Református tanítóképző, Nagykőrös, 1928

20 néző oldalán a város és egyház címere: a paizsra tett kőris fa, mert az intézet ennek jóltevő árnyában s védő paizsa alatt élte, futotta eddigi pályáját, mert ebben a paizsban a szellemi vezetők: a Hegymegi Kiss Kálmán, az Á­dám Lász­ó, a Filó Lajos ,neve mellett ott van a nagy áldozék: a Patay Sámuel és Beretvás Éva, a Cs. Kiss József és Harnócz Éva, a Czirják Ferenc és Pap Teréz neve is. Ezek mind itt gyökereztek ebben a talajban és a tanítóképzőben érték el életük áldását, örökkévalóságát. Isten után az ő emlékük előtt hajtsátok meg zászlótokat. Nekik szóljon a zsoltár szava: áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok! — és az eljövendőknek szóljon ama másik : áldott, aki jő az Urnák nevében! Zászlótoknak azonban jövőbe tekintő oldala is van. S ez ifjú embereknél, életképes iskolánál nem is lehet másképpen. Ez a jövő most nagyon szomorúnak látszik és még­sem csüggedünk. Ezt fejezi ki a zászló másik oldala: a Nagy-Magyarország térképébe, a szívébe helyezett­­Biblia, a könyv, a könyvek könyve s az iratell. Mit mondotok ezzel? Azt, hogy ti a Nagy-Magyarországért fogtok küzdeni élő hittel és komoly tudással. Ez lesz a fegyveretek, mellyel visszaszerzi­­tek az elveszett hazát, a magyar jövendőt, a magyar feltámadást. Legyetek hívek a zászlóhoz, melyről három ilyen jelkép szól hozzátok és a következő tanítóképzős nemzedékhez. Mert nem szabad felednünk, hogy ezt a zászlót tanítói­ nemzedékek tartják a kezükben, akiknek az a hivatásuk, hogy a hitnek és erénynek életet formáló, boldogító, üdvözítő erejét, a tudásnak ezt a látható világot megértő, rendszerező, megvilágosító fényét, Nagy-Magyarországnak olthatatlan vágyát, a hazájáért minden áldozatra kész, munkás, becsületes hon­polgári erényeket növendékeik lelkébe, az iskolába s mindenütt, a hová a Gondviselés állítja, életre keltsék, meggyökereztessék s gaz­dag gyümölcsözésre segítsék. Ezt az elköteleztetést, ezt a felelősséget látom én a ti zászlótokon tanítóképzős ifjak. Készek vagytok-e azt elvállalni? Ha igen, akkor valóban az Úr adta kezetekbe ezt a zászlót, melyet felemeltetek az igazságért,­­ akkor csakugyan örömünnep ez a nap, mely kitörül­­hetetlen az intézet életében, melyen összedobban a szíve kicsinyek­nek és nagyoknak, tanároknak és tanítványoknak, testvér tanintézetek­nek, a szülőknek, városnak és egyháznak, egyházkerületnek, magyar nemzeti államunk felsőbbségeinek s a mi messze távol levő, de velünk lélekben és imádságban együtt levő püspökünknek Iste­nünknek és magyar Hazánknak szolgálatában, — akkor örömmel illetem és szentelem én is ezt a zászlót a nagykőrösi tanítóképzős ifjak használatába és szolgálatába. Mindenek előtt azonban a Szeretet kívánja feldíszíteni zászlóto­kat; hajtsátok azért oda a zászlóanyához, a főtiszteletű asszonyhoz, aki anyai szeretettel jött hozzátok, a ti pedig ki„ az áldás alatt álljatok fel. * * * És most: az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten áldja, védje, oltalmazza e zászlót, legyen oltalmazója.

Next