Állami Szabolcs vezér gimnázium, Nagykálló, 1918

4 - i MOLNÁR GYULA 1878 —1920. A magyar históriának eme kétségbeejtő esztéjében főgimná­ziumnak második igazgató halottja Molnár Gyula. Mint menekült Pancsováról került intézetünk élére és a megszállás keserű és megalázott érzésével nyitott be hozzánk. Nem a paedagogia jelszavai hangzottak el elsősorban ajkairól, hanem a megalázott, megcsonkított nemzetünk vergődése, a meg­szálló hatalmaknak felfuvalkodott magatartása, melynek konklú­ziója ma is fülünkbe cseng; a magyarság vállvetett, összefogó erővel és becsületes, komoly munkával lerázhatja magáról igaztl­­anul rávert bilincseit. Ebben a szellemben kezdte, mindnyájunk fájdalmára rövid működését. Példát mutatott arra, hogyan kell fiainkat, szegény nemzetünk letéteményesét és bizalmát, egyrészt szerető gondos­sággal, másrészt szigorú feddéssel, sőt könyörtelen megtorlással arra az útra terelni, amelyet magának ebben az új pozícióban, nemzeti léé­rdekünk szemmeltartásával maga elé tűzött. Ezt a tisztán látását, melyet csak puritán egyszerűsége és igazságság­­szeretete múlt felül, nem a délibábos, csalogató és megtévesztő rónáiról, hanem a gömörihegyek szülő és illatozó, tiszta légkö­réből hozta magával, ahol tanuló és ifjú tanári éveit töltötte. Nem is a távoli, ködös, bizonytalan kontúroknak volt kedvelője, hanem mint az életnek és az embereknek alapos ismerője, maga körül ápolta a szépen fejlődő rügyeket, másrészt pusztította a kártékony cserjét és dudvát. Életerejének és munkásságának javakorában, igazgatói kine­vezése után két héttel, alig 43 éves korában hunyt el. Három­negyed évi itteni működése alatt megtanultuk őt szeretni, tisztelni és becsülni. Epen azért halála nemcsak intézetünk falai között, hanem városszerte osztatlan részvétet váltott ki. Áldott legyen emléke ! Rövid működése intézetünk történeté­nek legszebb lapjait ékesíti!­­.

Next