Református tanítóképző, Nagykőrös, 1932

Rásky János | __________1881—1933.__________| Élete delén, 52 éves korában szólította el az élők sorából az isteni gondviselés. Csaknem két évig súlyos beteg volt, a kérlelhetetlen kór napról­­napra fogyasztotta életerejét. 1931 május 16-tól kezdve szabadságon volt. 1932 májusában ideiglenes nyugdíjaztatását kérte, amit a vallás- és közok­tatásügyi miniszter 1933 január 1-től kezdődőleg el is rendelt. Néhány hét múlva február hó 18-án meghalt. A tanári testület még ezen a napon tartott rendkívüli gyűlésében kegyelettel örökítette meg emlékét jegyzőkönyvében, kiemelve azt, hogy „személyéhez a tanári kar minden egyes tagját kedves emlékek fűzik és nemcsak lelkiismeretes, szelídlelkű kollegát, hanem jó barátot is vesztettünk el benne“. Temetése napján, február 20.-án a tanítás szünetelt, ravatalán ko­szorút helyezett el a tanári testület, a tanuló ifjúság és külön a IV. osztály, amelynek a megboldogult több éven át osztályfőnöke volt. Túrkevén, felesé­gének szülőföldjén, temették el. Ravatalánál Váczy Ferenc igazgató a követ­kező beszédet mondotta: Keresztyén Testvéreim! A Nagykőrösi és dunamelléki református tanítóképző-intézet egy hűséges tanárát temetjük most. De mielőtt örökre el­válnánk tőle, búcsúvételre visszaidézem néhány percre az eltávozót. Idézem hát a lakodat, elköltözött munkatársunk, jó barátunk, Rásky János ! . . . És te megjelensz előttem és látlak olyannak, amilyen voltál. Látlak, amint meg­gondoltan lépegetsz a Szolnoki­ utcán, látlak, amint lassan, nyugodtan végig­haladsz az iskola folyosóján — félkezedben a kulcs­csomót tartva — munka­helyed, a rajzterem felé. Látlak a tanári szobában, — baloldalon, az első széken,­­ amint csendesen, kevés szóval üldögélsz, nem érzéketlenül, hanem vidám szívvel mindenkor készen arra, hogy a közös élet mindennapi gondjában és munkájában, örömében és szórakozásában megtaláld a téged megillető részt. És ez így ment napról-napra, esztendőről-esztendőre. Úgy folyt az életed, mint egy sima folyású folyónak a vize, amelyet nem zavarnak meg szelek és viharok. Így volt, ilyennek láttunk . . . Ám néma koporsód azt hirdeti nekünk, hogy mindez csak a látszat volt! . . . Mert mint a leg­­simább folyású vizek titkos mélyén is igen gyakran láthatatlan veszedelmek, örvények rejtőzködnek, úgy rágódott a te életed gyökerén is egy láthatatlan rém, mely az élet delén törte ketté pályafutásodat s elszakított attól a mun­

Next