Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1917
szolgálata, épen azért, mert ez a hivatás mutat rá legjobban a sekélyes személyi kultusznak az ideális ember előtt ugyancsak üres, sőt veszélyes mivoltára, engedje meg Nagyságos Urunk, hogy lerójjuk Nagyságod előtt meggyőződésünk és ragaszkodásunk adóját, hiszen távol áll minden sekélyességtől. Tisztelő köszöntésünk ugyanis a kötelességtudásnak szól, mely még az egészség árán sem enged léterést a „Du sollst“ útjairól; a szeretetnek szól, amely abból az életbölcseséget sugárzó meggyőződésből fakad, hogy hatalom senkinek sem azért adatott, hogy vele elnyomjon, hanem azért, hogy egyéniségeket, akiket sokszor egész világ választ el egymástól, megértsen, fölemeljen, harmonikus munkára készítsen; annak a szeretetnek szól, mely türelem, higgadtság, gyöngédség, világosság, jóakarat, szóval az élet minden konstruktív érzésének alakjában öleli át az ifjúságot s még a leggyöngébbnek látszót sem tömegcikk gyanánt kezeli, hanem mint olyan egyest, akinek a nemzet és örökkévalóság szempontjából örök értéke van; annak a szeretetnek szól, mely táplálékait ezer megpróbáltatásából, csalódásából, tapasztalatából szívhatja az életnek, mely ezer gyarlóságát láthatta fejlődő és kifejlődött embereknek s mégis megbírta őrizni nemes állhatatosságát: gyöngédsége nem ellágyulás, ereje nem erőszak, tudásvágya meg nem álló, a nemesen értelmezett előbbremenés, haladás, fejlődés iránt való érzéke eleven, mindennél forróbb óhajtása pedig a magyar tanügynek lehető magasra való emelése; annak a szeretetnek szól, amelynek, úgy véljük, alapgondolatát találtuk ki, mikor ideírjuk Nagyságod jubileumi hitvallását. Hiszem, hogy a szeretetnek, ennek a leghatalmasabb erkölcsi energiának egyetlen porcikája sem veszhet el; hiszem, hogy az erőnek és gyöngédségnek összetevői egyesülnek a szeretet fölséges eredőjévé; hiszem, hogy a gyarló ember lelkének eme teremtő érzésében is megmarad gyarlónak , az erőt gyanakvó erőszakká, a gyöngédséget puhasággá könnyen lefokozza; hiszem, hogy ebben a gyarló embernek csak egyetlen mentsége van, a jóakarat; ugyanazokért mindazt, akiben jóakaratot látok, szét ne szedjétek, agyon ne boncoljátok, az élettől meg ne