Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1880
a peloponnesosi háborúval a pártoskodás szelleme kiterjedvén egész Görögországra, az erény helyét a legrútabb vétkek foglalták el, s ezek természetesen mind a nyilvános mind a magánéletbe áthatottak. Az erkölcsösség romlásával bekövetkezett egyúttal a népvallás szentségtelenítése is. Ezt pedig előidézték a sophisták, kik hamis okoskodásaikkal a legnyilvánosabb igazságot tagadva, vitatkozásaik által a hazugságot mint igazságot és az igazságot mint nem valót, elferdítve adták elő. Azonkívül azon félelmet, mely a nép szivében honolt és melylyel isteneik iránt, kik a jót megjutalmazzák és a roszat megbüntetik, viseltettek, kiirtották és a babona és hitetlenség mezejére terelték.1) Az ősi vallásosság hanyatlásában nem csekély része volt az orphikus társulatnak is. Ebben, jóllehet a Baehos tiszteletére összeállott személyek a vallásos vigasz és emelkedés hő vágyának kielégítését keresték, és egyszersmind az élet és erkölcsök sanyarú tisztaságára törekedtek), mégis azáltal, hogy az ősi isteneket új alakokban mutatták be, az ősi néphit aláásását idézték elő. Minek következtében a jobb érzelműek az aegyptomi hierarchia titkos tanait keresték fel, későbben pedig egy titkos, magasabb bölcselmi hitet teremtettek meg mysteriumáikban. De a baj már annyira elharapódzott, hogy e kárt és veszteséget még Sokrates sem pótolhatta ki tanaival, melyek szerint „jobb igaztalanságot szenvedni mint cselekedni s az istenek kívánsága nem az, hogy hittel és szertartásokkal, hanem, hogy cselekedetekkel tiszteljük őket; tehát oly dolgokat tanított a jóról és igazságról, a minőkről görög embernek azelőtt még csak fogalma sem volt.“ 3) Szóval , ha végig lapozzuk a történelmet, nem csak az említettem görögöknél, hanem más népeknél is a vallás nyomára akadunk. Az lelkesité a görögöt nagy tettekre, buzditá őt a haza védelmére; ez alapitá és alkotá államait, s midőn hanyatlásával bizonyos üres felvilágosultság tört magának .) F. Nagelsbach, Die nach homerische Theologie. VIII. Abschnitt. — Récsi, Gör. Írod. t. II. k. 181. 1. 2) Bécsi, Gör. Írod. t. I. k. 26(k. 1. 3) Történeti kézikönyvek 1. V. fej.