Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1881
Ébreszti továbbá a rajzolás az ítélő tehetséget, amennyiben a jó rajzoló a tárgyak arányossága felett helyesen ítélni s a tapasztalt hiányokat kiegészíteni képes. Az ítélő tehetséggel egyidejűleg a helyes felfogást is táplálja a rajztanulás : ha különböző tárgyak alakját figyelmesen szemügyre vesszük, tapasztaljuk, hogy azok mindegyikének egy-egy mértani idom szolgál alapjául, s hogy azoknak vonalai meghatározott szabályok szerint sorakoznak egymáshoz. Midőn tehát a rajzoló az ábrázolandó tárgy alakját az alapidom felkeresése által megállapítani törekszik, azt önerejüleg is szerkeszteni megtanulja s igy fejlődik felfogási tehetsége, melylyel kapcsolatban a képzelő tehetség is felébresztetik; a látott tárgyakat az emlékezet ereje által visszaidézvén s ezek mintájára újaknak ábrázolására törekedvén nem csak rajzolási képességét, hanem ennél többet, képzelő tehetségének erejét próbálgatja a növendék. Az egyszerű tárgyaknak feldíszítése, a díszesek egyszerűsítése s a látottaknak nyomán újaknak létesítése a képzelet feladata. Ez azonban komoly megfigyelést kíván, melynek folytán az idomok, a színek, miket a nagy természet minden egyes falevelén, minden virágon bámulatos szabályossággal a legváltozatosabb árnyalatokban feltüntet, érdeklődést ébresztenek a rajzoló lelkében, ki mindenben a szépet keresve s azt mindig megtalálva gyönyör élvezettel bámulja a természet összes alkotásait, mint az emberi törekvésnek örökbecsű mintaképeit, melyeknek utánzása legnemesebb szórakozásai közé fog tartozni. A görögök és rómaiak, kiknek műremekei az utókort bámulásra ragadják, a természet szépségeinek megismerésében keresték s találták meg a tökély magaslatára vezető utat. Minő meglepő eredménnyel használták fel gyakran a természet legegyszerűbbeknek látszó tárgyait díszítési czéljaikra az indák, ,az acanthus levelek, eme máig is felülmúlhatlan kellemű typusai az ékítményi rajzoknak eléggé bizonyitják. A rajzolás kiválóan fejleszti az aestheticai érzéket. Az oktatás alatt különféle válogatott, műbecsü rajzokat ismervén meg a tanuló, azok maradandó mintaképekként vésődnek emlékezetébe s ezek szerint fogja a többi műveket, megítélni s becsüket mérlegelni. Az idomoknál még inkább a színek s azoknak egymás mellé helyezése táplálja az igazi szép iránti érzékünket, mert bármily csínnal is készült valamely rajz, s bármily gazdag kifogástalan idomok tekintetében, visszatetszést fog annak szemlélése kelteni, ha színei tévesen vannak választva. Ha tehát összhangzó színekkel ellátott, s kiválóan sikerült művekkel ismerkedik meg a rajzoló, színérzéke és műizlése ezáltal erős alapot nyer. Hogy pedig a jó ízlés minő becscsel bír, mondani felesleges, miután tudva van, hogy az egyén ízléséről következtetni lehet annak műveltségi állapotára. Példa erre a rikító színhalmaz, mely a műveltség alsó fokán levő népek öltözékeit, és házi eszközeit, jellemzi. A rendszeres oktatás