Református tanítóképző, Nagykőrös, 1928

Zászlószentelő beszéd. Alapige: 118. zsoltár 24—26 v. Irta és az intézet 1929. június 16-i Zászlószentelési ünnepén a templomban elmondta : Patonay Dezső lelkész, az igazgató­tanács elnöke. , Öröm ünnepről beszél a zsoltár író, diadalünnepről, melyet az Úr kegyelm­e szerzett az igazak, az őt félők számára. — Úgy ér­zem ki­, ünneplő gyülekezet, hogy örvendező szavak illenek a mi szánkba is. Egy lelkes kis csapat vágya, törekvése válik ma valóra, mikor a tanítóképző ifjúsága évek alatt gyűjtött filléreiből, tehát a ma­ga erejéből, a maga emberségéből készített intézeti zászlaját itt a templomban, a szent gyülekezet, egyházi és állami bölcs elöljárói jelenlétében és szeretetteljes pártfogása mellett bemutathatja és fel­ajánlhatja a megáldó és megsegítő Istennek. Ők ezek a zsenge gyermekek, ezek a gyöngyvirág harangocskák, a gyakorlások, az intézet növendékei s ti, kik nemsokára a tanítói pályára kiléptek, ti fehér lelkű, piros arcú, magyar szivü ifjak, a ti örvendező szivetek mondja, a ti hálás lelketek zengje: ez a nap az, a melyet az Úr rendelt, örvendezzünk és­­vigadjunk ezen! Oh Uram, segíts most. Oh Uram adj most is előmenetelt ! Áldott, aki jő az Urnák nevében, áldunk titekd, a kik az Ur házából balók vagytok! Hát mi a ti örömötöknek alapja, mi ad súlyt, jelentőséget, értéket a ti zászló szentelési ünnepeteknek? A zsoltáros király fejezi ezt ki leghívebben: Adtál a Téged léleknek zászlót, melyet felemeljenek az igaz­ságért [60 zsolt. 6 v.] Legyetek meggyőződve róla, hogy Isten adja kezetekbe ezt a zászlót azzal a megbízatással, azzal az elkötelez­­tetéssel, hogy az igazság mellett emeljétek azt fel mindenkor. Az igazság mellett látom én ezt a zászlót felemelve, kibontva ma is a­ mi ügyünk: magyar reformátusok, magyar református iskolák ügye igazság! Ez a zászló egyfelől a múltba néz, másfelől a jövőbe tekint. A múltba néző oldalon egy számot látok: 1839! Kilencven esztendős múlt áll mögötted dunamelléki és nagykőrösi tanítóképző. Van törté­neted, van életed. A reform­korszaknak, a nemzeti ébredésnek vagy szülötte, amikor a nemzeti élet, a nemzeti műveltség kezdte bonto­gatni szárnyait, követelni jogait, kezdte építgetni erős bástyáit. És mikor a dunamelléki Egyházkerület részéről elhangzott a felhívás, hogy a kerület gyülekezetei milyen áldozatot hajlandók hozni egy közösen fentartandó tanítókat­ képző intézet javára, csodálkozha­­tunk-e rajta, hogy ez az egyház és ez a város fogadta keblébe ezt az intézetet, melynek népe és vezetősége, valamint egyes tehetős tagjai, családjai a nemzeti kultúra iránt mindig megértő, példás áldozat­­készséggel, segítő szeretettel viseltetett. Ezért van ott zászlótok múltba

Next