Notre Dame leánygimnázium, Nagykanizsa, 1941
XII. Pius. Mialatt Európa és a többi földrész népei élet-halál harcot vívnak a félvilágok izzó szenvedélyei ütköznek egymással, a földteke közel 400 millió katolikus hívőjének magasbaszálló imája szent,békés egységbe olvadva esd imát a negyedszázados püspöki jubilemát ünneplő »Pastor angelicus«-га, XII. Piusra. Szinte automatikusan száll a szeretet imája mellett a bizalom is feléje, hogy a szeretetlenség, gyűlölet, bizonytalanság és elvakultság sötétségében fényt, világosságot kapjon Tőle eszmei síkon s oly eligazítást a gyakorlati életvonalon, melyre ráépítheti a bizonyosság és tartós béke világát. Nyugodtan állíthatjuk: mint már annyiszor és annyiszor a századok folyamán, a világ szeme ismét Róma felé néz... Nincs is ezen csodálkozni való. Földrajzi fekvése ugyanis Rómát a világ középpontjává avatta; társadalmi élete a nemzetek érzésének akkumulátora lett s benne a pápaság magnetikus pont, mely körül a lelkek miriádjai gravitálnak. Nincs a világon sehol oly eleven érzék színek, hangok, vonalak iránt, mint amilyen eleven szismográfia a pápaság a világ betegségeinek, káros és kóros eszméinek. Márpedig a betegség gyógyításának alapföltétele a helyes diagnózis. Ezért tapasztaljuk századok tanúbizonyságaként, hogy eszmék kavargásában, világnézetek harcában, háború és béke váltakozásában a meg nem ingó szilárdsággal álló pápaságnak, Szent Péter székének őre biztos kézzel mutat utat minden kor számára. S minél nagyobb a cháosz, a gyűlölet és elvakultság sötétsége, annál fényesebb jellemekkel képviselteti magát Krisztus az Egyház és a népek vezetésében. »Opus justitiae pax«: várhatott volna-e a világ időszerűbb jelmondatot és tanítást XII. Piustól? — E pár szóban a béke angyali pásztora s korunknak — békés jövőt igazság gyümölcsének tekintő — legnagyobbszó- •ciológusa nyilatkozik meg. Nagy idők nagy embere, sötét idők fényes lelkei. Sötétség a népek körülöttünk tomboló harca, mikor jogot és szabadságot tapos az erőszak és mikor/annyi rózsás arcra s annyi életvidám szemre a sírnak éjszakája borúl. Szentatyánk tevékenysége világitó fáklya a sötétségben, szava megszívlelendő nagy tanítás: a népek békecsókja csak az igazságon alapuló szeretet jegyében születhetik meg. — Hányszor ébresztgeti e gondolatokat az emberekben, majd mint jó pásztor, ki nyáját tereli, majd mint orvos, ki a sebeket kötözi, majd mint az Apokalipszis angyala, ki eleven parazsat szór, '.hogy lelkeket gyújtson, téved és salakot" égessen, belátásra bírjon s nemzetközi békét biztosítson. Nagyobb szolgálatot a nemzeteknek és az egész emberiségnek senki sem tehet, mint ha fényt gyújt neki sötétségben. Ezt a gondolat adja meg Szentséges Atyánk reális értékelését, indit — mint ember iránt is — mélységes hódolatra és tiszteletre s nyitja imára ajkunkat: tartsd meg Isten jubiláló Szentatyánkat, lehessen köztünk még soká, mint az igazság és béke oszlopa s megérhesse mielőbb áldásos tevékenysége szent gyümölcsét, az igazság és béke csókváltását... Dr. Birkás Ferenc.