Református tanítóképző, Nagykőrös, 1929

Csaplár Aladár nincs többé! — A háborúban szerzett betegsége, erdélyi menekülése utáni lázas tevékenysége, hivatása iránt való teljes odaadása az elmúlt iskolai évnek és a derekán végleg megtörték erejét. Kínos szenvedése rövid ideig tartott, úgyszólván a kathedráról szólította el őt a halál. Mindössze nyolc napig feküdt súlyos betegen. Halála megdöbbentette és gyászba borította intézetünket. Temetésén, mely 1. évi március elsején ment végbe a tanítóképző udvaráról, ott volt az egész nagykőrösi társadalom és elhozta sírjára koszorúját s néhány maroknyit a nagyenyedi földből a „Nagyenyedi volt diákok szövetsége“ is. Csaplár Aladár valóban vallásos lélek, magyar tanár volt, kinek lelki világán és munkáján átsugárzott egy magasabb rendű élet, egy magasabb rendű világ világossága. Legyen emléke áldott s ennek a magasabb rendű világnak a világossága fényeskedjék neki örökké !­­ II. Az 1929—30. iskolai év története. 1. Az iskolai év megnyitása, általános jellemzése. Az 1929—30. iskolai évet 1929. szeptember hó 6.-án a templomban tartott isteni tisztelettel nyitották meg, mely alkalommal dr. Juhász Vince vallástanár imádkozott, ifjúsági ének­karunk pedig Litkey Péter zenetanár vezetése alatt énekelt. Istentisztelet után a tornateremben a középfokú iskolák — tanítóképző, gimnázium és polgári fiúiskola — közös évmegnyitó ünnepe volt. Ezt az ünnepélyt, melyen ifjúsági énekkarunk egy énekdarab eléneklésével vett részt, Patonay Dezső lelkész, intézetünk igazgató­tanácsának elnöke nyitotta meg; az ünnepi beszédet dr. Kovács Lajos gimnáziumi igazgató mondta és Gáli Dezső kormányfőtanácsos, főgondnok zárta be. A következő nap, 7.-én, megkezdődött a tanítás és a szabály­szerű szünetektől eltekintve megszakítás nélkül folyt az iskolai év befejezéséig. Az iskolai év munkáját bizonyos mértékig megzavarta két tanárnak a betegsége és közülök az egyiknek elhalálozása. A tanárok azonban fokozott erővel és fokozott mértékben dolgoztak a beteg tanártársak helyett is. Ezért aztán külső kisegítő munkaerő bevonására csak igen csekély mértékben volt szükség, a nevelés és tanítás munkájában pedig hátramaradás nem történt,­­ sőt a növendékek létszámának, erkölcsi és tanulmányi színvonalának emelke­­kedésében ez az iskolai év is szép fejlődést mutat. 2. Személyi változások a felsőbb hatóságokban. Sánta Béla nyug.­gimnáziumi tanár évek hosszú sora óta viselt igazgató-tanácsosi tisztéről előre haladott kora és egészségi állapota miatt lemondott. Miután az egyháztanács a­ lemondást elfogadta, az igazgató-tanács 1930. ápril. hó 25.-én tartott gyű­lésében hálás köszönetét fejezte ki a távozó igazgató-tanácsossal szemben mindazokért a szolgálatokért, amelyeket intézetünk érdekében mindenkor férfias határozottsággal, erős meggyőződéssel és szeretetteljes megértéssel tett. Az egyháztanács az ily módon megüresedett tisztségre­­. Tóth Dénes állampénz­­­tári főtanácsost választotta meg.

Next