Nagyszeben és Vidéke, 1994 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1994-06-01 / 1. szám
_________________________1994. június (3M)K)[rM) Bizonyára első magyar királyunk, Szent István (969-1038) példáját követte II. Géza (1130-1162), amikor német ajkú lakosságot telepített Erdélybe. Szt. István a nyugatról behozott papokkal megteremtette a keresztény magyar kultúrát, II. Géza viszont a földművelésnek, kézműiparnak és kereskedelemnek vetett alapot. Üdvös intézkedése nyomán Erdély délkeleti részében flamandok telepedtek le. A flamandok Belgium területén élnek. Frank eredetűek, nyelvük azonos a németalföldivel. Ez a nép a tenger áradása és az elemi csapások miatt vette kézbe a vándorbotot és költözött az Északi-tenger partjáról a sokat ígérő Erdély földjére. A második hullámban a teutonok jöttek a Rajna és a Mosel vidékéről. Földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak. A harmadik és legszámosabb csoport a XII. század végén érkezett a Rajna jobb partján elterülő Saxoniából. Valószínűleg nevüket is ez a tartomány határozza meg: saxones. Ez az elnevezés elterjedt és az egész idetelepedett német lakosságot így nevezik. Ebből alakult ki a "szász" név. Napjainkban már az Erdélyben élő német lakosság összességét szászoknak nevezik. Egyesek szerint azonban nevüket a kardról (Sachs) nyerték. (A szebeni szász címerben két keresztbe tett kard van feltüntetve). A király (II. Géza) és utódai hívására telepes vendégekként (hospites) jöttek Erdély földjére. Letelepítésük célja a kézműipar és földművelés fejlesztésén kívül a déli határok védelme volt. Nagyszeben esetében a Vöröstoronyi-szoros védelmét bízták rájuk. Ez a szoros az Olt szűk völgye a Déli-Kárpátokban. Szebentől 25 kilométerre, a Szebeni és Fogarasi-havasokat választja el egymástól. A német ajkú lakosság utolsó hulláma a XVIII. században érkezett Szebenbe. Az első 47 családból álló csoport 1734. augusztus 8-án, a második 1763-ban jött. Ezek a bevándorlók Ausztriából, Salzburg környékéről vándoroltak Erdélybe. Jövetelük oka az volt, hogy áttértek a protestáns hitre és a szigorúan katolikus Mária Terézia nem tűrte meg őket az országban. A sokkal toleránsabb Erdély befogadta és Szeben mellett otthont adott nekik. 1754-ben épületeket emeltek számukra, de különböző okok miatt nem költöztek be. Mária Terézia 1767. jan. 9-én rendeletben kötelezte a várost, hogy azokat Delpini jezsuita páternek adja át egy katolikus árvaház alapítása céljából. Idővel a Szeben melletti Kistorony (Neppendorf) nevű faluban telepszenek le. Az évek folyamán "elszászosodnak", ezért is nevezte őket a városi lakosság kistoronyi szászoknak (Neppendörfer Saxen). 1773-ban a disznódi-kapu (Heltauertor) előtti téren 33 parcellát adott el a város az emigránsoknak. Ezt a városrészt József-városnak (Josefstadt) nevezték, valószínűleg Mária Terézia fia, az őt követő József főhercegről. Több monda is keletkezett a nép ajkán a szászok eredetéről, letelepedéséről. Egyik legenda szerint Németország északi részén levő Hameln városában nagyon elszaporodtak a patkányok és rengeteg kárt okoztak. A helységben feltűnt egy idegen, aki azt ígérte, hogy fizetés ellenében megszabadítja őket a csapástól. Miután egyezséget kötött vele a város, az idegen elővett egy furulyát és fújta-fújta. Erre a hangra mindenhonnan előbújtak a patkányok és követték a városból kimenő idegent. Az ment-ment, átgázolt egy folyón. A patkányok utána, s mind a folyóba vesztek. Igen ám, csakhogy amikor fizetésre került a sor, a lakosság nem akart eleget tenni ígéretének. Haragosan távozott a "patkányfogó", majd június 26-án, “Johannes és Pauli" napján, visszatért vadásznak öltözve, egy ragyogó piros kalappal a fején és gyönyörű furulyaszóval végigsétált az utcákon. És láss csodát: ahány gyermek volt a városban, mind kiszaladt az utcára és követte a városból kimasírozó embert. Hiábavaló volt a szülők mindenféle igyekezete, hogy visszahívják őket, azok csak mentek-mentek, amíg eltűntek a hegyek mögött. Azután hosszabb idő múlva a "patkányfogó" előtűnt itt Erdélyben egy barlangból a gyermekekkel együtt. A szász néphagyomány azt tartja, hogy ők a szászok elődei. A bevándorlók számos helységet alapítottak. Ezeket az ősi német jog szerint szervezték meg. Azt a földet amelyikre letelepedtek a "Királyföldből" (Fundus regius) szakíttatak ki a számukra. A magyar királyok számos kiváltságot biztosítottak nekik pénzügyi,olitikai, vallási és kereskedelmi téren. Korlátozás nélkül használatták a földet, annak kincseit és vámmentességet élveztek. Ezt a jogsorozatot kibővítették még azzal, hogy saját pénzverdét létesítettek Szeben számára és 1376-tól kezdve céhekbe tömörülhettek. Viszont katonai kötelezettségeik voltak a magyar királysággal szemben: háború esetén 500 katonát kellett kiállítaniuk a rendes évi 500 márka ezüstön kívül. 1224-ben II. András magyar király kibocsájtja az Aranybullát, a híres Andreanumot, és ebben megerősítette jogaikat. A kiváltságlevél eleinte csak a már meglévő hét szász székre vonatkozott, később azonban a jog szerint kiterjedt minden szász telepre. Az egyes szász csoportok külön fejlődtek. Nagyszeben volt ezek közül a legerőteljesebb. Ezért aztán autonóm helyzete lett, élén a király által kinevezett területi gróf állott. Nagyszeben ezáltal az erdélyi szász nép politikai központjává alakult. A szász székek 1486-ban politikai és közigazgatási egységbe tömörülnek Szász Egyetemesség (Universitas Saxorum) néven, élén a szászok grófja (Saxengraf) állott. Az első bevándorlók 1141 és 1161 között fektették le Nagyszeben alapjait. A legrégibb monda szerint a város német elnevezése (Hermannstadt) egy nürnbergi patriciustól származik, akinek Herman volt a neve. Erre azonban nincs bizonyíték. A legrégibb oklevelekben (XII-XIII. század) "Villa Hermani" néven szerepel. A német Hermannsdorf (Szebenfalva) névvel 1223-ban találkoztunk először. Feltételezhető, hogy az elnevezést az óhazából hozták. Ott a Rajna vidékén van egy Hermesdorf nevű helység. Ezt az erdélyi szász nyelvjárás Hermesstadtnak nevezte. A városnak magyar Szeben és román Sibiu elnevezése valószínűleg a várost átszelő Cibin folyó nevéből származik. A helység a hivatalos iratokban a XVIII. századig Cibinium néven szerepel. Az 1224-es dokumentumban már úgy van feltüntetve mint az egész település fővárosa. 1366-ban egy szelindeki (Stolzenburg, Slimnic) okiratból kitűnik, hogy várossá lépett elő, tehát ennek megfelelően a neve Hermannstadt (Hermannváros). Ugyancsak ebben a században a város megválasztja első ismert polgármesterét (Bürgermeister) Jakobus Hentmanisse (1366-1367) személyében. Mátyás király idejében (1458-1490) a város jogot nyer a király bíró szabad megválasztására. A bíró és a 12 tagból álló esküdtszék alkotta a magisztrátust. Az ítélkezés hagyományosan a király által jóváhagyott törvények alapján történt. A XV. században kiadják az Altenberger kódex nevű törvénygyűjteményt. Idővel, a társadalmi körülmények fejlődésével ezen változtatni kellett. 1560-ban Thomas Bomelius, a város írnoka, új kódexet állít össze. 1583-ban ez is változtatásra szorul. Nagyszeben délkelet-európai fontosságáról a középkorban és az azt követő századokban a korabeli írásos emlékek tanúskodnak. Hermann Fabini a Baugeschichtliche Entwicklung von Alt- Hermannstadt (A régi Nagyszeben építéstörténeti fejlődése) c. tanulmányában részletesen beszámol ezekről a történelmi dokumentumokról. Ezek közül, az olvasó engedelmével, csak egyet említek: a XVI. század közepén Baselben megjelenik egy könyv Weltchronik des Sebastian Münster (Sebastian Münster Világkrónikája) címmel. Ebben azt írja Szebenről, hogy az ország főváros nem sokkal kisebb, mint Bécs, erős őrséggel és nagy védelmi falakkal körülvéve. Az idők folyamán a szászok gyökeret vertek és szorgalmukkal, becsületes, pontos munkájukkal, virágzó városokat, falvakat létesítettek. Kultúrájuk színesebbé, élénkebbé tette Erdély művelődési életét. Teltek az évszázadok és annyira megszerették ezt a földet, hogy himnuszuk is erdéyy iránti szeretetükről szól: Siebenbürgen, süsse Heimat, Unser teures Vaterland! Szabad fordításban: Erdély, édes szülőföldünk, a mi drága hazánk! Nagyszeben, 1994. április 20 Kalmár Zoltán Az RMDSZ nagyszebeni szervezete 1990. január 5-én alakult. Ezen az első gyűlésen a Szakszervezeti Kultúrház kisterme zsúfolásig megtelt a 15 sz. elemi iskola tanárnőinek szervezőmunkája eredményeként. A megválasztott vezetőség, élén Szombatfalvi Török Ferenc egyetemi tanárral és lelkes tagság, fáradtságot nem kímélve, mindjárt az első héten megkezdte a Székház rendbehozatalát, a javítások elvégzését, és a takarítást. A hozzáértő és nagyon lelkes nyugdíjasok Imecs Mózes, Takács János, Veres Mózes, Birtalan Elek, Deák Márton, Pálfalvi Balázs, Török József mellett ott serénykedtek a MADISZ fiatalok és az O. Goga Líceum magyar tagozatának tanulói is. A jól végzett munka eredményeként, február közepén az RMDSZ elfoglalta, együtt a Német Demokrata Fórummal, az igen szép környezetben a Graf Magheru utca 1-3. szám alatti Székházat. Első lépésként az irodahelyiségek, a könyvtárszoba, egy 60 személyes előadóterem és a díszterem berendezésére került sor. A könyvállomány létrehozásában önkéntes adományozók és elsősorban özv. Julius Gyurgyevicsné és Kazinczy Olga tanárnő ajándékai jelentették azt a magot, amiből később,jelentős vásárlások útján kinőtte magát az RMDSZ Könyvtár. Az előadóterem berendezésében Szabó János műszerész-technikus serénykedett. Az audió-vizuális készülékek, berendezések szerelése, üzembe állítása az ő munkáját dicsérik. De köszönettel tartozunk a Német Demokrata Fórumnak és az osztrák szervezetnek is, amelyek televízió készülékkel, video felszereléssel, és az irodai tevékenység könnyítése érdekében Xerox felszereléssel látták el székházunkat. A tagsági díjakból és egyéb adományokból erősítő állomást, hangfalakat, videoszalagokat vásároltunk. A Székház termeit és a folyosókat Orth István grafikus és festőművész páratlanul szép alkotásai díszítik. Az anyagi alap biztosításával, a műszaki felszerelések beszerzésével párhuzamosan megkezdődött a tulajdonképpeni szervezeti élet, a társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai tevékenység. Az irodai szolgálatot Balogh Ernő úr kitűnően végezte. Bartha Margit tanítónő pedig a jegyzőkönyvek írásával nagy segítség volt. Mindenek előtt Nagyszebenben és környékén elkezdtük a magyar ajkú lakosság feltérképezését és együtt a MADISZ-szal a tevékenységi területek kijelölését. Első helyre az iskolaügy került. Mindkét szervezet figyelemmel követte a város magyar tannyelvű iskoláinak oktató-nevelő munkáját. A szervezet kiépítette kapcsolatát a helyi tanfelügyelőséggel is, és ennek a jó együttműködésnek eredményeként egy olyan magyar tannyelvű óvodát nyitottak, ahol a kis óvodások németül is tanulnak. Az óvoda felszerelésében - az RMDSZ mellett - különböző intézmények és szervezetek is részt vettek, az ajándékokért, a segítségadásért minden elismerést megérdemelnek. Gyümölcsöző és eredményekben gazdag együttműködés jött létre a nagyszebeni egyházakkal is. A helyi rádióműsorok első része mindig vallásos nevelést szolgálja, de rendezvényeinken mindig ott van Molnár Levente református lelkipásztor is, aki tanácsaival, értékes javaslataival sokoldalúan segíti szervezetünk munkáját. A Római Katolikus Egyház részéről Főtisztelenedő Szakács Endre káplán úr, de nem utolsósorban Főtisztelendő Páll László Teréziánumi plébános viselik gondját a vallásos nevelésnek. Az RMDSZ helyi szervezete megalakulásától kezdve, nagy segítséget kapott a nagyon lelkes és hozzáértő Kalmár családtól. Ők ketten a szó szoros értelmében, egészségüket nem kímélve, ügyködnek azóta is - és nagyon szép eredménnyel -, a város és a környék magyarságának kulturális nevelésében. Kalmár Kraus Lili vezeti a színjátszó csoport tevékenységét, a sok-sok előadás egyik eredménye az is, hogy az egyik ifjú tehetség Deák Irén már a temesvári Színháznál dolgozik és de végzi a főiskolát, társa, Kocsárdi Levente, a kolozsvári Színművészeti Főiskolán lett első éves hallgatója. Nagy sikere volt az "Istenem és Szülőföldem" című műsornak, amelynek mondanivalója az ittmaradás, és az Istenhit megvallása. Gazdag műsorral emlékeztünk minden évben március 15-re és október 6-ra. Az ünnepségek összekötő szövegét Józsa Benjámin magyar nyelv- és irodalomtanár munkáját dicsérik. Igen sikeresek voltak a Kalmár család vezetésével színpadra vitt kabaré- műsorok is. Erzse Jenő énektanár vezetésével, megalakult a szervezet énekkara. Munkáját most Ágoston Mária tanárnő folytatja, odaadással és hozzáértéssel. A különböző rendezvényeken az énekkar fellépései érdekes és értékes színfoltot jelentenek. Kultúrtörténeti előadások, Kazinczy Jenő tanár úr által bemutatott útleírások, videó-esték, ingyenes orvosi tanácsadás, jogi magyarázatok tették színesebbé és sokoldalúbbá a szervezte kulturális nevelői tevékenységét. Tevékenységünk jelentős eseménye volt a nőbizottság megalakulása. Bíró Magda vezetésével a 30-40 tagból álló csoport rendszeres összejövetelekkel, teadélutánok szervezésével, a DUNA Tv-től szalagra felvett régi magyar filmek vetítésével, ismeretterjesztő kisfilmek bemutatásával és sokszor hangulatos cigányzenével teszi kellemesebbé és tartalmasabbá a szabad időt. Fazekas Erzsébet hozzáértése és lelkesedése csodákat művelt a népi tánccsoport megszervezésével és betanításával. Hogy minden jó és tökéletes legyen az RMDSZ ha nehezen is, de biztosította a szükséges pénzösszeget, és megvette a ruhákhoz és csizmákhoz szükséges anyagokat, és az áldozatkész szülők és mesteremberek megvarrták a ruhákat és elkészítették a csizmákat. Ebben a munkában, és még nagyon sok másban, Bodor Mária a szebeni Színház díszlettervezője oroszlánrészt vállalt. A tánccsoport minden fellépése hatalmas tapsot arat. A csoport műsorát nagy szeretettel fogadták Fehéregyházán is, ahol a Petőfi Sándor ünnepségek alkalmából aratott megérdemelt sikert. Az idén újra ott lesznek. És mivel a jó példa ragadós, a MADISZ égisze alatt, a fiatal tanítónő Szántó Csilla vezetésével társasági tánciskola alakult, és az eredmény itt is több mint biztató. A MADISZ vezetősége, élén Páskay Csabával, tevékeny szerepet játszott az RMDSZ számos rendezvényének szervezésében és lebonylításában. Az évente megszervezett szüreti bálok, és disznótoros vacsorák ennek a közös munkának eredményei. A MADISZ és Fazekas Erzsébet közös munkájának eredménye volt a nagyon kellemes és meghitt Mikulás-est. A szervezeti életnek ezt a kedves eseményét szeretnénk rendszeresíteni. A minden évben megszervezett Karácsonyfa ünnepségek kis Jézusa mellett a Mikulás is állandó vendége legyen a Székháznak. MADISZ összejövetelek, táncestek, kirándulások, asztalitenisz versenyek, a havonta megjelenő MADISZ LAP - Serfőző Zoltán, Tóth Angela, Vilhelem Zoltán és Serfőző Levente szerkesztésében - és sok más egyéb tevékenység teszi sokoldalúvá a fiatalok lelkes és értékes szervezeti életét. Az RMDSZ városi vezetősége nem hanyagolta el a vidék magyarságát sem. Segítségével RMDSZ szervezetek alakultak Nagydisznódon, Vízaknán, Szakadáton, Bolyán, Mihályfalván és Szentágotán. A nagyszebeniek műsoros bemutatói után, megtörténtek az első lépések, izmosodik ezen helységek kultúrélete is. Említésre méltó a Vízaknán tapasztalható igen örvendetes fejlődés, de számottevő a lelkesedés is, amit Nagydisznódon tapasztaltunk, ahol többek között - a helyi kezdeményezésre - magyar nyelvkör létesült. Fontos helyet foglalt el az RMDSZ tevékenységében a különböző rádióállomásokkal kiépített együttműködés is. A bukaresti rádió magyar adásának már megszokott és közkedvelt műsora így végződik: "Kalmár Zoltánt hallották Nagyszebenből". De terebélyesedik a többi adókkal is a kapcsolat. A már említett rádió munkatársa lett Serfőző Levente is. A vásárhelyi rádió munkatársa pedig Serfőző Emese, aki a nagyszebeni stúdió magyar adásának a munkatársait Kotilla Emil főszerkesztőt és Kotilla Ildikót is segíti. A szebeni rádió magyar nyelven ifjúsági műsort is sugároz Tóth Angela és Serfőző Levente szerkesztésében, míg a helyi Cinemar Radio magyar adónak munkatársai Szántó Csilla és Zöldy Tibos Élénk az RMDSZ politikai tevékenységi is. Nagy János vezérigazgató őr a városi, Szombatfalvi Török Ferenc tanár a megyei tanács állandó tagja. Beosztásuknál fogva jelentős szerepet játszanak a várost és a megyét érintő összes kérdések megvitatásában,a szükséges intézkedések megtételében. Külföldi politikai pártok, intézetek, a gazdasági és politikai élet jelentős hazai és külföldi képviselői gyakran keresik fel városunkat. A tárgyalásokon és fogadásokon képviselőink ott vannak. Tevékenységük egyik fő jellemvonása a jó viszony kiépítése a különböző pártokkal és a hatalmi szervekkel. Három és fél év távlatából vissza néhány mondatban összefoglalni és benvékenységünket nem könnyű felni könnyű, de nagyon hasznos és kötelező akarva-akaratlanul is eredményeink felsőrekor előtűnnek azok a jelenségek is, amik gondolkodóba ejtik az embert - hogyan tovább? Az egyik legégetőbb problémánk talán az, hogy mit is tegyünk azokkal és azokért, akik csak nagyon ritkán vannak jelen rendezvényeinken. Hogyan és mivel hívjuk fel a figyelmüket, hogyan lehetne őket a kulturális tevékenységünkbe bevonni, számukra érdekes és vonzó műsort biztosítani. Foglalkoztat a gondolat, hogyan lehetne az RMDSZ gazdaságfejlesztő, életszínvonal emelő tényező is. Be kellene indítani egy nyugdíjas klubot is, ahol az idős emberek összejönnek, elbeszélgetnek és ahol esetleg hasznos ötletek is születhetnek mindannyiunk hasznára. Nagyobb figyelmet kell fordítani a nyelvművelésre is, mert szókincsünk egyre szegényebb, beszédünk silányabb. Többet foglalkozni a felnövekvő nemzedékel - mert utánunk ők kell, hogy jöjjenek, s folytathatnánk tovább. A most beinduló magyar nyelvű lap az ismeretközlés és az emberformálás mellett élénk vitafórum is kell legyen, azzal a céllal, hogy gazdagabbá és hatékonyabbá tegye szervezeti életünket mindannyiunk örömére és megelégedésére. A nagyszebeni RMDSZ vezetősége Visszanézünk, hogy előre lássunk