Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1901
A vegytani gyakorlatok módszeres vezetése. Középiskolai «Rendtartásunk] 52. §-a az évi értesítőben közzéteendő egy nevelés-, vagy oktatásügyi, vagy valamely helyi érdekű tudományos kérdésről szóló értekezés megírását tartja alkalmasnak. Ezen értekezés megírása a tek. Tanári Testület kitüntető megtisztelése alapján nekem jutott részül, és én örömmel és kötelességszerűen vállalkozván erre, a magam elé tűzött feladatot az által vélem legmegfelelőbben megoldani, hogy a vegytani gyakorlatok fontosságáról és követendő módszeréről értekezzem, mint olyan tárgyról, mely úgy a chemiának és physikának, mint minden kísérleten alapuló tudománynak alapját képezi, mely azoknak tanulását és megértését természetszerűleg a legnagyobb mértékben előmozdítja és megkönnyíti. A vegytani gyakorlatoknak a nagyváradi magy. kir. állami főreáliskola IV., V., VI., és VII. osztályaiban való módszeres vezetéséről óhajtok szólani, különös tekintettel a középiskolai »Rendtartás«, a reáliskolák módosított tantervének és az erre vonatkozó »Utasítások«-nak a kémiai tanítás sikerére irányított követelményeire. Reáliskoláinkban a tudományos képzés tekintetéből nagy szerep jut a chemia tanításának, melynek feladata elsősorban az, hogy a tanulókat e tudomány alaptanaival megismertesse és ily módon a felsőbb chémiai tanulmányokra is előkészítse. E feladat — sokan úgy vélik — elérhető volna, ha a tanuló csupán a legközönségesebb testek chemiai és physikai sajátságait megismeri; ha a chemia körébe eső egyik-másik fogalomról nyer tájékozást; ha az egyszerűbb vagy bonyolultabb kísérleteket pusztán szemmel kíséri, hogy tudja azon műszók és műkifejezések értelmét és használatát, melyek segítségével ideig-óráig megbirkózik a felvetett problémákkal. *