Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1917
Dr. VASS BERTALAN. Benső történések sorozata teszi az iskola világát s az értesítő épen csak arra való, hogy nagyjában tájékoztasson minden érdeklődőt az eredményekről. Pedig az iskola munkájában nem is annyira az eredmények a jellemzők, mint az a sokszoros érintkezés, mely tanulók és tanítók, irányítók és irányítottak között állandó lévén, titkos, benső erőket mozgat meg s nincs az az értesítő, amely e mozgások eredményeiről be tudna számolni. Csakugyan benső, szinte szóbafoglalhatatlan történések teszik hát az iskola világát. E benső történések közül mégis meg akarunk egyet szavakkal is örökíteni: Vass Bertalan dr. főigazgató úrnak tízéves jubileumát. Örömünkhöz, iránta érzett tiszteletünkhöz ugyanis nagy köze van egész Magyarországnak, amely pedagógusait soha nem dédelgette, mégis látni kénytelen, hogy a magyar talentum ősereje földrepedések, szelek, szárazságok dacára egész embereket állít bele a kötelességek világába. Ezért adjuk közre azt a szeretetből fakadt üdvözletét, amelylyel testületünk a főigazgató urat jubileuma alkalmából köszöntötte. Nagyságos és főtisztelendő Főigazgató Úr! Mély tisztelettel és ragaszkodó szeretettel köszöntjük jubileuma alkalmából Nagyságodat. Még a fülünkben cseng ugyan a legutóbb tett azon kijelentése, hogy az embernek nem az életében, hanem csak halála után jár ki, ha kijár, a jubilálás. Ez a kijelentés, úgy véljük, Eötvösös objektivitását jelenti a szép és nagy tettek szeretetének, amellyel szinte vele jár az amúgy is sekélyessé vált személyi kultusz félretolása. Mindazonáltal engedje meg Nagyságos Urunk, hogy épen azért, mert életünk és hivatásunk a szép és nagy tettek állandó k.