Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1914
Bournáz Ernő. (1855-1915.) Az emberiség fejlődését az egyes korok szülte új eszmék s gondolatok mozdítják elő. Ezen új eszmék megsejtői, a nagy szellemek, kivételes egyéniségükkel s a kellő időpont felhasználásával azokat beoltják, átviszik a köztudatba s győzelemre segítik az újat a régi fölött. Azonban a kulturális élet minden terén való fejlődés a kiváló elmék és az őket megértő ezrek és százezrek fáradhatatlan együttműködésének az eredménye. A hangyaszorgalmú munkások a nagy szellemek hűséges segítői a harcban, hiszen minden fejlődés nagy küzdelem eredménye, épen úgy, mint a most folyó világháborúban is a kitűnő hadvezérek hadi terveit csak a hősies önfeláldozásra kész ezrek és százezrek megfeszített küzdelme koronázza a győzelem sikerével. Ilyen a tanító s a tanár munkája is a művelődés hatalmas palotájának felépítésében. A tervezőnek ők nemcsak fáradhatatlan munkásai, hanem sokszor szellemi alkotótársai, még akkor is, amidőn csak az általuk nevelt új munkásnemzedék lelki világának, egyéniségének sokoldalú kifejlesztésében s gazdagításában töltik el egész életüket. A kultúra szellemi munkájának, a tanárnak, ez a munkája annál értékesebb, ha minél zajtalanabb, minél kevésbé hivalkodó; ha annak végzésében igazi hivatásszeretet vezeti s megmaradt idejét s energiája feleslegét azon szűkebb társadalom érdekeinek szenteli, amelyben él. Ilyen értelemben Bournár Ernő egyike volt azoknak a nem kiváló tehetséggel, de példaszerű, lankadatlan szorgalommal, mindenki és minden nemes ügy iránti szeretetreméltó készséggel s jósággal megáldott tanároknak, akik egész életüket a tanügynek, családjuknak s a társadalomnak szentelték. Amilyen szerény ember volt, oly egyszerű volt élete folyása is. Szászvároson született 1855-ben; középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári r. kath. püspöki líceumban, az egyetemieket Kolozsvárt végezte. Két évig, 1877-ben és a következőben, br. Kemény Domokosnál nevelősködött s ez idő alatt szerezte meg képesítését is a latin és görög nyelvből, amelyet később a némettel egészített ki. Ezután egy évig a gyulafehérvári r. kath. főgimnáziumban, 1879—93 a brassói r. kath., 1893—99 a kaposvári áll. főgimnáziumban tanárkodott. Kaposvárról saját kérésére intézetünkhöz került és itt tanított a jelen év február 10-én bekövetkezett haláláig. Ezek az ő életének s 37 éves tanári pályájának krónikaszerű adatai. Számok különösebb belső tartalom nélkül, mint a Mikes leveleinek dátumai, mert, amint ezekben meg nem találhatjuk az író művésziesen egy-