Református Bethlen-kollégium, Nagyenyed, 1895
A Kollégiumról általában. I. Évzáró beszéd. Midőn az immár lejáró 1895—96. iskolai évről tisztemhez képest beszámolni készülök, arról az iskolai évről, mely nemzeti és állami tételünk első ezer évében az utolsó tekintetem önkénytelenül is a múltra irányul! És a mint végig halad iít kerek századnak véres harczain, nagy küzdelmein; s e közben vizsgálni kezdem fajunknak azon tulajdonságait, melyek fizikai és szellemi szupremácziáját napjainkig biztosíték; és mérlegelem azon kulturális intézményeket, melyek faji tulajdonságainkat erőben fokozták és izmosították: azt hiszem, jogosultan hódolok a protestantizmus szellemének , és méltán tekinthetünk vissza, büszke örömtől dobogó szívvel, azon küzdelmes, de fenséges misszióra, melyet a protestantizmus több mint negyedfél századon át teljesített a nemzeti mivelődés szolgálatában, a lelkiismereti és közszabadság védelmében ! ! Nemes Ifjúság! A mohácsi vész után beállott általános zűrzavarban, mely állami teljes fölbomlással látszott fenyegetni a hazát, a reformáczió mint megváltás jelent meg és úgy hatott a szabadság után vágyó nép lelkére. Segítséget az egyetemes nyomor közepette sehol sem találván, kereste annál, a kitől egyedül jön minden segítség; kereste annál az Istennél, a ki fia által jelenté ki