Nagyszeben és Vidéke, 1994 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1994-06-01 / 1. szám

_________________________1994. június (3M)K)[rM) Bizonyára első magyar királyunk, Szent István (969-1038) példáját követte II. Géza (1130-1162), amikor német ajkú lakossá­got telepített Erdélybe. Szt. István a nyugatról behozott papokkal megteremtette a keresztény magyar kultúrát, II. Géza viszont a földművelésnek, kézműiparnak és kereskedelemnek vetett alapot. Üdvös intézkedése nyomán Erdély délkeleti részében flamandok telepedtek le. A flamandok Belgium területén élnek. Frank erede­tűek, nyelvük azonos a németalföldivel. Ez a nép a tenger áradása és az elemi csapások miatt vette kézbe a vándorbotot és költözött az Északi-tenger partjáról a sokat ígérő Erdély földjére. A második hullámban a teutonok jöttek a Rajna és a Mosel vidékéről. Földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak. A harmadik és legszámosabb csoport a XII. század vég­én érkezett a Rajna jobb partján elterülő Saxoniából. Valószínűleg nevüket is ez a tartomány határozza meg: saxones. Ez az elneve­zés elterjedt és az egész idetelepedett német lakosságot így nevezik. Ebből alakult ki a "szász" név. Napjainkban már az Erdélyben élő német lakosság összességét szászoknak nevezik. Egyesek szerint azonban nevüket a kardról (Sachs) nyerték. (A szebeni szász címerben két keresztbe tett kard van feltüntetve). A király (II. Géza) és utódai hívására telepes vendégekként (hospites) jöttek Erdély földjére. Letelepítésük célja a kézműipar és földművelés fejlesztésén kívül a déli határok védelme volt. Nagyszeben esetében a Vöröstoronyi-szoros védelmét bízták rá­juk. Ez a szoros az Olt szűk völgye a Déli-Kárpátokban. Szebentől 25 kilométerre, a Szebeni és Fogarasi-havasokat választja el egymástól. A német ajkú lakosság utolsó hulláma a XVIII. században érkezett Szebenbe. Az első 47 családból álló csoport 1734. au­gusztus 8-án, a második 1763-ban jött. Ezek a bevándorlók Auszt­riából, Salzburg környékéről vándoroltak Erdélybe. Jövetelük oka az volt, hogy áttértek a protestáns hitre és a szigorúan katolikus Mária Terézia nem tűrte meg őket az országban. A sokkal tolerán­­sabb Erdély befogadta és Szeben mellett otthont adott nekik. 1754-ben épületeket emeltek számukra, de különböző okok miatt nem költöztek be. Mária Terézia 1767. jan. 9-én rendeletben kötelezte a várost, hogy azokat Delpini jezsuita páternek adja át egy katolikus árvaház alapítása céljából. Idővel a Szeben melletti Kistorony (Neppendorf) nevű faluban telepszenek le. Az évek folyamán "elszászosodnak", ezért is nevezte őket a városi lakos­ság kistoronyi szászoknak (Neppendörfer Saxen). 1773-ban a disznódi-kapu (Heltauertor) előtti téren 33 parcellát adott el a város az emigránsoknak. Ezt a városrészt József-városnak (Josefstadt) nevezték, valószínűleg Mária Terézia fia, az őt követő József főhercegről. Több monda is keletkezett a nép ajkán a szászok eredetéről, letelepedéséről. Egy­ik legenda szerint Németország északi részén levő Hameln városában nagyon elszaporodtak a patkányok és rengeteg kárt okoztak. A helységben feltűnt egy idegen, aki azt ígérte, hogy fizetés ellenében megszabadítja őket a csapástól. Miután egyezséget kötött vele a város, az idegen elővett egy furulyát és fújta-fújta. Erre a hangra mindenhonnan előbújtak a patkányok és követték a városból kimenő idegent. Az ment-ment, átgázolt egy folyón. A patkányok utána, s mind a folyóba vesztek. Igen ám, csakhogy amikor fizetésre került a sor, a lakosság nem akart eleget tenni ígéretének. Haragosan távozott a "patkányfogó", majd június 26-án, “Johannes és Pauli" napján, visszatért vadász­nak öltözve, egy ragyogó piros kalappal a fején és gyönyörű furulyaszóval végigsétált az utcákon. És láss csodát: ahány gyer­mek volt a városban, mind kiszaladt az utcára és követte a városból kimasírozó embert. Hiábavaló volt a szülők mindenféle igyekezete, hogy visszahívják őket, azok csak mentek-mentek, amíg eltűntek a hegyek mögött. Azután hosszabb idő múlva a "patkányfogó" előtűnt itt Erdélyben egy barlangból a gyermekekkel együtt. A szász néphagyomány azt tartja, hogy ők a szászok elődei. A bevándorlók számos helységet alapítottak. Ezeket az ősi német jog szerint szervezték meg. Azt a földet amelyikre letele­pedtek a "Királyföldből" (Fundus regius) szakíttatak ki a számukra. A magyar királyok számos kiváltságot biztosítottak nekik pénzügyi,­olitikai, vallási és kereskedelmi téren. Korlátozás nélkül használ­­atták a földet, annak kincseit és vámmentességet élveztek. Ezt a jogsorozatot kibővítették még azzal, hogy saját pénzverdét létesí­tettek Szeben számára és 1376-tól kezdve céhekbe tömörülhet­tek. Viszont katonai kötelezettségeik voltak a magyar királysággal szemben: háború esetén 500 katonát kellett kiállítaniuk a rendes évi 500 márka ezüstön kívül. 1224-ben II. András magyar király kibocsájtja az Aranybullát, a híres Andreanumot, és ebben megerősítette jogaikat. A kiváltságlevél eleinte csak a már meglévő hét szász székre vonatkozott, később azonban a jog szerint kiterjedt minden szász telepre. Az egyes szász csoportok külön fejlődtek. Nagyszeben volt ezek közül a legerőteljesebb. Ezért aztán autonóm helyzete lett, élén a király által kinevezett területi gróf állott. Nagyszeben ezáltal az erdélyi szász nép politikai központjává alakult. A szász székek 1486-ban politikai és közigazgatási egységbe tömörülnek Szász Egyetemesség (Universitas Saxorum) néven, élén a szászok gróf­ja (Saxengraf) állott. Az első bevándorlók 1141 és 1161 között fektették le Nagysze­ben alapjait. A legrégibb monda szerint a város német elnevezése (Hermannstadt) egy nürnbergi patriciustól származik, akinek Her­man volt a neve. Erre azonban nincs bizonyíték. A legrégibb oklevelekben (XII-XIII. század) "Villa Hermani" néven szerepel. A német Hermannsdorf (Szebenfalva) névvel 1223-ban találkoztunk először. Feltételezhető, hogy az elnevezést az óhazából hozták. Ott a Rajna vidékén van egy Hermesdorf nevű helység. Ezt az erdélyi szász nyelvjárás Hermesstadtnak nevezte. A városnak magyar Szeben és román Sibiu elnevezése valószínűleg a várost átszelő Cibin folyó nevéből származik. A helység a hivatalos iratokban a XVIII. századig Cibinium néven szerepel. Az 1224-es dokumentumban már úgy van feltüntetve mint az egész település fővárosa. 1366-ban egy szelindeki (Stolzenburg, Slimnic) okiratból kitű­nik, hogy várossá lépett elő, tehát ennek megfelelően a neve Hermannstadt (Hermannváros). Ugyancsak ebben a században a város megválasztja első ismert polgármesterét (Bürgermeister) Jakobus Hentmanisse (1366-1367) személyében. Mátyás király idejében (1458-1490) a város jogot nyer a király bíró szabad megválasztására. A bíró és a 12 tagból álló esküdtszék alkotta a magisztrátust. Az ítélkezés hagyományosan a király által jóváhagyott törvények alapján történt. A XV. században kiadják az Altenberger kódex nevű törvénygyűjteményt. Idővel, a társadalmi körülmények fejlődésével ezen változtatni kellett. 1560-ban Thomas Bomelius, a város írnoka, új kódexet állít össze. 1583-ban ez is változtatásra szorul. Nagyszeben délkelet-európai fontosságáról a középkorban és az azt követő századokban a korabeli írásos emlékek tanúskod­nak. Hermann Fabini a Baugeschichtliche Entwicklung von Alt- Hermannstadt (A régi Nagyszeben építéstörténeti fejlődése) c. tanulmányában részletesen beszámol ezekről a történelmi doku­mentumokról. Ezek közül, az olvasó engedelmével, csak egyet említek: a XVI. század közepén Baselben megjelenik egy könyv Weltchronik des Sebastian Münster (Sebastian Münster Világkró­nikája) címmel. Ebben azt írja Szebenről, hogy az ország főváros nem sokkal kisebb, mint Bécs, erős őrséggel és nagy védelmi falakkal körülvéve. Az idők folyamán a szászok gyökeret vertek és szorgalmukkal, becsületes, pontos munkájukkal, virágzó városokat, falvakat léte­sítettek. Kultúrájuk színesebbé, élénkebbé tette Erdély művelődési életét. Teltek az évszázadok és annyira megszerették ezt a földet, hogy himnuszuk is erdéyy iránti szeretetükről szól: Siebenbürgen, süsse Heimat, Unser teures Vaterland! Szabad ford­ításban: Erdély, édes szülőföldünk, a mi drága hazánk! Nagyszeben, 1994. április 20 Kalmár Zoltán A­z RMDSZ nagyszebeni szervezete 1990. január 5-én alakult. Ezen az első gyűlésen a Szakszervezeti Kultúrház kisterme zsúfolásig megtelt a 15 sz. elemi iskola tanárnőinek szervezőmunkája eredményeként. A megválasztott vezetőség, élén Szombatfal­vi Török Ferenc egyetemi tanárral és lelkes tag­ság, fáradtságot nem kímélve, mindjárt az első héten megkezdte a Székház rendbehozatalát, a javítások elvégzését, és a takarítást. A hozzáértő és nagyon lelkes nyugdíjasok Imecs Mózes, Ta­kács János, Veres Mózes, Birtalan Elek, Deák Márton, Pálfalvi Balázs, Török József mellett ott serénykedtek a MADISZ fiatalok és az O. Goga Líceum magyar tagozatának tanulói is. A jól végzett munka eredményeként, február közepén az RMDSZ elfoglalta, együtt a Német Demokrata Fórummal, az igen szép környezet­ben a G­raf Magheru utca 1-3. szám alatti Szék­házat. Első lépésként az irodahelyiségek, a könyv­társzoba, egy 60 személyes előadóterem és a díszterem berendezésére került sor. A könyvállo­mány létrehozásában önkéntes adományozók és elsősorban özv. Julius Gyurgyevics­né és Ka­zinczy Olga tanárnő ajándékai jelentették azt a magot, amiből később,jelentős vásárlások útján kinőtte magát az RMDSZ Könyvtár. Az előadóterem berendezésében Szabó Já­nos műszerész-technikus serénykedett. Az au­­dió-vizuális készülékek, berendezések szerelé­se, üzembe állítása az ő munkáját dicsérik. De köszönettel tartozunk a Német Demokrata Fó­rumnak és az osztrák szervezetnek is, amelyek televízió készülékkel, video felszereléssel, és az irodai tevékenység könnyítése érdekében Xerox felszereléssel látták el székházunkat. A tagsági díjakból és egyéb adományokból erősítő állomást, hangfalakat, video­szalagokat vásároltunk. A Székház termeit és a folyosókat Orth István grafikus és festőművész páratlanul szép alkotásai díszítik. Az anyagi alap biztosításával, a műszaki fel­szerelések beszerzésével párhuzamosan meg­kezdődött a tulajdonképpeni szervezeti élet, a társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai tevé­kenység. Az irodai szolgálatot Balogh Ernő úr kitűnően végezte. Bartha Margit tanítónő pedig a jegyzőkönyvek írásával nagy segítség volt. Mindenek előtt Nagyszebenben és környé­kén elkezdtük a magyar ajkú lakosság feltérképe­zését és együtt a MADISZ-szal a tevékenységi területek kijelölését. Első helyre az iskolaügy ke­rült. Mindkét szervezet figyelemmel követte a város magyar tannyelvű iskoláinak oktató-nevelő munkáját. A szervezet kiépítette kapcsolatát a helyi tanfelügyelőséggel is, és ennek a jó együtt­működésnek eredményeként egy olyan magyar tannyelvű óvodát nyitottak, ahol a kis óvodások németül is tanulnak. Az óvoda felszerelésében - az RMDSZ mellett - különböző intézmények és szervezetek is részt vettek, az ajándékokért, a segítségadásért minden elismerést megérdemel­nek. Gyümölcsöző és eredményekben gazdag együttműködés jött létre a nagyszebeni egyhá­zakkal is. A helyi rádióműsorok első része mindig vallásos nevelést szolgálja, de rendezvényeinken mindig ott van Molnár Levente református lelki­­pásztor is, aki tanácsaival, értékes javaslataival sokoldalúan segíti szervezetünk munkáját. A Ró­mai Katolikus Egyház részéről Főtisztelenedő Szakács Endre káplán úr, de nem utolsósorban Főtisztelendő Páll László Teréziánumi plébános viselik gondját a vallásos nevelésnek. Az RMDSZ helyi szervezete megalakulásától kezdve, nagy segítséget kapott a nagyon lelkes és hozzáértő Kalmár családtól. Ők ketten a szó szoros értelmében, egészségüket nem kímélve, ügyködnek azóta is - és nagyon szép ered­ménnyel -, a város és a környék magyarságának kulturális nevelésében. Kalmár Kraus Lili vezeti a színjátszó csoport tevékenységét, a sok-sok előadás egyik eredmé­nye az is, hogy az egyik ifjú tehetség Deák Irén már a temesvári Színháznál dolgozik és de végzi a főiskolát, társa, Kocsárdi Levente, a kolozsvári Színművészeti Főiskolán lett első éves hallgatója. Nagy sikere volt az "Istenem és Szülőföldem" című műsornak, amelynek mondanivalója az itt­­maradás, és az Istenhit megvallása. Gazdag mű­sorral emlékeztünk minden évben március 15-re és október 6-ra. Az ünnepségek összekötő szö­vegét Józsa Benjámin magyar nyelv- és iroda­lom­­tanár munkáját dicsérik. Igen sikeresek vol­tak a Kalmár család vezetésével színpadra vitt kabaré- műsorok is. Erzse Jenő énektanár vezetésével, megala­kult a szervezet énekkara. Munkáját most Ágos­ton Mária tanárnő folytatja, odaadással és hozzá­értéssel. A különböző rendezvényeken az ének­kar fellépései érdekes és értékes színfoltot jelen­tenek. Kultúrtörténeti előadások, Kazinczy Jenő ta­nár úr által bemutatott útleírások, videó-esték, ingyenes orvosi tanácsadás, jogi magyarázatok tették színesebbé és sokoldalúbbá a szervezte kulturális nevelői tevékenységét. Tevékenységünk jelentős eseménye volt a nőbizottság megalakulása. Bíró Magda vezeté­sével a 30-40 tagból álló csoport rendszeres összejövetelekkel, teadélutánok szervezésével, a DUNA Tv-től szalagra felvett régi magyar filmek vetítésével, ismeretterjesztő kisfilmek bemutatá­sával­­ és sokszor hangulatos cigányzenével teszi kellemesebbé és tartalmasabbá a szabad időt. Fazekas Erzsébet hozzáértése és lelkesedé­se csodákat művelt a népi tánccsoport megszer­vezésével és betanításával. Hogy minden jó és tökéletes legyen az RMDSZ ha nehezen is, de biztosította a szükséges pénzösszeget, és meg­vette a ruhákhoz és csizmákhoz szükséges anya­gokat, és az áldozatkész szülők és mester­­em­berek megvarrták a ruhákat és elkészítették a csizmákat. Ebben a munkában, és még nagyon sok másban, Bodor Mária a szebeni Színház díszlettervezője oroszlánrészt vállalt. A tánccso­port minden fellépése hatalmas tapsot arat. A csoport műsorát nagy szeretettel fogadták Fehér­egyházán is, ahol a Petőfi Sándor ünnepségek alkalmából aratott megérdemelt sikert. Az idén újra ott lesznek. És mivel a jó példa ragadós, a MADISZ égisze alatt, a fiatal tanítónő Szántó Csilla vezetésével társasági tánciskola alakult, és az eredmény itt is több mint biztató. A MADISZ vezetősége, élén Páskay Csabá­val, tevékeny szerepet játszott az RMDSZ szá­mos rendezvényének szervezésében és lebony­lításában. Az évente megszervezett szüreti bá­lok, és disznótoros vacsorák ennek a közös mun­kának eredményei. A MADISZ és Fazekas Er­zsébet közös munkájának eredménye volt a na­gyon kellemes és meghitt Mikulás-est. A szerve­zeti életnek ezt a kedves eseményét szeretnénk rendszeresíteni. A minden évben megszervezett Karácsonyfa ünnepségek kis Jézusa mellett a Mikulás is állandó vendége legyen a Székháznak. MADISZ összejövetelek, táncestek, kirándu­lások, asztalitenisz versenyek, a havonta megje­lenő MADISZ LAP - Serfőző Zoltán, Tóth Angela, Vilhelem Zoltán és Serfőző Levente szerkeszté­sében - és sok más egyéb tevékenység teszi sokoldalúvá a fiatalok lelkes és értékes szervezeti életét. Az RMDSZ városi vezetősége nem hanya­golta el a vidék magyarságát sem. Segítségével RMDSZ szervezetek alakultak Nagydisznódon, Vízaknán, Szakadáton, Bolyán, Mihályfalván és Szentágotán. A nagyszebeniek műsoros bemutatói után, megtörténtek az első lépések, izmosodik ezen helységek kultúr­élete is. Említésre méltó a Víz­aknán tapasztalható igen örvendetes fejlődés, de számottevő a lelkesedés is, amit Nagydisznódon tapasztaltunk, ahol többek között - a helyi kez­deményezésre - magyar nyelvkör létesült. Fontos helyet foglalt el az RMDSZ tevékeny­ségében a különböző rádió­állomásokkal kiépí­tett együttműködés is. A bukaresti rádió magyar adásának már meg­szokott és közkedvelt műsora így végződik: "Kal­már Zoltánt hallották Nagyszebenből". De terebélyesedik a többi adókkal is a kap­csolat. A már említett rádió munkatársa lett Ser­főző Levente is. A vásárhelyi rádió munkatársa pedig Serfőző Emese, aki a nagyszebeni stúdió magyar adásának a munkatársait Kotilla Emil főszerkesztőt és Kotilla Ildikót is segíti. A szebeni rádió magyar nyelven ifjúsági műsort is sugároz Tóth Angela és Serfőző Levente szerkesztésé­ben, míg a helyi Cinemar Radio magyar adó­nak munkatársai Szántó Csilla és Zöld­y Tibos Élénk az RMDSZ politikai tevékenységi is. Nagy János vezérigazgató őr a városi, Szombat­falvi Török Ferenc tanár a megyei tanács állandó tagja. Beosztásuknál fogva jelentős szerepet ját­szanak a várost és a megyét érintő összes kér­dések megvitatásában,a szükséges intézkedé­sek megtételében. Külföldi politikai pártok, inté­zetek, a gazdasági és politikai élet jelentős hazai és külföldi képviselői gyakran keresik fel váro­sunkat. A tárgyalásokon és fogadásokon képvi­selőink ott vannak. Tevékenységük egyik fő jel­lemvonása a jó viszony kiépítése a különböző pártokkal és a hatalmi szervekkel. Három és fél év távlatából vissza né­hány mondatban összefoglalni és ben­­­vékenységünket nem könnyű felni könnyű, de nagyon hasznos és kötelező akarva-akaratlanul is eredményeink felsőre­­­kor előtűnnek azok a jelenségek is, amik gondol­kodóba ejtik az embert - hogyan tovább? Az egyik legégetőbb problémánk talán az, hogy mit is tegyünk azokkal és azokért, akik csak nagyon ritkán vannak jelen rendezvényeinken. Hogyan és mivel hívjuk fel a figyelmüket, hogyan lehetne őket a kulturális tevékenységünkbe be­vonni, számukra érdekes és vonzó műsort bizto­sítani. Foglalkoztat a gondolat, hogyan lehetne az RMDSZ gazdaságfejlesztő, életszínvonal emelő tényező is. Be kellene indítani egy nyugdíjas klubot is, ahol az idős emberek összejönnek, elbeszélget­nek és ahol esetleg hasznos ötletek is születhet­nek mindannyiunk hasznára. Nagyobb figyelmet kell fordítani a nyelvmű­velésre is, mert szókincsünk egyre szegényebb, beszédünk silányabb. Többet foglalkozni a felnövekvő nemzedé­kel - mert utánunk ők kell, hogy jöjjenek, s folytathatnánk tovább. A most beinduló magyar nyelvű lap az isme­retközlés és az ember­formálás mellett élénk vitafórum is kell legyen, azzal a céllal, hogy gaz­dagabbá és hatékonyabbá tegye szervezeti éle­tünket mindannyiunk örömére és megelégedé­sére. A nagyszebeni RMDSZ vezetősége Visszanézünk, hogy előre lássunk

Next