Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1880
8 A verselésnek rhythmus az alapja. Rhythmust változatossága szül két vagy több elemnek: ily rhythmust érezünk a járásban, táncban, evezésben, zenében. Ezeknek az elemeknek egy része erőt, másika pedig gyengeséget árul el, csak így érezzük valójában a rhythmust. Elfogadott nevek: arsis és thesis. A fül — mint a zenében is — négy időrészecske befogadására képes egyszerre; nevek: móra, és érzéki formájuk : a szótag. Az időrészecske megjelölése a zenében és verselésben atalán rokon,sokszor megegyező; amott negyed hangjegynek nevezik, itt rövid szótagnak. Bizonyos számú mórák összege az ütem (tactus) a zenében és láb (ütem) a verselésben. Az arsis és thesis váltakozása szüli tehát a rhythmust. Ha arsissal van kezdve, emelkedő lendületűnek (scansio) nevezzük, ha pedig thesissel, szállónak. Az arsisnak — hol az erő nyilatkozik — egy szótag felel meg csak, holott a thesisnek egy vagy kettő úgy, hogy a mórák száma a négyet meg ne haladja. A 2—3—4 mórás lábak (ütem) csak a gyorsaság minőségét jelzik, mint a zenében a különböző tadtus, s a két utolsó a legfölkapottabb: a három mórás kedvesebb, a négyes méltóságosabb. Mórák tekintetében a szökő — a lejti - vel, az enged i a lebegő-vel, csak a természetük más. A pici-nek és lassúnak nincs önálló jelleme, azért közös vagy semleges lábak és legtöbb verssorhoz alkalmazkodnak. A rhythmus alapkelléke a verselésnek, s így hangzik : „Egymással ellenkező scansio egy sorban vagy szakban helyet nem foglalhat.“ Ez a titka a klassikus világ rhythmusának, s kutatásaink eredményeként biztosan állíthatjuk, hogy hibát sohasem követtek el ellene. Zenei érzékük azonban mindezzel nem érte be, hanem nagyobb változatosságra törekedtek a metszet és törés alkalmazása által. A metszet sok tanulmánynak volt már alávetve, műmagyarázók már ennek is egész történetét egybeállíthatják, de a sok munkához mégis fér szó, mert kimerítve nincs a kérdés. A klassikus népek arra használták a metszetet, hogy hosszú verssorokat két vagy három részre osszanak vele. Hol van az elválasztó közeg? Váljon van-e szabály, vagy csak a kénye kedve szerint való eljárás vezette a görögöt a metszet alkalmazásánál ? Ez a metszet legfőbb kérdése, erre felelünk meg tehát először. Minden verssor rhythmikus , ismertető jelei lehetnek tehát a jóhangzat, a láb és metszet (az újabb népek költészetében egyébről is van szó). A jóhangzat, ha független a két utóbbitól, pusztán stilistikai sajátság; ha pedig függ tőlük, akkor csak a szabályosságuk szülheti. Mi a jóhangzatot valóban e kettős szempontból szoktuk vizsgálni, s hisszük, ezután mások is. A láb