Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1883
KUTATÁSOK A NAGYVÁRADI VÁRBAN. A nemzetek történetében úgy, mint egyesek életében vannak gyásznapok. Ilyen gyásznapja volt a magyar nemzetnek 1095. év jul. 29-ik napja, midőn László királya elhunyt. Nagy siralom s bánat támada ily kegyes királynak halálán és 3 esztendeig ez országban szép öltözet és tánczjárás és semmi vigasságtétel sem láttaték, sem hallattaték — mondja a legenda. Da az országos gyászból drága gyöngyök fakadtak, melyek Váradot a magyar nemzet kegyeletének egyik legszentebb helyévé tették. Hosszú századokon át az országnak nem volt királya, ki legalább egyszer ne zarándokolt volna Szent László sírjához. Messze vidékről hullámzott a nagy tömeg, hogy az annyira népszerű király tetemeinél elmondhassa imáit. Itt rakta le szeretete és hite adóját szegény és gazdag. A királyok és más fejedelmi személyek itt kívántak temetkezni e helyen, melyet századokon keresztül a nép milliói kegyelethelynek tekintettek. Nem csoda, ha e helyen templomok és paloták emelkedtek, melyeken a művészet remekelt és romjaikban is bámulatot keltettek. E helyet szobrokkal rakták meg, oly szobrokkal, melyek a művész nevét halhatatlanná tették még akkor is, midőn mesterük századokkal ") Pannonius János libr. Hi Epigr. V. Abiens valere iubet sanctos reges Varadini. „At Tu, qui rutilis Eques sub armis Dextra belligeram levas securim, Cuius splendida marmorum columnis, Sudarunt liquidum Sepulcra nectar etc. Te pedig, ki mint lovag csillogó fegyverzetben emeled a csatabárdot, kinek márvány oszlopoktól ragyogó sírja folékony nektárt izzadt stb.