Felsőkereskedelmi iskola, Nagyrőce, 1904
I. Az alkoholizmusról. Az ember élete a civilizáció légkörébe jutott, s e légkör éltető elemeiből merit erőt. Az őséletmód tarlóit a kultúra feltöri, s a közgazdasági és erkölcsi műveltség alá a talajt mind mélyebbre szintja. — A munka, az emberszeretet, az igazság és az erkölcs éltető sugarai elérték látóhatárunkat, s azon lassan — lassan emelkednek a horizontra. — Érezzük, tapasztaljuk, hogy e sugarak rezdülése karunkat, agyunkat átjárja, egész lényünk állandóan hatásuk alatt van, s mégis törvényeik megállapítására — ki tudja hány évezred szükséges még. — E törvények nélkül nincs élet, nincs jövendő. Ez a körülmény az oka annak, hogy az emberiség erőit lázas munkával, a munka fárasztó, idegroncsoló arányaival a kultúra mezsgyéjén már eddig is nagyon kifárasztotta, s az elnyüvés veszedelme elé sodorta. Ezért nyilvánul hovatovább mindig hatalmasabb arányokban a vágy a felfrissülésre, arányosabb munkára, a pihenésre, ezért nyomul előtérbe az a kívánság, hogy a munka révén az egyén és a család existenciája biztosítassék, az egyén érvényesülése a szellemi és a lelki képességek joga alapján szabályoztassék, a különböző szélsőségek élé tompítassék, az emberi méltóság és szabadság védelme mellett a tudás és felvilágosodás, a kultúra tényezői mindenki részéről hozzáférhetővé tétessenek. E vágy, e kívánság meghallgatására, teljesülésére irányuló nehéz munka elől elzárkózni, elavult rendszerek omladozó bástyái mellé ellenállásra visszavonulni nem lehet, s ezért ma már a jelzett problémák megoldásának kérdése, sorsával, jöven-1.