Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1880

4 Jézust. A „szeretet apostolának“ nevezik őt azért, hogy annyi odaadással imádta mesterét, s hogy lelkesedésének oly szép ki­fejezést adott epikai művében. Tán szokatlanul hangzik e szó; de nem tehetünk róla, ha inkább költői alkotásnak vesszük a Sz.-írást, mint egyébnek. János a keresztény mythos egyik lcggeniálisabb feldolgozója, mint Moises a zsidóénak, Homéros a görögének stb. Meséje, világ­nézete és compositioja sokat árul el a költőből, ki naivságát még. sem tagadja meg; mig technikája az ős nyomoktul el nem tér, s parallelismusokban érezteti nyelve zeneiségét azzal a külömb- séggel, hogy a gondolat párosságát ritkán alkalmazza, s•inkább gyönyörködik ellenzetekbcn vagy az elbeszélő részek arányos beosztásában. Tárgya művének ismeretes annyit mégsom mellőzünk, hogy a négy evangélista közül ő adja legigazabb képét mesterének; s ahol ajánlatos mozzanatot megragadhat, szeretettel karolja fel. A nazarethi Jézust lépteti föl hősül, mint az emberiség leg­nemesebb alakját, kinek eszméi az új-kor ethikájává tömörültek, kiben a legszabadabb elvű hitújítót csodálja az utóvilág, s ki a legszebb világnézetnek vetette meg alapját a költészetben hires mondásával („Szeresd felebarátodat stb.“): a humorénak. Ennyi szépséget tükröznek vissza János sorai; méltó tehát, hogy érdemét kellő fokára helyezzük, ha Nonnus átdolgozását szép tani szempontok alá vonni készülünk. II. A görög epos a sophistikus nézetek uralma alatt minden­esetre hivatva volt arra, hogy legalább formai haladást jelezzen. A panegyrisek és mondafölverselések bő terűi szolgáltak a meg­előző kor költőinek; s a mythographikus iskola hivei már járt úton haladtak, lionnét azután a phantastikonhoz könnyen eljut­hattak. Ezért a hanyatlás kora nevet sokat említ, de a termé­keiből nagyon keveset élvezhetünk. Mintha csak vetekedve kutat­nának homályos vagy kéteskörű események közt a költők: azt érezzük, hogy visszaerőszakolásai ez eposok a klassikus éghaj­latnak; de a szerzők azt a sejtelmet mégsem fojthatják vissza magokba, hogy az újabb felfogáshoz nem ez az út szolgál biztos átjáróul. Sok tekintetben kivétel Musaeus; s egy Iléro szemérme, idylli magatartása és utóbb az ifjú pár szerelme való psychologiára vall, melyet a kortársak epikájában hasztalan keresnénk. Eléggé sajátságos alak Nonnus is: a legnyilvánvalóbb véglet akár iuventioját tekintve, akár a technikai részeket. Mintha egy Jánus-alak állna előttünk, a ki ifjú éveiben tarka mythikus légkört látott és semmit egyebet; s aztán férfiú kora híján egy­szerre öreggé lett, hogy megvezekeltesse olvasóit, és szent zsolozs­mákat zengjen fülökbe a régi hangok helyett, mikre maga is

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék