Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1899
Cséplő Péter. Intézetünk évi jelentésének első lapját ama férfiúról való megemlékezésünknek szenteljük, kinek nevét e pár sor fölé írtuk, s ki az iskolai év befejeztével tanári pályájának negyedik évtizedét töltötte be. Ha van pálya, melyen a hosszú működés, a kitartó munkásság méltánylást, elismerést érdemel, ami elsősorban a tanáré ilyen, ki egész erejét, összes tudását annak a szent czélnak áldozza, hogy a vezetésére bizott gyermekekből, ifjakból a hazának derék polgárokat neveljen, jutalma pedig kizárólag abban áll, hogy láthatja megfeszített munkásságának, nemes törekvéseinek a megvalósulását A mi ünnepeltünkről bátran elmondhatjuk, hogy a lefolyt hosszú idő alatt, melyből harmincöt évet intézetünknél töltött, magát teljesen e magasztos munkának szentelte, s tette ezt egyedül azért, hogy nehéz kötelességének lelkiismeretesen megfeleljen, hogy nemes hivatását méltóan betöltse. E működésében az igaz tudományosság, szent vallásunk és édes hazánk iránt való, soha nem lankadó szeretete egyesült nála az igazi szívjósággal, a tanítványai iránt érzett valódi szeretettel. Százakra megy azoknak a száma, kik az iskola falai közül kikerülve, immár az élet nehéz körülményei között teljesítik kötelességeiket, de niincs közöttük egy sem, ki a legmélyebb hálával, a legigazabb tisztelettel ne gondolna reá, egykori tanárára. Ezek, s jelenlegi kartársai fényes ünneplést akartak