Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1917

Dr. VASS BERTALAN. Benső történések sorozata teszi az iskola világát s az érte­sítő épen csak arra való, hogy nagyjában tájékoztasson minden érdeklődőt az eredményekről. Pedig az iskola munkájában nem is annyira az eredmények a jellemzők, mint az a sokszoros érint­kezés, mely tanulók és tanítók, irányítók és irányítottak között állandó lévén, titkos, benső erőket mozgat meg s nincs az az értesítő, amely e mozgások eredményeiről betudna számolni. Csakugyan benső, szinte szóbafoglalhatatian történések teszik hát az iskola világát. E benső történések közül mégis meg akarunk egyet sza­vakkal is örökíteni: Vass Bertalan dr. főigazgató úrnak tízéves jubileumát. Örömünkhöz, iránta érzett tiszteletünkhöz ugyanis nagy köze van egész Magyarországnak, amely pedagógusait soha nem dédelgette, mégis látni kénytelen, hogy a magyar talentum ősereje földrepedések, szelek, szárazságok dacára egész embe­reket állít bele a kötelességek világába. Ezért adjuk közre azt a szeretetből fakadt üdvözletét, amely- lyel testületünk a főigazgató urat jubileuma alkalmából köszöntötte. Nagyságos és fötisztelendő Főigazgató Ur! Mély tisztelettel és ragaszkodó szeretettel köszönt- jük jubileuma alkalmából Nagyságodat. Még a fülünk­ben cseng ugyan a legutóbb tett azon kijelentése, hogy az embernek nem az életében, hanem csak halála után jár ki, ha kijár, a jubilálás. Ez a kijelentés, úgy véljük, Eötvös-ös objektivitását jelenti a szép és nagy tettek szeretetének, amellyel szinte vele jár az amúgy is seké- lyessé vált személyi kultusz félretolása. Mindazonáltal engedje meg Nagyságos Urunk, hogy épen azért, mert életünk és hivatásunk a szép és nagy tettek állandó í*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék