Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1917

kertész Jyfiksa. 1851 júl. 27—1917 okt. 19. A tanári pályának egy önzetlen munkása dőlt ki, aki 41 év óta teljesítette a legszebb hivatást, másoknak világítani. Az a nyolc év, amit az ifjú a gimnáziumban tölt, életének leg­szebb része, derült tavasz, azt mindig derült és ifjú lélekkel kell gon­dozni. A nyolc év ifjúsága, kedélye, baráti megértése az életben talán sohasem tér vissza. A gimnáziumi tanítás egy egész életre irányadó; ez élénk nyomokat hagy a lélekben; a 10, 20, 25 vagy 40 éves talál­kozó mindig erről a gyöngéd és kedves viszonyról beszél, ami a tanít­ványt az intézethez és a tanárhoz fűzi. Ezt a melegséget korunk szel­leme nem tudta megbontani; a tanár önmagának élő emléket állít az ifjú lelkében és amikor az ifjú férfiúvá lesz, amikor elfoglalja a tehet­ségének megfelelő hivatást, még akkor is, ha miniszteri székben ül, visszagondol a iskolapadra és katedrára és nem tudja megvonni attól a tiszteletet, akit egykor a katedrán látott. Akié az ifjúság, azé a jövő, amilyen az ifjúság, olyan lesz a nemzet; ezek a súlyos jelmondatok mindennél fényesebben mondják meg, hogy kicsoda a tanár, hogy mily apostoli hivatása van. S ennek a hatása alatt állunk, amikor olvassuk : Kertész Miksa meghalt. Sok ifjú és meglett ember olvassa meghatottsággal e sorokat, aki­ket a tanítványi szeretet és kegyelet fűz s szinte nem­­akarja hinni, hogy egy Kertész Miksát le tud győzni a halál. Pedig az, aki éveken át tanulta és hirdette a természet vas következetességű törvényeit, aki a Jeges tengertől az Adriai tengerig a természet nagy templomának csodálója volt, aki górcsövi vizsgálatokkal látni tudta a törvény abszolút hatalmát és egy nagy világot a kis sejtben, az elismerte a törvény kor­látlan érvényét magára is: meghalt. A fenyvesekkel övezett Iglón született 1851 július hó 27-én s talán

Next