Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1883
előtt meghujolt és a hatalmak biztosítékai — úgymond X. Frigyes — csupa csecsebecsék lettek ; kellemes ránézni, de sokkal törékenyebbek, hogysem a legkönnyebb nyomást kiállják.1) Legrosszabb oldalról jellemzi e mozgalmas időt az, hogy a dynastiák a népek érdekei kizárásával intézték az európai ügyeket és a népeket súlyos, gyakran magánérdekű háborúba keverték. Ezek jellemzik általában a diplomaták eljárását. Az osztrák örökösödési ügy, mielőtt teljes diadalát kivívta, három stádiumon ment keresztül, a. m. a birodalmi népek által elfogadott pragmatica sanctio, garantírozása a külföldi hatalmak által: a hatalmak fellépése VI. Károly császár halála után a megállapított öröklési rend ellen és azon következmények, melyeket az örökösödési háború az európai politikában létrehozott. Ezeknek átérzése világosságba hozza az ügy menetét és tájékozást nyújt a hatalmak viszonyaiban monarchiánkat illetőleg. VI. Károly császár érezvén, hogy benne a Habsburgház férfiutódja múlik ki, azért, hogy birodalmát a szétosztás és meghasonlástól megóvja, az öröklési rendet leányutódjaira igyekezett átvinni, azért birodalma tartományaiban 1720—1724. években egy trónörökösödési szerződést, — mely Európa szerte »pragmatica sanctio« neve alatt lett ismeretessé — fogadtatott el, melynek erejénél fogva: 1. Az osztrák-magyar monarchia közös fejedelem alatt, közös védelem mellett feloszthatatlan és szétválaszthatatlan államot képez. 2. Az ily alkotású monarchia II. Károly leányát és utódait illesse. 3. Iia ezen ág kihal, I. József leányait, s ennek kimúltával Leopold nőutódait illesse a trónöröklés. Ezen öröklési szerződést, miután birodalma népei elfogadták, igyekezett ő a külhatalmak által is elismertetni; egész életében azon törekvés volt az irányadó, hogy a szerződést érvényre emelje és nem nyugodott addig, mig a hatalmak ezt nem biztosíták, nem riadván vissza semmi áldozattól, habár ez tetemes területvesztességgel járt volna is — ami meg is történt — hogy a kormányok ünnepélyes nyilatkozatait és biztosításait bírja. Az európai hatalmak látván VI. Károly családja érdekében tett buzgó törekvéseit, igyekeztek azt kizsákmányolni és saját hasznukra fordítani. A külhatalmak közül Spanyolország volt az első, mely a pragmatica sanctiót biztosítá és érte kezességet nyújtott, midőn 1724-ben a cambrayi congressuson Francziaországgal és a tengeri hatalmakkal összeülközésbe jövőn, hogy szándékát létesítesse, Ripperda követe által rövid alkudozás után az első bécsi békét és szövetséget megkötő Austriával 1725. ápril 30-án. Ez által a spanyol udvar ') Mecaulay Budapesti Szemle 1857 52. 1.