Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1911
Turistaság az iskola szolgálatában. Retyezát—Gyalát. Ha a művelt európai államok halálozási arányszámát áttekintjük, valósággal meg kell döbbennie minden gondolkozó embernek hazai viszonyainkon. Magyarországon ezer ember közül épen kétszer annyi hal el évenként, mint amennyi pl. Svédországban. A statisztika adatai minden nyugateurópai állam között nálunk a legelszomorítóbbak. És miért ? Talán földrajzi, éghajlati viszonyaink ennyire kedvezőtlenek az egészségre? Vagy talán fajunk életereje nem állja ki a többi fajokéval a versenyt? Távolról sem. Pusztán csak azért, mert nem törődünk az egészséggel addig, amíg megvan, mert nem szeretünk, talán nem is akarunk eléggé egészségesen élni. Földünk, éghajlati viszonyaink oly egészségesek, hogy ennél többet nem is lehet kívánni a természettől; fajunk ereje, munkabírása közmondásos és mégis a tuberkulózis orgiákat ül nálunk, s az átlagos életkor feltűnően csekély. Pedig ma már a legkisebb iskolás gyerek is bőségesen tanul szabályokat és elméletet az egészségről. De a gyakorlat, az élet az egészen más. Ott nem a szabályok, hanem a szülők példája irányadó. Mindannyiunk jó vagy rossz szokásaira a szüleinktől látott foglalkozások és szórakozások vannak legnagyobb hatással! Beszélhet az iskola órák-napok hosszat az alkoholizmusról, a fiú mégis csak a legtöbb esetben azon az úton fog haladni, amelyiken az apját látja. De valljuk be őszintén, úgy amint van, az ifjúság testi nevelésében rejlő legfontosabb hivatását az iskola sem tölti be. Mert nevelési rendszerünk mai alakja mellett nem is töltheti be. A görög testi és szellemi nevelés példásan tökéletes összhangjától hol vagyunk mi? Hol vannak a nagy, európai államok iskolái, akár az angoloké is? A túlságos szellemi anyag kötelező feldolgozása mellett a nap nagy részét zsugorgó helyzetben, fülledt levegőben töltő ifjúságnak alig jut annyi ideje, hogy naponként egykét órára szabad levegőn kiszaladgálja magát. És épen abban az életkorban, amelyben a zsenge szervezetnek legtöbb levegőre, legtöbb mozgásra lenne szüksége ! Hiszen az ifjúság természetszerűleg felhalmozódó nagy eleven erejét nem visszafojtani, nem mesterségesen csökkenteni, hanem fejleszteni és okosan foglalkoztatni volna fő feladata a helyes nevelésnek. Lépten-nyomon panaszokat hallunk az ifjúság helytelenségéről, egész életére károsan kiható, érzéki vagy másnemű léhaságairól és mindez — meg vagyok győződve — csak azért, mert a nemesre, a szépre is nagyon fogékony ifjúságnak sem a szülői ház, sem az iskola nem juttat elég módot Nevelési rendszerünk hibái.