Nagykároly és Vidéke, 1913 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-10-08 / 41. szám

I •) i Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ■ v _ _____ *— ____ Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyílttér sora 51 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési árak: Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonosi és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvény ing^ság“. Egész évre...........................8— kor. Félévre............................. 4— Negyedévre .... . . Egyes szám.......................—202 — „ Tanítóknak egész évre . . 6*— ,, A városok hitelügye. A magyar városok a kölcsönszerzés tekintetében a mostanáig úgyszólván kizárólag a kölcsönökkel foglalkozó négy budapesti pénzintézetre voltak utalva. Addig, amíg a városok rendszeres városfejlesztési politikát nem követtek s hitelüket inkább szórványosan vették igénybe — még csak megelégedhettek a hitelnyújtásnak a hazai intézetek által megszabott módjával. Amióta azonban a városok programmszerű fejlesztése megindult és a sok létesítés nagy összegeket követelt, különösen pedig amióta a községi kölcsönökkel foglalkozó nagy bankok kartellbe állva diktálták a terhes feltételeiket — azóta a magyar városok körében, a polgármesterek értekezletein, kongresszusokon mindinkább előtérbe lép a városok hitelügyének a rendezése. De leginkább egy sürgősen és okvetlenül megoldandó problémává fejlesztette ezt a kérdést az a pénzválság, aminek még mindig érezzük és beláthatatlan ideig még továbbra is érezni fogjuk a nyomasztó hatását. A pénzválság folytán a hazai bankok nem tudván eleget tenni a hazai városok kölcsönszükségletének, nagyobb városaink — leginkább pénzügynökök rábeszélésének felülve — külföldön igyekeznek kölcsönöket szerezni. Ekkor tűnik aztán ki, hogy mily nagy kár az, hogy városaink eddig csak a hazai pénzintézetek járszalagján jártak s a külfölddel nem igyekeztek összeköttetést teremteni, illetve minden eszközzel nem voltak rajta, hogy azokat a feltételeket megszerezzék, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a külföld igénybevételével elégíthessék ki hiteligényeiket. Ma már hiába lepik el az ügynökök egész régiói a külföldet, hogy a magyar városoknak kölcsönöket szerezzenek, mert a külföldi pénzintézetek vagy az állam garanciáját kívánják a kölcsönért, vagy a város kötvénykibocsátási jogát firtatják. De még ily feltételek fennállása estén is csak nagyobb összeg erejéig állnának szóba. A dolgok jelenlegi stádiumában tehát, még ha az állami garancia vállalását elérhetnék is a városok, csak a nagy összeget igénylő városok élvezhetnék azt, mert kisebb városok egy pár százezer koronás kölcsöneire ezek a külföldi nagy bankok nem reflektálnak. Ugyanez áll a kötvénykibocsátási jogra is. Ezzel is csak fejlettebb, kitűnően adminisztrált egy pár nagyobb városunk ruháztatnék fel s igy a városaink nagy tömege, mintegy 120 város, a kölcsön szerzésben továbbra is magára lenne hagyatva. Intésül szolgáljon nekünk egyébként, szí divatszüretek bélések, selymek és díszek legújabb választéka divatáruházában Nagykároly, Deák tér 18. sz. TÁRCZA. Két szárnyaszegett. Irta: Fehér Ákos. A hangárokból egymás után vontatták ki a nagy légiutasokat, a gépszárnyú óriásokat, hogy felszállás előtt tüzetesen megvizsgálják, nincsen-e valamelyiknek valamelyes baja, nehogy oda fenn, — ahol közelebb van az Isten — valamelyik megunja a dicsőséget és szárnyaszegetten zuhanjon alá a porba, ahonnan fölemelkedett. A sok gépmadár között egy karcsú, rendkívül finoman megszerkesztett gépmadár, a Turul vonta magára a közfigyelmet. Amolyan filigrán, fehérzománcos madár volt átlátszó szitakötő szárnyakkal, mintha kifeszített vászna valamelyes áttetsző anyagból készült volna. — Egyébként, — mint Garvai súgta a bársonnyal bevont páholyban mellette ülő bájos szomszédnőjének, Harmati Hedvignek — nagyon jól konstruált kis madár a Turul, s olyan büszkén, olyan könnyedén repül, mint egy tovaszálló sóhaj valamely szerelmes leány ajkáról, mit valamelyik imádottjához, a távolba küld. — A megjegyzés elég szellemes, — mondotta egykedvűen Hedvig, — de egy ceppet sem találó. Elismerem, hogy a Turul egy nagyon csinos gépmadár, amely bár gyönyörű Jüveket ír le a légben, amely úgy repül, mint egy hús és vérből való büszke sas, de mégis csak holt, érzéktelen semmi ész és szív nélkül .. . Nem gondolja, Garvai, hogy fordítva használta a tételt? Talán úgy akarta mondani, hogy: nagyszerű ember ez a Monsieur Gérard, úgy kezeli a Turult, mintha lelkének sasszárnyai lennének, mintha csak ott fenn, a magasban érezné jól magát, ahol a lelke úgy repülhet az általunk ismeretlen régiókban, mint ahogyan mi azt el sem tudjuk képzelni. Amíg így beszélgettek, a francia tüzetesen átvizsgálta a gép szerkezetét s a szép, érzéketlen fehér madárnak megsimogatta zománcos testét. Hedvig láthatóan rezzent össze, s egy titkos sejtelem szaladt át a testén, de aztán így gondolta: — Milyen csacsi is vagyok én, ugyan mit szeretne rajta? . . . Csak nem vagyok talán féltékeny a Turulra?... Lehetséges lenne9... Aztán mi címen? Mert egy-két hete ismerem ezt az embert, aki azóta csak engem tüntetett ki figyelmével . . . Követelhetem-e tőle, hogy jobban szeressen, mint a Turult, az ő szép fehér Turulját, amelyik neki annyi, de annyi dicsőséget szerzett. Garvai észrevette, hogy Hedvig gondolatai valahol messze kalandoznak s egy ideig hagyta, hadd ábrándozza ki magát a kicsike ; de aztán mégis csak megsokallotta a dolgot s nem engedte, hogy tovább is fűzze gondolatait a Turulról, meg a szép franciáról. — És megkérdezte a leányt: — Ugye most fenn járt? Vallja be őszintén, hisz’ úgy is sejtettem már régen, hogy maga . . . — Mit, hogy én? — rebegte sápadt ajakkal a leány, — akit vissza késztetett jönni a DRS AJTÓ és szőlőzúzó gyártmányainkat ajánljak a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi u. 22. — Alapittatott 1882-ben. TI