Református tanítóképző, Nagykőrös, 1937
VARGA JÓZSEF 1860 —1938. Nagykőrösön született az 1860. évben. Édesapja a nagykőrösi református egyház népiskolai tanítója volt. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten, a tanítóképzőit pedig intézetünkben végezte s itt is nyert tanítói oklevelet az 1878. évben. Tanítóképző-intézeti ének-zenetanári oklevelét az 1883. évben szerezte meg s még ugyanebben az évben a nagyenyedi református tanítóképző-intézet tanára lett. Innen Szarvasra, majd Debrecenbe ment, az 1909. évben pedig intézetünk ének—zene tanszékére hívta meg az egyháztanács s ebben az állásban működött az 1914. évben történt nyugalombavonulásáig. A nyugalom azonban csak néhány évig tartott. Az 1919. évben az egyháztanács az akkori tanárhiány miatt ismét szolgálatra szólította fel s mint reaktivált tanár egészen 1924-ig működött. Élete végén súlyos megpróbáltatások jutottak osztályrészéül. Néhány évvel ezelőtt elvesztette szemevilágát. Lelkének derült vonása és egyensúlya azonban továbbra is megmaradt, mert értékes eredményekben gazdag tanári és irodalmi munkásságának kedves emlékei fenntartották őt mindaddig, amíg elaggott szervezetének életszikrája utolsót nem lobbant. Március 19-én bekövetkezett elhunytét mély és őszinte részvéttel vette tudomásul nemcsak a református egyház, hanem a város társadalmának minden rétege.Temetése, amelyen a Magyar Református Énekvezérek Egyesületének képviseletében Szabó Gyula tiszaföldvári kántor, a Zeneközlöny felelős szerkesztője jelent meg, március 21-én volt az intézet udvaráról, amikor koporsója felett Váczy Ferenc igazgató a következő emlékbeszédet mondotta: Szomorú Halotti Gyülekezet! Mindazok, akik itt jelen vannak, de különösen azok, akik a nagykőrösi és dunamelléki református tanítóképzőintézet történetét ismerik és akiknek lelkét meleg érzések fűzik az intézethez, nagy szomorúsággal, de egyben az isteni Gondviselés iránti hálatelt szívvel és az ő dicsőségének magasztalására kész ajakkal állanak meg e koporsó körül. Nagy szomorúsággal, mert ez a koporsó az .