Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1900
VIDOVICH BONAVENTURA 1811—1901. A fekete zászló, mely intézetünk homlokzatán a lefolyt iskolai évben szokatlanul gyakran lengett, két ízben iskolánkat közelről ért gyászunkat hirdette. Kétszer kellett egy-egy kedves kortárstól örök búcsút vennünk. Vidovich francventura volt az egyik, iskolánknak évek előtt igazgatója, kit hatvan éves korában, testi és szellemi erejének teljében alig két havi betegség után szólított ki közülünk a halál angyala. 1841. febr. 16-án született Csávolyon s középiskolai tanulmányainak bevégeztével lelke ideális hajlamát követve, tanárrá lett. Az egri, majd a bajai és pozsonyi főgimnáziumnál volt tanár s aránylag rövid idő múltán Pancsovára nevezték ki igazgatónak a főreáliskolához. Onnan hasonló minőségben intézetünkhöz jött s azt 15 éven át, 1880—1895-ig vezette. Mint a zalaegerszegi főgimnázium nyugalmazott igazgatóját rövid szenvedés után, 1901. máj. 31-én érte a halál, éppen akkor, mikor egy tevékeny élet gyümölcseit csöndes, boldog családi körben élvezhette volna. A megboldogult ritka szeretettel csüggött a tanári pályán Művelni a tudományt, tanítani és folytonosan tanulni volt az ő jelszava, kitűzött czélja s lankadatlan buzgalommal betöltött életfeladata. Tanított és tanult is folytonosan , és ez a pár szó az ő rövidre mért igazi életrajza, de ez egyúttal példaképül is állítja oda életét a késő nemzedékek elé. A tanári testület tisztelete jeléül koszorút helyezett ravatalára, s az ifjúsággal egyetemben kikisérte utolsó útjára. Áldás emlékére! 1*