Napi Délkelet, 1994. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
NAPI DÉLKELET 9 Irányzatok áramlása Az óceán két partja között Mikor „latin-amerikai” egy rajz, egy akvarell, egy szitanyomat? Akkor-e, ha folklór, misztikum, formabontás jelenik meg a képen, akkore, ha az alkotót ezernyi szál fűzi a távoli kontinenshez, vagy ha latin-amerikai tájat, embert, tárgyat formáz a műtárgy, vagy ha attól eltérően természetfeletti tájakon, síkok egymásra tolódásával, színek, formák tobzódásával vallja meg nemzetköziségét? Csupa eldöntetlen kérdés. És nemcsak latinamerikai művek esetében. Hiszen hányszor és hány helyen lógnolt már fel a vita a műfaj nemzeti- és nemzetköziségről a művészetek története folyamán?! Most valamiféle választ kaphat a látogató a Kiscelli Múzeumban, a március végéig nyitva tartó Kortárs latin-amerikai grafika című kiállításon. A tárlat már sikeresen jártat be Európát, s a magyarországi bemutató után is tovább utazik. Láthatták már Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, Portugáliában, s az év folyamán eljut Svájc több városába, miként nálunk is a budapesti kiállítást megelőzte egy soproni tárlat. Nyolc ország harminchat művészének alkotásai sorakoznak a falakon. Igazi változatosságot, sokféleséget közvetítenek. Valamennyi grafika az 1970-es és ’80-as években készült, 1986-tal bezáróan. Lévén, hogy egy akkor alapított gyűjtemény, a Smurfit Carton y Papel de Mexico által a Banco de Mexikónak adományozott kollekció részei. Ezért a gyűjteményben aztán nagy számban vannak képviselve a mexikói alkotók. Az itt kiállított munkáknak is több mint egyharmadát jegyzik mexikóiak, de sokan közülük európai, amerikai születésűek. Akik a hagyományok vállalásával, az ősi technikák felelevenítésével, a sajátos szín- és formavilág integrálásával váltak a mexikói művészet képviselőivé. Ők és a többiek, az argentin, a venezuelai, a perui, a columbiai, a kubai, az ecuadori és a haiti művészek több évszázados technikákat elevenítenek fel, vagy új kísérleti megolások alkalmazásával élnek. Készítenek litográfiát, szitanyomatot, rézkarcot, akvarellt, kollázst, vegyes technikájú műveket. Néhányan a hatvanas évek európai avantgárd irányzatait, mások a grafikai műfaj évszázados hagyományait követik. Ám mindenféle hagyományon és modernségen átfénylik a földrajzi környezet meg a művész egyénisége. A művészeti irányzatok áramlásának tanulság-anyaga ez a kiállítás, amint azonosságokat és különbözőségeket tár fel az óceán két partja között. Ugyanakkor megmutatja, hogy a folklór, a misztika, a huszadik századi formabontás együttese, a sejtelmesség és konkrétság, az egymásba csúsztatott síkok, a merész és visszafogott színek összessége egy sajátos latin-amerikai összképpel ajándékoz meg bennünket. (Kádár) Raúl Anguiano: A fehérsálas nő 1994., FEBRUÁR 5., SZOMBAT A Magyar Filmszemle 25. születésnapjának tiszteletére tűzött műsorra hat Cannes-ban díjat nyert, illetőleg magyar-francia koprodukcióban készült alkotást a budapesti Francia Intézet február 7. és 9. között. A vetítések 16, 17, illetve 19 órakor kezdődnek a Fő utcában. Gaál István: Magasiskola című 1969-ben forgatott alkotását vetítik elsőként, hétfőn. A mű - amely Mészöly Miklós novellája alapján készült - az 1970-es Cannes-i fesztiválon a zsűri különdíját nyerte el. Jeles András munkája, a Senkiföldje 1993-ban született. Szabó István Mephistója 1981-ben a legjobb forgatókönyvnek járó elismerést kapta meg a franciaországi városban. A filmrendező egy évvel később pedig az Oscar-díjat vehette át munkájáért. Elek Judit: Tutajosok című dokumentumjátéka 1990-es munka. Klaus Maria Brandauer emlékezetes „Mephistóját”, valamint a múlt századi pert feldolgozó Elek-filmet kedden tekinthetik meg az érdeklődők. Makk Károly Galgóczi Erzsébet írását filmesítette meg. Az Egymásra nézve a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPFIESCI) elismerését kapta meg 1982-ben. Vido Blues címmel forgatott filmet Sopsits Árpád, 1992-ben. Makk és Sopsits munkáját szerdán tűzik műsorra. Nagy magyar filmek Válogatás a Cannes-ban díjazott művekből Nukleáris balesetek Információs központ létesült A nukleáris balesetek elhárítására és a nukleáris katasztrófák elkerülése érdekében a Magyar Honvédség és a Belügyminisztérium Tűz- és Polgári Védelmi Országos Parancsnoksága a napokban Baleseti Információs Központot hozott létre a fővárosban. A központ feladatáról pénteken Tóth Vilmosné,a központ munkatársa tájékoztatta a sajtó képviselkőit. A Nukleárisbaleset-elhárítás Kormánybizottság operatív törzsének részeként működő Baleseti Információs Központ vezeti, szervezi és koordinálja a két szervezet országos sugárfigyelő, jelző és ellenőrző rendszerét. Ez a távmérőhálózat az ország hatvan pontján ad folyamatos tájékoztatást a radioaktív sugárzás szintjéről. A mérőbázisok a gamma dózis mennyiségét mérik a levegőben, amely akkor számít egészségére károsnak, ha óránként eléri az 500 nanosievert-t. (Ez az érték egyébként - mondta Tóth Vilmosné - sohasem lehet nulla, általában 90 körüli, hiszen bizonyos mértékű természetesen háttérsugárzás mindig jelen van környezetünkben. A csernobili atombaleset környezetében 1000 és 5000 nSv közötti értékek is előfordultak.) A Magyar Katolikus Püspöki Kar a választásokról A Magyar Katolikus Püspöki Kar pénteken a következő nyilatkozatot juttatta el az MTI-hez: A Magyar Köztársaság elnöke május 8-ára kitűzte az 1994. évi parlamenti választásokat, amelynek eredménye négy esztendőre meghatározza hazánk jövőjét. A Püspöki Kar - mielőtt pásztorlevélben fordulna a magyar katolikus egyház tagjaihoz - szükségesnek látja már most a következőkre felhívni a hívek figyelmét: Meggyőződésünk, hogy az ország felemelkedése, amelyet minden politikai irányzat célul tűz ki, elképzelhetetlen erkölcsi megújulás nélkül. Ezek közé tartozik az élet tisztelete, a családok támogatása és védelme, a közélet tisztasága, az ifjúság hazaszeretete és erkölcsre nevelése. Keresztény lelkiismereti kötelességünk, hogy mindnyájan részt vegyünk a választásokon. A szavazásra való felkészülés időszakában nem hagyatkozhatunk a politikai szervezetek nagyvonalú ígérgetéseire. Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen elveket hangoztattak és milyen magatartást tanúsítottak az elmúlt négy évben egyházunkkal kapcsolatban. Gondolunk elsősorban fakultatív iskolai hitoktatásra, az egyházi iskolák sorsára és támogatására, az egyház szabad működésének segítésére vagy akadályozására az önkormányzatok részéről. A Szentatya szerint a vallásszabadság ugyan egy a szabadságjogok között, mégis a tapasztalat szerint ezen mérhető le a többi hitelessége. Bízunk abban, hogy a választási küzdelem alapvetően etikus lesz, szakmailag és erkölcsileg megfelelő emberek kezébe kerül hazánk és népünk sorsának irányítása. Kőváry E. Péter:O Pünkösdi köztársaság 1. - Viszem én a lobogót! - Én meg majd a zászlót! - Hát kis Jézust ki viszi? - Majd csak viszi valaki. A pap elemelte a lába mellől a színes vesszőkkel befont korsót, feltöltötte a presbiterek poharát, csak azután szólalt meg: - Vigye az Amerikás Drávát! - Egy bolsi?! - Már az apja, az öreg Drávái is az volt! - A direktórium elnöke volt, de bele is gárgyult! - Még az én födém is elosztotta, pedig nekem csak kétszáz hadam vót! A pap a lehajtott vörösbor utóízén csámcsogott. - Végül megint egybe van az a kétszáz, nemde, bíró uram? - Egybe-egybe. De ki rakta össze?! Valami komisszár jött Pestről. Még nekik se tetszett, amit az öreg csinált. Azt mondták, hogy megmondták, a főd pedig egybemarad. Le is váltották az öreget, de ez lett a szerencséje! A pap közelebb hajolt a presbiterekhez. A háborúnak mindjárt vége. Vörös világ következik. -No és? - fészkelődött közelebb a bíró. - No és, no és, Tülök uram, kend is tudhatja, hogy akkor itt megint a Drávaiféléknek lesyen nagy hangja. Ezért kell, hogy a Drávai Ince vigye Krisztus urunkat a körmeneten! Érti már? A bíró a homlokára csapott, harsogva tört föl belőle a nevetés, kivörösödve veregette a pap vállát. - Nahát Suttogó uram, hogy kelmednek mekkora esze van! Csillogó kelyhét a pap elé tartotta. - Magam vállalom, hogy beszélek vele. Ivott, azután föl is állt, szedelődzködtek a többiek is, a pap meg kiszólt a szobaajtón: - Ignác bácsi! Leszedheti az asztalt! Hajlott hátú, zavaros szemű öregemberke csoszogott be. A pap arcán fakó fény suhant át. - Milyen időnk lesz körmenetre, Ignác bácsi? Pillanatra kiegyenesedett a megszólított, szembogara kitágult. - Ha a juhok íccaira is ugrándoznak, a szél meg a napjárást követvén változik, s hozzá a harmat sokáig megmarad a falevélen, az mind jó időt mutat. Fülig szaladt a lelkész szája, az öreg felé nyújtotta a javarészt kiürült korsót. Megihatja. Az öreg mohón kapott a demizson után. 2. Amerikai Drávái föl-alá járt az alacsony mennyezetű előtérben, majd hirtelen szembefordult a bíróval. - Kérjen mást, Tülök uram! Bármit... mondjuk az egyik szobát Iccakára, bár mind a három foglalt. Vadászat lesz hajnalban. De én hajlandó vagyok kettőt az urakból összeköltöztetni, magának meg idehozatni a Teknős lányt... szóval kérjen figyelmed akármit. Csak ezt ne! A bíró megütközve nézte a fogadóst. - Mitől vagy úgy oda, te Ince? Fogod a Jézus urunkat, Vígig mísz a falun, oszt kísz! Mi van ebben olyan fene nagy dolog? - Nízze Bence bátyám, én fogadós vagyok. Amikor a kongresszus vót, delegátusok aludtak nálam, máskor meg vadászok az úri kaszinóból. De én nem mentem se a gyűlésbe, se a vadászatra. Aztán vendég lehet itt minden plébános, meg lelkész, bármelyik vallással, ha megtiszteli a mi körmenetünket. De én személyesen oda se megyek el. Mert, ha én bármelyik helyre elmegyek, hát elveszítem a vendégeket a többi helyről. Ez csak világos, nem? A fogadós nagyot fújt, megkönnyebbült, hogy kimondhatta, amit gondolt. A bíró felhős arccal kelt föl az asztaltól. - Szóval ez az utolsó szavad? - A legutolsó. - Bezzeg apád nem sokat teketóriázott, amikor a födémét szétcincáltatta! A fogadós mélyet lélegzett. - Jól tudja, hogy itt is kitiltottam innen! Épp élig vót évekig bujdosni miatta! A bíró ment volna már, de az ajtóból váratlanul visszafordult. Titokzatos képet vágott. - Suttogó lelkész szerint a ruszkik nyerik a háborút. A fogadós fehér kendővel csapódta a morzsákat meg a legyeket az asztalról. - No akkor már az István-napi körmenet sem segít rajtunk! A bíró vállat vont és elment. Drávái a nyitva maradt ajtóra meredt. Észre sem vette, amikor a hajlott hátú kisöreg besomfordált. - Töltsd tele, fiam, a suttogó uram demizsonját, s már itt se vagyok! A fogadós megrázkódott. - De mostan itt van! Pedig megszentem, hogy ide be ne tegye a lábát többé! Elsőbb direktóriumot csinál, utóbb templomszolga lesz! Milyen ember maga, hogy mindig arról fordul, amerrűi a szél?! Csak szégyenbe hozza a Drávás famíliát mindig! Hogy szakadna már le a maga csillaga is az égről! Az öreg nem figyelt rá, csak nyújtotta a színes vesszőkkel befont korsót. A hullócsillagra azonban föleszmélt. Ha sok futócsillag látszik, ha a harmat hideg íccakák után is hamar elpárállik, jó idő lesz. Ha viszont a galambok vízben fürdenek és későn repülnek haza, rossz idő következik. A fogadós megragadta a kisöreget és kituszkolta az ajtón. (Folytatjuk)