Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1904
A régi és mai magyar nyelv szóragozása. Mai nyelvünk egész anyagának majdnem minden eleme feltalálható régi nyelvünkben. Tudjuk ezt azokból a forrásokból, melyek nyelvünk életét hosszú időn keresztül megőrizték. E források a nyelvemlékek, a magyar nyelvről való ismereteinknek legbecsesebb forrásai. Csakhogy a mi nyelvünk élete nem oly hosszú, mint más népeké; mindössze ezer éves. Első korából magyar nyelven irt emlékei nincsenek, legfeljebb latin oklevelekből sejtjük létezését. Biztos tudásunk csak a XIII. századtól kezdve van ilyen forrásokról, melyek alig egy pár lapot tevő töredékben maradtak reánk. Legrégibb nyelvemlékeinket, a Halotti beszédet és a Königsbergi töredéket leszámítva, csak a XV. század vége, s a XVI. század eleje az időköz, melyben nyelvünk emlékei busásan termettek az úgynevezett kódexekben. Az 1430-tól 1530-ig terjedő száz év a kódexek kora. Két tekintetben is megbecsülhetetlenek a kódexek. Legtöbbnyire vallásos tartalmukkal fontos szolgálatot tettek koruknak, mint a nyilvános és magánéletnek erkölcsi kódexei. De különösen értékesek a magyar nyelv tanulmányozójának, mert nyelvünk fejlődésének minden mozzanatát feltüntetik. A hangtan, alak- és mondattan, szavaink jelentése és eredete, nyelvjárásaink sajátságai, tájszavaink nagy része a nyelvemlékek ismerete nélkül nem volnának megmagyarázhatók. Fontosak az összehasonlító nyelvészetre s általában nyelvünk egész történetére nézve. Ezeken kívül sok oly érdekes sajátosságot mutatnak, melyek mai nyelvünkben már nem találhatók, vagy legfeljebb a népies nyelv egyes tüneteivel egyeztethetők össze.