Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1876
regények sokkal roszabb kötésűek, sokkal elhasználtabbak, mint a tudományos s az ismereteket nagyobb mérvben szaporító munkák. Azt állíthatjuk, hogy a mi hatalmunkban van oda működni, hogy a kettő, mint ahogy kell, egymást egészítse ki; erről azonban a könyvtár használatának tüzetesebb vizsgálatánál fogunk szólani s itt csak azért hoztuk fel, hogy korántsem látnék czélszerűnek az egyiket a másik rovására gyarapitni vagy megfordítva, hanem készséggel ismerjük el mindkettő szükségességét. Vannak tanulók a kik kizárólag szépirodalmi munkákat olvasnak s még ezeknek is csak a könnyebb felét, de még ezek is többet tesznek azoknál a kik egyiket sem; olyanok is vannak a kik csak ismeretterjesztő olvasmányokkal foglalkoznak s megint olyanok a kik vegyesen. A mi feladatunk kiválasztani a leghelyesebb utat s hogy mikép, arról később, de most szóljunk könyvtárunk berendezéséről. „A hány ház, annyi szokás“, a hány könyvtár, annyiféle annak berendezése is a körülmények szerint. A könyvtári helyiség mekkorasága s a könyvtár köteteinek száma sokat határoz; vegyünk fel csak egy pár ezerre menő kötetet magában foglaló könyvtárt. Az ilyeknél vagy a könyvek nagysága vagy a nyelvezet vagy a tartalom az irányadó. Az oly könyvtárakban, ahol különféle nyelvű munkák egyenlő arányban vannak képviselve, úgy a könyvtárnak teendőire mint a használatra sokat könnyít a nyelv szerinti berendezés; sokkal előnyösebb azonban szakok szerint berendezni pl. úgy, hogy a szépirodalmi munkák egy szekrényben, a vegyesek és folyóiratok másban legyenek elhelyezve. Leghelyesebb, ha mind a három szempontot egyesítni tudjuk. A legtöbb esetben azonban már csak helykímérés szempontjából is csak a könyvek nagysága az irányadó s miután ez inkább csak külsőleges dolog s a könyvtárnok jártassága s a czélszerű használat az ebből keletkezhető akadályokat könnyen elhárítják, a három fő szempont közül legkevésbé mondható fontosnak. Máskép áll a dolog a használattal. A használat által tehetjük könyvtárunkat az oktatás valódi kiegészítő részévé. Hagyjuk-e, hogy újaink tetszés szerént válogassák olvasmányaikat minden irányban? Bizonyos mértékig igen, addig t. i. míg az elénnek tűzendő és olvasás által elérendő czél nem terjed tovább, mint, hogy kellemes szórakozást nyújtson, de mihelyt ennél több, amit elérni, akarunk, azonnal útmutatásunkra, vezetésünkre van szükségük. Nem azt teszi ez, hogy