Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 7. kötet (1860)

Martinszky család - Martinyi család - Martinuzzi család - Martiss vagy Marcziss család - Márthon család. (Hetheni †.) - Marthon család

Martinszky - Marthon. A nemesség szerzők közül I­g­n­á­c­z a sasvári apát szomorú tör­ténelmi nevezetességre tett szert, miután mint összeesküvéssel vádolt felségsértő Budán 1796-ban hóhér pallos által végző életét. r .­­Martinszky család. E néven Trencsin vármegyében a Fri­valdszky család egyik ága ismeretes 1). Y Martiss­i család Trencsin vármegyében 1690-ben a közép járásban létezett 2). Egy-e ezen család a Kovács-Marfoinyi családdal, melynek 1830-ban egyik tagja pozsonyi evang. tanár volt, — nem tudjuk, azt i­síti///,­ család. L. Utjesenich cs. Martiss vagy Marcziss család. Trencsin vármegyei czí­merleveles nemes család, alsó-hricsói lakhelyén. Közölök az 1748-ki nemesi összeírásban olvassuk idősb Györgyöt, azután Istvánt, Jánost, ifj. Györgyöt és Mihályt. 1803-ban találkozunk már Istvánnal és Pállal Jánosnak fiaival; azután id. Istvánnal és ennek négy fiával Istvánnal, Györgyei, Ádámmal és Mik­lóssal, ugyan akkor egy másik Miklós udicsei plébános, középső György belai lelkész, Z­s­i­g­m­o­n­d és ennek fiai Mihály és J­á­n­o­s; — ismét másik István, kinek fiai János, György, József és András. Végre Andrásnak örökösei János és György. Az 1837-ki nemesi összeírás már 37 férfia tagját sorolja elé a családnak. Valószínűleg e család tagja azon nemes Marsisko is, ki 1754-ben Trencsin megyében Szádecsnán székelt 3­. Márth­on család. (Hebheni f.) Ugocsa megyében bíztak N­d­­ényben, melyet 1547-ben M. Tamás és Antal m­agvaszakadtán Zoltán Mihály és Fejes Gergely kaptak adományban 4). Ezek őse volt hethéni Márthon Ambrus, Marth­on család. Marthon István 1622-ben II. Ferdinánd királytól nyerte czimeres nemes levelét 5). Czimere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső keskenyebb osztály kék udvarában két kinyílt fehér liliom látszik, az alsó vörös ud­varban zöld téren fölemelt szárnyakkal fehér galamb áll, lábai, és csőre pirosak. A paizs fölötti sisak koronáján szintén a leírthoz hasonló ga­lamb áll, csőrében zöld galyat tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-fekete n). 1),2) és 3) Szontagh­ Dán. közlése. 2) Szirmay C. Ugocsa 134. 147. s) Collect. Herald, p. 127. •3 Adami Scuta gentil. tom. VII.

Next