Napi Gazdaság, 1997. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1997-06-02 / 125. szám
Ára: 90 Ft J |»X || n I I A VILÁGBANK A TŐKEBEÁRAMLÁS KOCKÁZATAIRA FIGYELMEZTET (2. OLDAL) PM-NYILATKOZAT A NYUGDÍJREFORMRÓL (3. OLDAL) KEDVEZMÉNY A GÉPKOCSIVEZETŐKNEK (3. OLDAL) BEFEKTETŐ MELLÉKLET (7-10. OLDAL) _________V JL Hétfő, 1997. június 2. VII. évf. 125. (1709.) szám. I I NAPIaiQfiMls I ■ ■ JL ^ JLi oldal) ^ is INGATLANPIAC 1 ( ) fry/ ffUM ( ( \\ { VÁSÁROK ÉS KIÁLLÍTÁSOK (C^(u / Tv Ify IVwiU (13. oldal) //....) A — »I (14. oldal) \S-JJ GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HÍRLAP \S-V L_—J MÓDOSÍTJÁK A PRIVATIZÁCIÓS TÖRVÉNYT Június végén a kormány előtt a javaslat A privatizációs törvény tartósan állami tulajdonban maradó vagyonra vonatkozó passzusai, illetve az e vagyon mértékét felsoroló melléklet módosítási javaslata várhatóan június közepén vagy végén kerül a kormány asztalára - tudtuk meg az Érdekegyeztető Tanács privatizációs bizottságának pénteki ülésén. A várhatóan június második felében a kormány elé kerülő - jelenleg pedig az érintett tárcák között keringő - módosítási javaslat lényegében szűkíti a tartós állami tulajdon körét. Az esetek egy részében - például 22 agrárgazdasági társaság, köztük a Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt. esetén - a jelenlegi 75 százalékos abszolút többséget 50 százalék plusz egy szavazatnyi többségre csökkentenék. A tartós állami tulajdon körében a javaslat szerint egyre nagyobb teret kapna az aranyrészvénynek is becézett, speciális jogokat biztosító szavazatelsőbbségi részvény. Ilyen konstrukciót jelenleg is tartalmaz a törvény melléklete, például az energiaipari társaságoknál. A módosítási javaslat szerint az energiaipar egyes társaságaiban - például az erőművekben, vagy a szolgáltató vállalatokban - levő szavazatelsőbbségi részvények tulajdonosi jogosítványait az ipari tárca gyakorolná - eképpen adva lehetőséget a szakmai kontrollra és ellenőrzésre -, míg az ágazat még állami kézben levő tulajdonát megtestesítő részvényekkel továbbra is az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. sáfárkodhatna. (Folytatás a 3. oldalon) Tízről huszonöt dollárra emelkedik a napidíj Vámkedvezmény környezetkímélő teherautókra A kormány a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületével (MKFE) folytatott tárgyalásai során ígéretet tett arra, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő új, környezetkímélő tehergépkocsik behozatalához - egy meghatározott vámkontingens erejéig - 0 százalékos vámot biztosít - mondta az MKFE szombati közgyűlésén de Sorgo Tibor egyesületi elnök. Az MKFE tagjai 30 darab 5 tonna alatti, 100 darab 7,5 tonnás és 70 darab 20 tonna fölötti össztömegű teherautó ilyen konstrukcióban történő behozatalára számítanak. Az EURO II. emissziós normákat teljesítő járművek beszerzését a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) a Központi Környezetvédelmi Alapból pályázati rendszerben, járművenként 1,3 millió forint visszatérítendő, de kamatmentes hitellel segíti, amíg az alapban erre forrás van. Jövő év elejétől az EURO I.-es járművek gépjárműadója 25 százalékkal, az EURO II.-eseké pedig 50 százalékkal csökken. A közelmúltban elfogadott 10 éves autópálya-fejlesztési koncepció alapján az állam a jelenleginél lényegesen nagyobb - minimum 50 százalékos - szerepet vállal, s így nem csupán az úthasználókkal fizettetik meg a fenntartás és az építés költségét. Részben az MKFE szorgalmazására a jövő évtől kezdődően az üzemanyagárból egyre nagyobb összeget fordítanak az úthálózat fejlesztésére, s az Útalap felhasználását a későbbiekben társadalmi ellenőrzés alá vonják. (Folytatás a 3. oldalon) Kötvénykibocsátás kérdőjelekkel nőhet a kockázati felár Szakmai jellegű viták mellett az utóbbi időben politikai nézetek is ütköznek a jegybank tervezett kötvénykibocsátása kapcsán. A NAPI Gazdaság által megkérdezett szakértők szerint célszerű lenne a jelenlegi kedvező nemzetközi tőkepiaci helyzetet külső forrás bevonására kihasználni. A külföldi forrásbevonás kapcsán két kérdést tesznek fel az ügylet szükségességét vitatók: miért kell a makrogazdasági helyzet javulása ellenére ily módon pénzhez jutni, illetve miért kell az adósságteher eddigi csökkenésének trendjét megtörve az országot újabb kamatfizetésekkel terhelni? A forrásbevonás ötletét magyarázva a jegybank vezetői minden egyes alkalommal hangsúlyozzák, hogy az ország gazdasági helyzete nem teszi szükségessé új hitelek felvételét. Ez alapvetően igaz, hiszen a külkereskedelem, illetve a folyó fizetési mérleg hiányát a beáramló működőtőke fedezi. A jegybanknak azonban mégis szüksége lehet néhány milliárd dollárra devizatartalékainak feltöltéséhez: ezek szintje a tavaly év végi 9,7 milliárd dollárról február végére 8,6 milliárd dollárra csökkent (NAPI Gazdaság, 1997. május 17., 1-12. oldal). Információink szerint ez a szint később tovább csökkent, noha mára ismét növekednek a tartalékok - elemzők szerint nem utolsósorban a januári mélypontot követően ismét nekilendülő konverzió eredményeként. (Folytatás a 3. oldalon) Olajcégek munkamegosztása a magyar piacon Egymilliárd forintot meghaladó árbevétellel zárta az 1996-os évet a Mobil Oil Hungary Kft. Az előző évben 717,3, 1994-ben pedig még csak 259,9 millió forint volt a cég árbevétele. A társaság a stagnáló piac ellenére idén további növekedésre számít. A 100 százalékban a Mobil Corporation tulajdonában álló társaság törzstőkéje 305,7 millió forint. Az anyacég tavaly év végéig körülbelül 7 millió dollárt fektetett be Magyarországon. (Folytatás a 3. oldalon) HÉTFŐI INTERJÚ TONY FEKETÉVEL, A BUDAPEST BANK VEZÉRIGAZGATÓ-HELYETTESÉVEL A mai bankóriások elveszíthetik pozíciójukat A közép-európai országok bankszektorai helyzetének összehasonlítása is igazolja azt a tényt, hogy a térségben Magyarország a legnyitottabb a külföldi befektetések iránt - véli Tony Fekete, a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese. A bankszakember lapunknak elmondta, hogy a régió nagy állami, illetve volt állami bankjaiban még mindig túl sok nem szakmai jellegű befolyással találkozik. További változások nélkül azonban a ma óriásai is eltűnhetnek. Tony Fekete a GE Capital közép-európai tevékenységét is ismertette. - Ön eddigi pályafutása során komoly ismereteket szerzett a közép-európai országok bankszektorairól. Melyek azok a vonások, amelyek a régió hitelintézeteit jellemzik? - Az alapvető különbség a jelenlegi, illetve volt állami, valamint a külföldi bankok között húzódik. A külföldiek, az ING, a Citi és a többiek úgy épülnek fel, mint bárhol a világon. Ha valaki Hongkongból vagy Rio de Janeiróból érkezik ide dolgozni, ugyanazokat a rendszereket, ugyanazokat a szolgáltatásokat találja, hamar beletanul a bank működésébe. A nagy állami, illetve volt állami bankok esete más. Minden országban tettek kísérleteket e hitelintézetek modernizációjára, azonban továbbra is alapvető problémát jelent, hogy még mindig túl sok politikai megfontolás keveredik a bankstratégiával, a személyzeti ügyekkel. E bankok tevékenységének fókusza nem az üzlet, nem a hatékonyság. A modernizációs kísérletek így gyakran felemásra sikerednek. Ha létezik például egy kockázatkezelési rendszer, akkor azt teljes egészében be kell vezetni, kilencven százalékos végrehajtás esetén továbbra is hibák, veszteségek keletkeznek az intézménynél. De hasonló a helyzet mondjuk egy új operatív rendszer bevezetése esetén. A külső vagy belső politikai hatások a személyzeti politikában is érvényesülnek, gyakran nem a leghatékonyabb emberek ülnek bizonyos pozíciókban, hanem mások, egyéb érdemeik vagy kapcsolataik elismeréseként. - Játszik-e bármilyen szerepet e folyamatban a helyi bankszakemberek tudása, szakismerete? - A nagy állami, illetve volt állami bankoknál gyakori gond, hogy a vezetők hiába értelmesek, motiváltak, hosszú távú irányítási tapasztalatokkal egyszerűen nem rendelkeznek, új változások bevezetésében nincs tapasztalatuk. Egy hasonlattal érzékeltetném a szituációt: ha az ember magától, oktató nélkül tanul meg síelni, előbb-utóbb biztos, hogy le tud jönni a lejtőkön. Ha azonban később javítani, változtatni kell a stílusán, az már nagyon nehezen megy. - Mi a helyzet az adott országokban működő kisebb magánbankokkal? - A harmadik kategóriát valóban a helyi magánbankok alkotják. E területen általában rosszak a tapasztalatok a régióban, főként Csehországban, ahol az eredetileg létezett 12 magánbankból a múlt év végéig tíz tönkrement. Itt nem politikai jellegű problémákról van szó, e cégek egyszerűen rossz célokkal jöttek létre, nem bankszakemberek vezették az intézményeket, és a betétesek pénzei néha bizony nem megfelelő helyekre kerültek. Magyarország remélhetőleg túljutott már ezen a perióduson. Itt is volt egy kisebb hullám, amikor a magánbankok, például az Ybl Bank, az Általános Vállalkozási Bank, vagy az Agrobank szembesültek e gondokkal. Lengyelországban egyelőre ilyen jellegű problémák nem vetődtek fel. - Érezhető volt-e valamiféle különbség a régió politikai vezetéseinek a nagy külföldi bankokkal szemben tanúsított hozzáállásában? - Azt hiszem, e kérdés megválaszolásához elegendő megvizsgálni, hány olyan helyi bank van Magyarországon, ahol nincs külföldi tulajdonos, hány volt nagy állami bank van most külföldi kézben, és összehasonlítani ezt mondjuk a lengyel vagy a cseh helyzettel. Lengyelországban viszonylag sok külföldi pénzintézet került résztulajdonosi pozícióba helyi bankokban, ám ez nem ment, nem megy olyan egyszerűen, mint Magyarországon. Varsóban továbbra is sokat vitatkoznak azon, hogy kell-e a bankokat privatizálni és esetleg teljes egészében külföldi tulajdonba adni. (Folytatás a 4. oldalon) Folytatódó feszültség Bonn és a Bundesbank között A hét végén tovább folytatódott a vita a német aranytartalékok felértékeléséről, illetve az ország EMU-tagságáról. Szombaton kiszivárgott, hogy a Der Spiegel című hetilap hétfőn utcára kerülő száma olyan írást közöl, amelyben a Bundesbank elnöke a valutaunió elhalasztását javasolja. Hans Tietmeyer állítólagos kijelentésére - a lap máris elismerte, hogy közvetett forrásból vette az információt, az érintett pedig vasárnap cáfolta a neki tulajdonított szavakat - Theo Waigel pénzügyminiszter élesen reagált. Leszögezte: nagyon káros egy már eldöntött lépést megkérdőjelezni, mindez csak a nemzetközi pénzpiac felbolygatására jó. Waigel és Tietmeyer viszonya mostanában egyébként sem felhőtlen, továbbra sincs egyetértés közöttük a jegybank aranytartalékainak a pénzügyminisztérium által előterjesztett felértékelése ügyében (NAPI Gazdaság, 1997. május 29., 1-2. oldal). A pénzügyminiszter szombaton egy tiszteletkört téve elismerte a jegybank függetlenségét, ám mindjárt ezután reményét fejezte ki, hogy a nemzeti bank nem kívánja magát a törvényhozás fölé helyezni. Ez az utalás nyilvánvalóan arra vonatkozott, hogy a Bundestagban csütörtökön kezdődik meg a vita a jegybanktörvény módosításáról, amelynek során a kormány várhatóan eltökélten fog küzdeni az aranykészlet átértékeléséért. Ezzel kapcsolatban egy másik német lap, a Welt am Sonntag is szenzációt közölt. Értesülései szerint a bonni kormány és a Bundesbank már január óta konzultált az aranyfelértékelésről, s a jegybank vezetése e tárgyalások során egyetértett a tervvel, így a múlt hét közepi tiltakozása teljes pálfordulásnak számít. A lap azzal magyarázza a történteket, hogy a pénzintézet csak azzal értett egyet, hogy a felértékelés nyomán keletkező összeget adósságcsökkentésre fordítsák, akkor jelentett be vétót, amikor realizálta, hogy ez egyben a költségvetés finanszírozását is jelenti. Kohl kancellár vasárnap estére tanácskozásra hívta össze a koalíciós pártok vezetőit a Bundesbankkal kialakult vita áttekintésére, emellett további javaslatokat vár a költségvetési hiány lefaragására. (Reuter, MTI) ALÁÍRTÁK AZ ALAPSZERZŐDÉST Oroszország átütemezte Ukrajna adósságát Függetlenné válása óta először járt Ukrajnában Borisz Jelcin orosz elnök, aki a hét végén Leonyid Kucsma ukrán államfővel aláírta a két ország közötti alapszerződést. A kereskedelmi kapcsolatokat azonban továbbra is beárnyékolják az Oroszországba irányuló ukrán exportot - elsősorban a cukor és az alkohol kivitelét - korlátozó moszkvai rendelkezések. A szakértők szerint elsősorban a gazdasági gondok késztették arra Kievet, hogy hat évvel a látványos szakítás után most kompromisszumot kössön Moszkvával a vitás kérdésekben. Az ukrán gazdaság súlyosbodó gondjai közepette sem szűnt meg ugyanis Ukrajna energiafüggősége az orosz beszállítóktól, szükségleteinek 80 százalékát továbbra is ebből a forrásból fedezi. Az ukrán ipar ugyanakkor aligha létezhet a hatalmas orosz piac nélkül. Pavlo Lazarenko ukrán miniszterelnök szerint a kivitel 48 százaléka a nagy szomszédnál talál vevőre. Ezért érinti rendkívül érzékenyen az ukrán kormányt az, hogy az orosz kabinet tavaly áprilistól jövedéki adót vetett ki az ukrán import szeszes italokra, 1997 elejétől pedig kvótákat vezetett be az ukrán etilalkoholra. Az ukrán cukrot idén május 15-től már 25 százalékos vám terheli a korábbi 0,07 ECU helyett. A két ország kereskedelmi forgalma a Kievben ésszerűtlennek tartott orosz intézkedések következtében az első negyedévben 16,1 százalékkal csökkent a tavalyi azonos időszakhoz képest. A kereskedelmi viták azonban nem gátolták meg a feleket abban, hogy Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök múlt heti kievi látogatása során kompromisszumot kössenek a fekete-tengeri flottamegosztásról. Ennek lényege az, hogy a két ország hajóhada szomszédos öblökben állomásozik majd Szevasztopolban. A végső megosztás befejeztével a hadiflottának csak 18,3 százaléka kerül ukrán kézbe. A szevasztopoli bázis bérléséért viszont évente 100 millió dollárt fog fizetni az orosz kormány húsz éven át, amit leírnak a 3,5 milliárd dollárnyi, Moszkvával szembeni ukrán adósságból. A fennmaradó ukrán tartozást az orosz fél átütemezte, azt évi 600 millió dollár körüli részletekben fizeti vissza Kiev a következő esztendőtől kezdve. Az idén az ukrán kormány 225 millió dollárnyi adósságot törleszt legnagyobb hitelezőjének, az orosz Gazpromnak, emellett 663 millió dollárnyi egyéb orosz tartozás rendezését is tervbe vették. A teljes, 8,839 milliárd dollárnyi ukrán külföldi adósság törlesztésére az idén egyébként 1,4 milliárd dollárt fordít a kievi kormányzat. Sz. M.