Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1880

a peloponnesosi háborúval a pártoskodás szelleme kiterjedvén egész Görögországra, az erény helyét a legrútabb vétkek fog­lalták el, s ezek természetesen mind a nyilvános mind a magánéletbe áthatottak. Az erkölcsösség romlásával bekövet­kezett egyúttal a népvallás szentségtelenítése is. Ezt pedig előidézték a sophisták, kik hamis okoskodásaikkal a legnyil­­vánosabb igazságot tagadva, vitatkozásaik által a hazugságot mint igazságot és az igazságot mint nem valót, elferdítve adták elő. Azonkívül azon félelmet, mely a nép szivében ho­nolt és melylyel isteneik iránt, kik a jót megjutalmazzák és a roszat megbüntetik, viseltettek, kiirtották és a babona és hitetlenség mezejére terelték.1) Az ősi vallásosság hanyatlásá­ban nem csekély része volt az orphikus társulatnak is. Ebben, jóllehet a Baehos tiszteletére összeállott személyek a vallásos vigasz és emelkedés hő vágyának kielégítését keresték, és egyszersmind az élet és erkölcsök sanyarú tisztaságára töre­kedtek­), mégis azáltal, hogy az ősi isteneket új alakokban mutatták be, az ősi néphit aláásását idézték elő. Minek kö­vetkeztében a jobb érzelmű­ek az aegyptomi hierarchia titkos tanait keresték fel, későbben pedig egy titkos, magasabb böl­­cselmi hitet teremtettek meg mysterium­áikban. De a baj már annyira elharapódzott, hogy e kárt és veszteséget még Sokrates­ sem pótolhatta ki tanaival, melyek szerint „jobb ig­aztalanság­ot szenvedni mint cselekedni s az istenek kíván­­sága nem az, hogy hittel és szertartásokkal, hanem, hogy cselekedetekkel tiszteljük őket; tehát oly dolgokat tanított a jóról és igazságról, a minőkről görög embernek azelőtt még csak fogalma sem volt.“ 3) Szóval , ha végig lapozzuk a történelmet, nem csak az említettem görögöknél, hanem más népeknél is a vallás nyo­mára akadunk. Az lelkesité a görögöt nagy tettekre, buzditá őt a haza védelmére; ez alapitá és alkotá államait, s midőn hanyatlásával bizonyos üres felvilágosultság tört magának .) F. Nagelsbach, Die nach homerische Theologie. VIII. Abschnitt. — Récsi, Gör. Írod. t. II. k. 181. 1. 2) Bécsi, Gör. Írod. t. I. k. 26(k. 1. 3) Történeti kézikönyvek 1. V. fej.

Next