Nagyszeben és Vidéke, 2000 (7. évfolyam, 1-6. szám)
2000-01-01 / 1. szám
6 ~7~/ • Petőfi Sándor nyomdokai jártunk Szokatlan gyorsasággal elkészültünk. A reggelit kutyafuttában kaptuk és máris rohanás, hogy elbúcsúzzunk a „Griff szálló” személyzetétől. (Nagyon kedvesek és előzékenyek voltak amiért is hálásak vagyunk és mindent nagyon szépen köszönünk.). Az autónk készen áll az indulásra. Sofőrünk is jól végezte a munkáját, minden a legapróbb részletekig leellenőrzött. Gyors helyfoglalás, elhelyezkedés, még egy búcsúpillantás az épület felé ahol néhány gyönyörű napot töltöttünk, majd fájó szívvel még integettünk a kutyás bácsi felé is, aki minden reggel itt játszadozott kedves pulijával a szálló előtti parkban, aztán lassan kikanyarodtunk a Duna irányába, most már hazafelé. Gyorsan elhagytuk Budapestet és dél felé haladunk. Bal oldalról pedig még csak reggel volt - égetően sütött a nap. Jobbra tőlünk a nyaralókon túl, csak a hatalmas fák sejtetik, hogy ott a gyöngyházszínű párától takarva, lomhán hömpölyög a Duna. Mindenki gondolataiba mélyed, és az előző napok eseményeit igyekszik sorba rakni. Szerettük volna ha megáll az idő, de autónk motorjának lágy zümmögése és a hátrafelé suhanó táj jelzi, hogy az idő halad. Észre sem vesszük és máris Kiskunlacházára érünk. Nyaraló telep sok-sok vikkendházzal. Innen már csak egy kőhajítás és megérkezünk Ráckevére. Ez a település pazar dunamenti strandjáról híres és itt találkozunk először Petőfi szellemével is aki gyakorta ide látogatott és több versét is itt írta. A következő állomásunk Dömsöd. Itt is hemzsegnek a szebbnél szebb nyaralók, de a település horgásztanyáiról is híres, és annak idején itt laktak Petőfi Sándor szülei is. Ma emlékház és Petőfi Sándor szobor díszíti e kies települést. (Petőfi Sándor annak idején itt írta a „Salgó” c. költői elbeszélését.) Lassan elérjük Csepelsziget déli csücskét. Rácalmás az útmenti tábla. Akárcsak Ráckevén, Rácalmáson is (ez a névbe is benne van) valamikor sok szerb lakott, rácok - akik a török elől menekülve, a Duna mentén húzódtak észak felé, megalapítva egy sor települést. (Erről majd jövőre bővebben fogunk beszélni, amikor Visegrád és Szentendre is szerepelni fog úti programunkban). Az országút most hozzásimul a szélesen hömpölygő Dunához és máris Dunavecsére érünk. Mennyi Petőfi emlék fogadja itt is a vándort , hiszen 1840 és 1844 között, itt Dunavecsén laktak Petőfi szülei és a helység főterén ma is áll a régi mészárszék. (Ma tájmúzeum, előtte ott állt Petőfi Sándor szobra is). Itt Dunavecsén a folyam partján születtek ezek a csodaszép sorok: Kis lak áll a nagy Duna mentében Oh mily drága e lakocska nékem Könnyben úszik két szemem pillája Valahányszor emlékszem reája. Itt élt Dunavecsén Petőfi Sándor ifjúkori szerelme is, Nagy Zsuzsika. Még jó 10 km-t autózunk, a hőség már szinte elvislehetetlen, amikor elérjük Solt települést, a fontos dunai átkelőhelyet (Solt-Dunaföldvár) Körülöttünk szépen művelt, szőlővel borított területek húzódnak. (A borpincék jóllehet nagyon híresek, sajnos nem látogathattuk meg.) Itt Solton építették a 2000 kW-os nagyadót, ami lehetővé tette számunkra is, hogy jó hangerővel és tisztán vehessük a Kossuth Rádió adásait. Solt után délkeletre fordulunk Kiskőrös irányába. Átvágunk a rendezett és igen csinos Akasztó községen is. Régen szekérakasztó saráról volt híres ez a település. Ma már más a helyzet. Az akasztói mágnás Stadler József jóvoltából modern stadionja van s a község labdarugócspata egy ideig a Nemzeti Bajnokság első osztályában is szerepelt. Delet harangoznak amikor Kiskőrös főterére érkezünk. Álmos alföldi vasárnapra számítottunk rántottcsirke és uborkasláta illatával. Helyette viszont egy pezsgő életet élő kisvárosba érkezünk. (Petőfi születésének 150. évfordulóján nyerte el a városi rangot. Petőfi andor 1822 szilveszter éjjelén született). A kis zsúpfedeles házat kegyelttel őrzi az emlékezet a költő iránt érzett tisztelet és a soha el nem múló szeretet. A házban ma Petőfi emlékmúzeum van. Könnyes szemmel maghatottan lépünk a házba. Nézzük a szobát, ahol a költőóriás született és eszembe jutnak volt tanáromnak a nagyon szeretett Daday Lórántnak szavai: Petőfi ott van a világ öt leghíresebb írója között: Dante, Shakespeare, Heine társaságában. Az ötödiket meg sem említem - mondotta, válasszák ki maguk ki-ki ízlése és tudása szerint, mert a magyar irodalom nagyon gazdag híres emberekben. És most itt állunk a szobában. Nézzük az ágyat az asztalt, a ládát (ahová a tyúk is felszállt és hátranézünk, hogy nem jön-e be utánunk Morzsa kutya?). Miután beírtuk gondolatainkat a vendégkönyvbe körbe sétáljuk az udvart is. A szoborpark élő bizonyítéka annak, hogy Petőfi csodálatos versei a világ számos nyelvén hirdették a költő nemes érzelmeit, gondolatait. Több, mint egy órát töltöttünk Petőfi társaságában, hiszen szelleme, emléktárgyain keresztül most is ott van a fehér falak között. Néhány fénykép és emléktárgy vásárlása után az emlékház előtti park árnyas fái alatt megebédeltünk és langyos ártézi vízzel oltottuk szomjunkat. Előkerültek a fényképezőgépek is. Megörökítettük a Petőfi szobrot, a szülői házat, az ártézi kutat és a kultúrház előtt gyülekező, a kultúrműsorra érkező embereket is. Örömmel tapasztaltuk, hogy mennyi holland és német turista is volt a látogatók között. Élményekben gazdagon, lélekben feltöltődve ültünk ismét autónkba, hogy Hódmezővásárhelyre érve végigsétáljunk a a híres vásárhelyi promenádon. Kazinczy Jenő tanár Sok szeretettel Kalmár Zoltánnak Amíg a csillag feljön Szívben, lélekben, szóban, együtt Az örök Megváltót várva Szabad szívvel, reménnyel, hittel Bár más-más határ mögé zárva Egy csillagot eresünk, várunk. Egy pontra tekintünk, bárhol járunk. Túl sötét ködön, gomolygó felhőn Amíg a csillag feljön! Mert a csillag feljön! Reményben, hitben, szeretetben együtt Karácsony bűvös csodáját várva, Csüggedt sziveinket át meg átlobogja Az eljövendő csillag sugára. Ahol imáink, hitünk, reményünk találkozik A csillag az, amelye szivünk várakozik. Várunk, mint pásztorok a szent mezőn Amíg a csillag feljön Mert a csillag feljön! Ha egyszer megérint csodálatos fénye p És beköltözik az emberek szivébe Ha a szerzet szele a béke zászlóit fújja. Harang kondul és zeng a halleluja, Ha a Megváltó Isten, ki jászolba született Meghódítja a tékozló sziveket, Erőnk lesz akkor megállni a lejtőn, Amíg a csillag feljön... Mert a csillag feljön! Beszterce 1999. December Fazekas István (Az Erdélyi Gyülekezet 1993-ben Budapesten rendezett _____________költészeti pályázatán első díjat nyert költő) Nagyszeben Te asszony! A nő iránti tisztelet századunk 30-as éveiben érte le azt a szintet, amit a művelt társadalmi magatartás megkövetel tagjaitól. A kommunizmus beköszöntése magával hozta azt a jelszót, amely a nőt a férfivel egyenlővé igykezett tenni, és ennek egyik torzszüleménye volt a szovjet „ hazajka ”, a tenyeres-talpas bányásznő, aki éppen úgy megrakott egy csillét kőszénét mint izmos férfitársa. A kizárólag anyagi, materialista telítettségű nevelés részben kioltotta a nőből a teleki finomságot, gyöngédséget és azt a másik féltől, a férfitől sem kapta meg. E rendszer megbukása után a társadalmi irányzat másik végze létébe,a kapitalista világba zuhantunk, melynek erkölcse talán még rombolóbb mint az előbbié. A női test szépségének az üzleti kihasználása erkölcsbomlasztó jelenetek fékeveszett bemutatása már szedi áldozatait világszerte. Ha a családban nincs meg az egymás iránti megbecsülés, tisztelet, akkor a társadalom végveszélybe kerül. A műveltség egyik iránymutatója kell legyen annak a magatartsának, amit a házastársak egymás megbecsülése, tisztelete megkíván. Éppen ezért döbbentem meg, amikor közismert, köztiszteletnek örvendő ismerősöm vendégeként számomra kellemetlen jelenetnek lehettem fütanúja. Művelődési ügyeket tárgyaltunk, javában folyt vita, amikor a férfi jó hangosan odaszólt a konyhában szorgoskodó nőnek: „ Te asszony!!"... Felkaptam a fejemet és elámultam. Nem egyébért, csupán mert a konyhai nő nem a tejesasszoy volt, sem a ház takarítónője, de még cselédje sem, hanem vendéglátóm felesége. Előbb tréfára gondoltam, de amikor láttam, hogy az asszony összerezzen (talán szégyenbe, némileg megbántva, hogy előttem „leasszogozza" a férj, akinek ő a felesége és nem a középkori kiszolgálója) rögtön levedlett szememben az a nimbuszos máz, ami a köztudat által nem ismert, rejtett részleteket fedi. „ Te asszony! ” visszhangzott bennem a két szó távozásom után is. Gondolatokba merülve azon törtem a fejem, hogy vajon milyen lelki komplexus gátolta meg vendéglátómat abban, hogy feleségét kedvesen, keresztnevén szólítsa?!... Ha nem egyébért, de legalább a jelenlétem miatt! Kalmár Zoltán A korona és a kard Amikor az Árpád hercegek (Béla és Endre), Lengyelországból visszatértek, Béla vezette a harcot és szerezte meg a trónt bátyjának, Endrének. Ezért ez utóbbi, halála utánra neki ígérte a trónt, de időközben megházasodott, fia született és megbánta ígéretét. Ezért Várkonyba összehívta jó embereit és elmondta nekik, hogy öccsét próbára teszi: válasszon a korona és a kard, azaz a királyság és a hercegség között. Ha a kardot választja, élhet tovább, ha a koronához nyúl, öljétek meg - adták a parancsot. Miklós ispán azonban jó embere volt Bélának, és meghallva ezt a beszélgetést, amikor Béla a királyhoz jött odasúgta neki: - Ha az életed kedves, válaszd a kardot. - Béla nagyon csodálkozott ezen a beszéden, meg a király előtt fekvő koronán és kardon is. Nem értette a dolgot, de megszólalt a király: - Én megkoronáztattam már a fiamat, de azért választhatsz. Ha a királyságot akarod, vedd a koronát, ha a hercegséget, vedd a kardot. Egyiket hagyd a fiamnak, bár a korona jogosan téged illet. Most értette meg Béla Miklós ispán szavait. Nyugodtan a kardhoz nyúlt: Legyen fiadé a korona, én megelégszem a hercegséggel. Köztük azonban mégis kitört a harc s ebben Béla győzött, s övé lett a trón. (dr. Vathy Elek, Nevezete anekdoták c. könyvéből). Levelek érkeztek Tisztelt Szerkesztőség! Nagy érdeklődéssel olvastam a nagyszeben és Vidéke jubileumi tiszteletpéldányát, melyet Kalmár főszerkesztő úr postázott a címemre. Nagyon szépen köszönöm figyelmességét, jóindulatát, ugyankkor biztosítom, hogy a lapot, akárcsak eddig is - közvetlen környezetemben népszerűsítem és olvasás végett másoknak is kölcsönadom. Nem tudom hány olvasójuk van jelenleg, de egy dolog biztos. A mai globalizálódó világunkban a fiatalságot téves útra terelő, a pénzisten imádatára serkentő televíziós műsorok mellett, ellensúlyozására nagy szükség van és lesz továbbra is a szórványopokra, így a Nagyszeben és Vidékére is. Éppen ezért a szrkesztőbizottság minden tagjának kívánok erőt, egészséget, kitartást és még sok-sok sikeres lapot. Tiszetelettel Balogh István Marosvásárhely. Babérkoszorút a Nagyszeben és Vidékének, meg lelkes szerkesztőinek. Beállok magam is a gratulálok sorába. Keltz Gyula Zenepedagóga Marosvásárhely Egy verekedés következtében a tanút bíróság vallatja: Amikor látta,hogy elmérgesedik a dolog a két verekedő széket ragadott és életveszélyesen azzal püfölte egymást, maga miért nem lépett közbe? - kérdi a bíró a tanútól. -Azért bíró úr, válaszol a tanú, mert nem volt több szék, amire rátehettem volna a kezem. *** - Panaszos, szól a bíró az előtte álló emberhez. - Hol volt maga, amikor az autó elütötte. - Az autó alatt, bíró úr, válaszol a kérdezett. *** Kovács az anyósa temetéséről tart hazafelé, amikor az utcán egy madár jókorát piszkol a fejér. Kovács felnéz, s mérgesen szól, - Na, mi az, már odafenn vagy? *** A tanár nagyon mérges az osztályára és így szól: -Álljon fel aki magát hülyefejűnek tartja! Az osztályban síri csend lesz. Aztán egy idő múlva feláll az osztály legrendesebb tanulója. A tanár csodálkozva kérdi: - Hát te miért álltál fel? - Azért tanár úr, mert nem nézhettem, hogy egyedül a tanár úr álljon lábon! (Hermannstädt Zeitung) A Nagyszeben újság teljes előállítási költségét a dévai Corvin Magazin Bt vállalta magára egy olyan program keretében, amelynek célja újságot nyújtani a legmostohább szórványban élő magyaroknak. Felelős szerkesztő: Kalmár Zoltán Szerkesztőség címe: 2400 Nagyszeben str. Gén Magheru, 1-3 telefon: 069-436651 Kiadó: a CORVIN MAGAZIN BT. Szedés és tördelés: a dévai XPRESS Kft. I Készült a GRAPHOTIPEX nyomdában I ............... I ■ [UNK] ............................ —............................................. ~\ J