Állami Szabolcs vezér gimnázium, Nagykálló, 1918
4 - i MOLNÁR GYULA 1878 —1920. A magyar históriának eme kétségbeejtő esztéjében főgimnáziumnak második igazgató halottja Molnár Gyula. Mint menekült Pancsováról került intézetünk élére és a megszállás keserű és megalázott érzésével nyitott be hozzánk. Nem a paedagogia jelszavai hangzottak el elsősorban ajkairól, hanem a megalázott, megcsonkított nemzetünk vergődése, a megszálló hatalmaknak felfuvalkodott magatartása, melynek konklúziója ma is fülünkbe cseng; a magyarság vállvetett, összefogó erővel és becsületes, komoly munkával lerázhatja magáról igaztlanul rávert bilincseit. Ebben a szellemben kezdte, mindnyájunk fájdalmára rövid működését. Példát mutatott arra, hogyan kell fiainkat, szegény nemzetünk letéteményesét és bizalmát, egyrészt szerető gondossággal, másrészt szigorú feddéssel, sőt könyörtelen megtorlással arra az útra terelni, amelyet magának ebben az új pozícióban, nemzeti léérdekünk szemmeltartásával maga elé tűzött. Ezt a tisztán látását, melyet csak puritán egyszerűsége és igazságságszeretete múlt felül, nem a délibábos, csalogató és megtévesztő rónáiról, hanem a gömörihegyek szülő és illatozó, tiszta légköréből hozta magával, ahol tanuló és ifjú tanári éveit töltötte. Nem is a távoli, ködös, bizonytalan kontúroknak volt kedvelője, hanem mint az életnek és az embereknek alapos ismerője, maga körül ápolta a szépen fejlődő rügyeket, másrészt pusztította a kártékony cserjét és dudvát. Életerejének és munkásságának javakorában, igazgatói kinevezése után két héttel, alig 43 éves korában hunyt el. Háromnegyed évi itteni működése alatt megtanultuk őt szeretni, tisztelni és becsülni. Epen azért halála nemcsak intézetünk falai között, hanem városszerte osztatlan részvétet váltott ki. Áldott legyen emléke ! Rövid működése intézetünk történetének legszebb lapjait ékesíti!.