Állami Szabolcs vezér gimnázium, Nagykálló, 1905
•j* Schurmna István. „Fut az idő és elsodor vad árja, Minden gyönyört és minden bánatot; Mindazt a sír örök sötétje várja : Mit a lét múló fénye áthatott.“ (Rudnyánszky Gy.) Folyó iskolai tanévben gyászba borúlt intézetünk ! A magyar nevelés és oktatás rögös pályáján működő napszámosoknak egyike újra kidőlt. A kérlelhetetlen halál, a tanárok sorából, testületünk kebeléből, elragadta azt, aki mint tanár és igazgató 43 éven keresztül, a múzsák otthonában, lankadatlan erővel hirdette a szép, a jó és a nemes igéit Tehát az oktatás és nevelés terén kifejtett majd félszázados nehéz, fárasztó munka után, kivált az utóbbi éveiben, erősen megrongált, egészségi állapota miatt, kénytelen-kelletlen nyugalomba vonult. A jól megérdemlett nyugalmának első hónapjában már, súlyos betegsége ágyba döntötte. Rövid betegeskedés után, örökre behunyta a szemét! Örökre megszűnt verni szíve, Mely annyiért dobogott ; Megmeredt örökre bőkeze, Mely annyiért dolgozott ! Földi maradványa visszatért oda, ahonnan származott ; örök, édes pihenőt talál ott a földben, ahol többé már nem fáj semmi ! Lelke elköltözött a magas Egekbe, ahol nincsen