Napi Délkelet, 1993. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-07 / 105. szám
1993. MÁJUS 7., PÉNTEK äík „Vigyázat, nő vezeti a gépet!” Ha Clinton elnök döntő lépésre szánja el magát a boszniai szerb állások bombázása ügyében, a végrehajtást most már a szebbik nemre is bízhatják. Megdőlt egy tabu: az amerikai kongresszus hatályon kívül helyezte a 47. törvényt, amely eddig tiltotta, hogy nők vezessenek harci repülőgépeket, hadihajókat, ide számítva az anyahajót is. És hogy nem csak papíron adott lehetőségről van szó, bizonyítja, hogy április utolsó napjaiban az első tíz „top gun” vadászpilóta-hölgyet be is rendelték a Pentagonba az éles vezénylés miatt. A nőmozgalmak tapsolnak, az öreg tábornokok morognak. Les Aspin hadügyminisztera javaslat előterjesztője ezt így nyugtázta: „Semmiféle morgásra nem vagyok kíváncsi. Kiváltképpen nem a homoszexuálisokkal kapcsolatos döntés után. Elég volt a megkülönböztetésből.” A légierő 16 ezer pilótája között egyébként 295 a nő, s egyikük, Eileen Isola meg is jegyezte: „Már előre hallom az irányítás szövegét. Vigyázat, nő vezeti a gépet! Ám az az igazság, hogy közülünk igen sokan jobb repülőgép-vezetők, mint a férfiak.” A nyilatkozó hölgy egyébként a texasi bombázóiskola kiképző századosa... Ami a többi fegyvernemet illeti, a 9400 haditengerészeti repülő közül például mindössze 184 a hölgypilóta, de anyahajóra eddig nem szólt a jogosítványuk. A morgás a haditengerészet vezető köreiben különösen hangos, mintha a „vén tengeri medvék” erkölcsvédőkké váltak volna. „Micsoda dolgok eshetnek meg egy repülőgép-anyahajón vagy tengeralattjárón, ha az hetekig nem köt ki?! Különítsük el talán a hálótermeket a hölgyeknek és a homoszexuálisoknak?” Tény, hogy az amerikai hölgyek most már az első vonalban is harcolhatnak, ha úgy tetszik, továbbra is harcolhatnak a katonanők a jogaikért. Angliában ugyan nem tiltja szabályzat, de nem is szorgalmazzák a nők esetleges harci bevetését, jóllehet a fegyveres erők főparancsnoka is nő II. Erzsébet. A francia hölgyek 1992-ben 22 ezren szolgáltak a zászló alatt - minden posztot betölthetnek, rendfokozatot elérhetnek, de... Nem vehetők fel a haditengerészet és a légierő tisztiiskoláira. Vagyis a mademoiselle nem vezethet szuperszonikus vadászgépet. A fraulein, a német hölgy katonai karrierje pedig még el sem kezdődhet. Aki akar, vigasztalódhat abban, hogy a rendőrségnél tárt karokkal várják a lányokat, asszonyokat. Asignorina, az olasz kisasszony előtt minden út nyitva áll; vezethet harckocsit, tengeralattjárót, repülőgépet, hajót is - ha majd elfogadják az erre vonatkozó törvényt. A gyévuska, mint tudjuk, a háborúban minden fronton ott volt. Azóta sok víz folyt le a Moszkva folyón és elmosta a hőseszményt. Katonalányok már csak hadtáp- és segédszolgálatra jelentkezhetnek. De ez sem merev utasítás, ha igaz a hír, hogy a közeljövőben tábornoknak is kineveznek hölgyeket. És mikor lesz az Egyesült Államok haderőinek hölgy-vezérkari főnöke? - kérdezte egy újságíró a hadügyminisztert a kongresszus „történelmi döntésének” bejelentése után, érezhető gúnnyal a hangjában. „Minthogy még elnöknek sem választottak nőt, erre is egy kicsit várnunk kell” — hangzott a megnyugtató válasz. Tallinn éjszaka veszélyes Lennart Meri észt államfő a közelmúltban szigorúan megrótta Hain Rebas védelmi minisztert, mert az egy svéd lapnak nyilatkozva szokásos őszinteségével bevallotta, hogy esti sétáira indulva ő bizony zsebre vágja szolgálati fegyverét, mert csak úgy érzi magát biztonságban a tallinni utcákon. Az államelnöknek valószínűleg igaza van, egy ilyen kijelentés riasztóan hathat a külföldiekre, de ettől a tény még tény marad: az észt fővárosban a múlt évben 217 gyilkosságot követtek el, százezer lakosra számítva 36,1-et. E mutató tekintetében Tallinn Washington és Los Angeles után a harmadik helyen áll a világon, s gyilkossági rátája olyan „bűnös" városokénál is magasabb, mint Detroit, Dallas, New York, Chicago. Ezzel együtt téved, aki azt hiszi, hogy az észt főváros lakosai állandó rettegésben élnek, a belügyi szervek pedig lázasan dolgoznak azon, hogy gátat vessenek az egyre szaporodó élet elleni bűncselekményeknek. A gyilkosságok döntő többsége ugyanis bizonyos körre korlátozódik: bűnözők számolnak le bűnözőkkel, alvilági bandák vívják sokszor Oroszországból érkezett bérgyilkosok bevonásával - egymás elleni háborújukat. Mint a belügyminisztérium egyik illetékese a tallinni városi lapnak nyilatkozta, a minisztériumot nem nyugtalanítják különösebben a gyilkosságok, mivel az áldozatok többsége bűnöző. Ezért nem is kívánnak semmiféle különleges lépést tenni. Juri Ruus főosztályvezető csak éppen azt nem mondta ki: ha bűnözők végeznek bűnözőkkel, az nemhogy baj lenne, sokkal inkább megoldás a gondokra. A rendőrség persze, ha nyugtalankodnék is, akkor sem tudna sokkal többet tenni a maffiaháború ellen, hisz nincsenek meg hozzá a személyi feltételei. Az átlagos észt rendőr gyerekes arcú, húszas éveiben járó fiatalember, aki az egyszerűbb szolgálati feladatokkal is csak nehezen birkózik meg. Két évvel ezelőtt az észt rendőrségnél dolgozóknak még a 90 százaléka orosz anyanyelvű volt. Arányukat átgondolt program eredményeként sikerült 50 százalék alá szorítani, de ennek megvoltak a hátulütői is. Nálunk részben azért magasabb a bűnözési ráta, mint Lettországban és Litvániában, mert Észtország hozzálátott bűnüldöző szerveinek átalakításához és gyorsan megszabadult a szovjet örökségtől - nyilatkozta ugyancsak a városi lapnak Jüri Lillemaa, az észt rendőrség szóvivője. - Lettországban és Litvániában lassúbbak a változások, a régi szakemberek megmaradtak állásukban, s tapasztalataik bizonyos szempontból előnyösek. Fazekas László NAPI DÉLKELET A TERROR ARCHÍVUMA Az asuncioni Igazságügyi palota 8. emeletének két szobájában a mennyezetig tornyosulnak az iratok - ezt a helyet Paraguayban „a terrorizmus archívumának” nevezik. Az igazságügyminisztérium és a Comité de Iglesias (Egyházi Bizottság) munkatársai néhány hete azzal foglalkoznak, hogy rendezzék 35 évi rendőrségi terror hátrahagyott aktáit. Ezekre az aktákra a rendőrség egy műhelyében találtak rá. Senki sem számított arra, hogy az elnyomás papírjait ilyen rendben tartják és nem semmisítik meg. José Augustin Fernandez bíró egyike azoknak, akik hozzáláttak a múlt feldolgozásához. A 30 éves bíró december végén találta meg az iratokat .Hihetetlen volt - mondta Fernandez a DPA német hírügynökség tudósítójának. - A helyiség ajtaját alig lehetett kinyitni, mert az aktacsomagok eltorlaszolták. A padlón vörös vászonba burkolt kihallgatás) jegyzőkönyvek, börtönnyilvántartások és titkosügynökök kartotékai hevertek. A titkosügynökök Alfredo Stroessner tábornokot szolgálták, aki 1954- től 1989-ig uralkodott a dél-amerikai országban”. Fernandez bíró még az iratok megtalálásának napján hivatali helyiségébe szállíttatta azokat, megakadályozandó, hogy egy „véletlen” tűzeset megsemmisítse az archívumot. Stroessner 1989 februárjában bekövetkezett bukása után utóda, Andres Rodriguez bíróság elé állította az előző rezsim kiszolgálóit, mindenekelőtt Pastor Coronel volt politikai rendőrfőnököt, akit aztán 25 évi fegyházbüntetésre ítéltek. A most megtalált akták bizonyítják a korábbi felelősök által tagadott tényt, hogy sok politikai fogoly nem került ki és Az ügyben a legérdekesebb, hogy az Iratok leleplezik a 70-es évek chilei, uruguayi, argentínai, brazíliai és paraguayi katonai rezsimek együttműködését. Az Operation Condornak nevezett eljárás során a politikai menekülteket elfogták és kicserélték. A Stroessner-rendszer áldozatainak sírjait eddig még nem találták meg. - Biztosra vesszük azonban, hogy meg fogjuk találni - hangoztatta Fernandez. Május 9-én egyébként elnökválasztást tartanak Paraguayban. A jelenlegi elnök, Andres Rodriguez hivatali ideje során sokat tett az emberi jogok helyreállításáért, vélik mind belföldi, mind külföldi megfigyelők. Megmutattuk a királynőnek Az Aranybulla (1222) pergamenre írott ünnepélyes okirat, amelyet arany függőpecsét zár le. A Képes Krónika miniátora minden bizonnyal Nagy Lajos király udvarában élt és számára dolgozott. A szöveget 1358-ban Kálti Márk székesfehérvári főkanonok írta. A Corvinák a Hunyadiak hollós címerével jegyzett változatos tartalmú, tudományos jelentőségű és művészi kiállítású könyvek. A 15. századi budai könyvfestő és -másoló műhely nemcsak Mátyás király könyvtárának, hanem a humanista főpapok számára is dolgozott. Itt készült Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost Breviáriuma is. Krónikák, királyi oklevelek, törvénykönyvek, kódexek - nemzeti kultúránk és történelmünk féltve őrzött írásos emlékei. Eredetijük, korabeli vagy későbbi másolatuk is védettséget, különös gondozást követel. Ezért aztán csak ritka kivételes alkalmakkor és akkor is rövid időre kerülnek a közönség elé. Most megmutattuk Erzsébet királynőnek. Az Országos Széchényi Könyvtár a királynő és az edinburghi herceg látogatása tiszteletére (május 16-ig nyitvatartó) kiállítást rendezett, ahol Szent István, Mátyás király törvénykönyvét, a Magna Charta másolatát, Schedel Világkrónikáját, a Thuróczy Krónikát és más becses kéziratos emléket mutatnak be. S mivel a királyi látogatás az apropó, megtekinthetjük az európai királyi családok nemzetségi tábláját, s az angol királyi család magyarországi rokonsági kapcsolataira utaló dokumentumokat is. A most hazánkban vendégeskedő II. Erzsébet szépanyja ugyanis magyar, Rhédey Claudia volt. A gyönyörű erdélyi grófnő Alexander Würtemberg német herceghez ment feleségül. Fiuk az angol királyi házba nősült. Rhédey Claudia unokája, Queen Mary pedig nagyanyja volt II. Erzsébetnek. Ezért ismerkedhetünk meg Rhédey Claudia életével, korai halálával (egy lovas baleset okozta végzetét). Láthatunk a Rhédey család ereklyéiből grófi címeres levelet, női díszruhát és egy, a Rhédey Ferenc erdélyi fejedelmet ábrázoló portrét. km Mennyit ér a csók, ha lopott? A szerelem örök, állítják a lírai költők és a prózai tizenévesek. A bírósági perek ugyan nem ezt igazolják, de az ihlet és az érzés nagy pillanatában ki gondol a részletkérdésnek tekinthető jövőre? A párizsi bíróság éppen most foglalkozott egy több mint négy évtizeddel ezelőtti tavaszi üggyel. Nevezetesen egy lopott csók szerzői jogával, bár ilyent a Btk. sehol sem ismer. Ebben az esetben ugyanis nem a csókot lopták, hanem a csókolózó pár nagy pillanatát. 1950 kora tavaszán történt. Párizsban, egy jószemű fotós lefényképezett egy ifjú párt. Denise kisasszony és lovagja, Jean-Louis nem vették észre. Még azt sem, hogy képük a Life magazinban bejárta a világot. Aztán néhány évtized múlva meglátták magukat képeslapokon, plakátokon és a korszellemet megtestesítő trikókon. Sőt, ezt már az unokáik is láthatták, mivel az a csók nem könnyelmű előleg volt az élet tavaszán, össze is házasodtak. Kinyomozták tehát a fényképész nevét és címét, aztán a bírósághoz fordultak, több mint félmillió frank (8 millió forintot is meghaladó) kártérítést követelve. A fényképész természetesen tagadott. Párizs tele van önfeledten csókolózó fiatalokkal és nem csak tavasszal, mondta. Denise asszony azonban elővette a szerelmes kislányként írott naplóját, amiből ezt olvashatta a bíróság: „1950. március 9-én a Városháza körül sétáltunk. Sötét szoknya, kardigán és fehér blúz volt rajtam..." Ahogyan a kép is ábrázolja. A fiú, azazhogy a Monsieur is fölismerte a ruhadarabjait. De talán mégsem ez a perdöntő — de bizonyára ez a legszebb, hogy mindketten felejthetetlennek mondják azt a pillanatot... MTI - PRESS