Napi Gazdaság, 2000. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-01 / 51. szám
4 IVJJI gazdaság MAGYAR GAZDASÁG Interjú Naszvadi Györggyel, a PM államtitkárával Az adócsökkentés feltétele a hatékonyabb közszféra (Folytatás az 1. oldalról) Az államháztartás GDP-arányos hiányát az idei 3,5-ről 3 százalékra kell mérsékelnünk, a GDP 5 százalékára tehető kamatterhek mellett pedig mintegy 2 százalék elsődleges többlettel számolunk a büdzsében. Jövőre további inflációcsökkenést várunk. Mindez feszített költségvetést igényel, mert az egyensúlyi állapot felé közeledve egyre nehezebb feladat a hiány csökkentése. Erre az évre a tavalyi 4,4 százalékpont csökkenés után további mintegy 3,5 százalékpontos mérséklődéssel számolt a költségvetés. Az első másfél hónap tapasztalatainak fényében mennyire tűnik tarthatónak ez a célkitűzés, különös tekintettel a jelenleg 25-30 dollár között mozgó olajárra, amelynek várt éves átlagos árát 18 dollárra „lőtték be” a tervezésnél? A PM megítélése szerint egyre több jele van annak, hogy az év egészét illetően tartható a 6-7 százalékos prognózis, mivel a mostani irreálisan magas olajárak valószínűleg csökkennek. Persze nem azért, hogy a magyar gazdaságon segítsenek, hanem mert a mostani magas szint az egész világgazdaság növekedését korlátozó tényezővé válhat. Az olajár alakulása a magyar gazdaság számára külső adottság, ahhoz alkalmazkodni kell. Ha pedig az olaj ára visszamegy a 20 dollár körüli tartományba, akkor ott már jóval kisebb hatást képes csak gyakorolni a magyar inflációra. A kormányzat minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált az infláció kordában tartáshoz. Keményen átvette a központi áremelkedések legfeljebb hatszázalékos mértékét, és a közszféra kereseteit is ennek szellemében növelte. Mindkét lépés egyaránt fontos üzenet a gazdaság többi szereplője számára. A jegybank kamatcsökkentési politikája szintén ezt a folyamatot támogatja. Összességében nem érzékelek olyan komoly veszélyt, amely a megcélzott inflációs cél elérését érdemben veszélyeztetné. - A 2001-es büdzsé bevételeinek és kiadásainak tervezésénél milyen szempontokat vesznek figyelembe? - A tárcánál folynak a kalkulációk arról, hogy a kiadási oldalt pontosan milyen, a jogszabályok által meghatározott feladatok terhelik, amelyeket nem lehet megkerülni. Jelentősek a forintban nevesített, törvényekben előírt feladatok. A következő néhány hétben ezeket vetik össze az idei előirányzatokkal és a makrogazdasági előrejelzésekkel. A tennivalók számbevételénél gondot okoz, hogy a minisztériumok az új feladatok esetén a régi, feleslegessé váltakat nem nagyon igyekszenek eltüntetni, ezek pontos áttekintése nem könnyű feladat. A tervezés során két lehetőség kínálkozik: vagy a régi feladatok leadásával teremtjük meg az újak végrehajtásához szükséges fedezetet, vagy pedig lassabban léptetjük életbe az új tennivalókat. A bevételi oldalon továbbra is él az a PM-től sem idegen elképzelés, amely szerint adócsökkentési politikát kellene megvalósítani. A legnagyobb igény a társadalombiztosítási járulék mérséklésére van, ez viszont szervesen összefügg a kiadásokkal, különösen a tbalapokéval. A helyzetet bonyolítja, hogy itt belépnek a különböző uniós szabályok teljesítésével kapcsolatos követelmények is. Az Európai Unióhoz való közeledés jegyében a csatlakozásig több területen is harmonizációra van szükség. Az adórendszer EU-s problematikája elsősorban az általános forgalmi adót és a jövedéki adót érinti. Mit akarnak ez ügyben lépni? Az áfa nulla kulcsának megszüntetésében, a 25 százalék csökkentésében, valamint a cigarettaárak adótartalmának emelése során egyaránt kétféle lehetőség van: a fokozatos átállás vagy az egylépéses rendezés. Rövid távon, inflációs szempontból természetesen az az előnyösebb, ha a belépésre hagyjuk e lépések megtételét. Ha viszont a várható 2003-as csatlakozáskor akarunk mindent meglépni, akkor bizonyos, hogy az emiatt meglóduló infláció bonyolult helyzetet okozhat. E kérdésekben politikai döntésnek kell születnie, a pénzügyi tárca csak javaslatot tehet. Januárban a költségvetés bevétele és hiánya egyaránt kedvezően alakult, szemben a tavalyi első hónap igencsak rossz adataival. Sokak szerint az idei büdzsé sok szempontból alultervezett, ezért az eddigi kedvező alakulás az év egészére jellemző lehet. A tárca osztja-e ezt az optimizmust? - Kétségtelen, hogy az idei január nem volt rossz kezdet, de csupán ebből igen nehéz az év egészére következtetni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy tavaly a kedvezőtlen januári adatok nyomán mindenki elásta az 1999-es költségvetést. Ez alól csak a PM volt kivétel, amely végig kitartott eredeti álláspontja mellett, és teljesültek is ezek a várakozások. A pénzforgalomban a folyamatos termelés ellenére - kiadási és bevételi oldalon egyaránt nagy a szezonalitás, ezért a havi adatok csalókák lehetnek. A rendelkezésre álló adatok alapján a tárca nem lát esélyt arra, hogy a bevételi oldal érdemben túlteljesüljön. Ha pedig ez esetleg be is következne, a kiadások részbeni növekedése a bevételi többletet úgyis automatikusan ellensúlyozná. Persze az sem baj, ha a költségvetés hiánya kisebb lesz a tervezettnél, mert így kevesebb hitelt kell a deficit finanszírozására felvenni, csökken a kamatteher. A közalkalmazotti-köztisztviselői körben igen szigorúan szabályozza a költségvetés a keresetek alakulását. A kormány csupán szóbeli megállapodást kötött a szakszervezetekkel, miszerint a tervezett infláció és a 4,5 százalék GDP-növekedés összegének fele lesz az átlagos bérnövekedés. A múltbeli gyakorlattal szemben, amikor a büdzsé jóval elnézőbb volt 800 ezer alkalmazottjával szemben, most miért ez a nagy szigorúság? Többéves tapasztalat, hogy a közszférában a megvalósuló béremelkedés mértéke rendre több százalékponttal magasabb a költségvetésben tervezettnél. Tavaly is 4-5 százalékkal magasabb lett a keresetek emelkedése, néhány ágazatban pedig még ennél is nagyobb. A pénzügyi tárcának nincs módja ezt a folyamatot közvetlenül lassítani. Az elmúlt évek alapján várható, hogy az idén is lesz „elfutás”, és a közszféra átlagos bérnövekedése 3-4 százalékkal lépi túl a tervezett 8,25 százalékot. A költségvetési intézmények saját maguk alakíthatják béreiket, így a saját bevételek, a maradványfelhasználás és a létszámgazdálkodási trükkök egyaránt a nagyobb keresetnövekedés forrásai lehetnek. A PM két hete készült el az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztéséről és a kincstár átalakításáról szóló koncepcióval, amely az államháztartási reform következő lépését jelenti. A tervezetet a gazdasági kabinet is tárgyalja. Milyen célt szolgál ez a több évig tartó átalakítás, amely helyenként komoly ellenállásba ütközhet a tárcák részéről? A jelenlegi költségvetési rendszer legnagyobb hibája, hogy az állami pénzek elköltésében túlzott önállóságot élvez a több mint 15 ezer - saját költségvetéssel működő - állami intézmény, sok felesleges feladattal. A most körvonalazódó változtatások célja, hogy a közpénzek elköltése hatékonyabbá és átláthatóvá váljon, ez ugyanis elengedhetetlen feltétele az adók és a járulékok további csökkentésének. - Hogyan szolgálja ezt a célt a kincstári reform? - A kincstári rendszer továbbfejlesztésének három fő iránya van. Az intézményi bevételek felhasználásának pontosabb szabályozásával csökkenteni lehet a szervek érdekeltségét a saját bevételek szerzésében. Ez azért fontos, mert ezek a bevételek gyakran forrásai a terven felüli személyi juttatás-növekedésnek. Ennek érdekében az intézmények még fiktív egymás közti pénzmozgásokat és bevételeket is kreálnak. Szigorúbb szabályozást igényel a létszámgazdálkodás is. A PM megítélése szerint igen lazán történik az intézményi létszámkeretek megállapítása. Viszont a közfeladatok ellátása végső soron a létszám nagyságához kötődik, amely meghatározza az egyes intézmények összes kiadását. Ma úgy ad az állam pénzt szervezeteinek, hogy egy részéről nem is tudja, mire költik majd. A tervezésnél ma csupán háttérszámításként kezeljük a létszámot, ezen változtat a feladatmeghatározás alapú létszámtervezés. A dologi kiadások esetén pedig konkretizálni kell, hogy mire terjedhet ki a beruházás, a felújítás, valamint kinek milyen juttatások járnak. Bizonyos feladatokat - elsősorban a dekoncentrált szervezetektől - vissza kell hozni a tárcákhoz, amely óhatatlanul létszám-átcsoportosítással jár együtt. A tárcák többsége egyetért a hatékonyságnövelés gondolatával, de aggódnak a végrehajtás személyi és tárgyi feltételei miatt. Fontos hangsúlyozni, hogy a teljes átalakítás csak hosszabb időszak, több év alatt lehetséges; jövőre csupán a kezdeti lépések történnek meg. - A pénzügyi reform eredményeképpen három új szervezetet hoznak létre, milyen feladatokkal? - Két, önálló - a pénzügyminiszter egyszemélyes tulajdonában lévő részvénytársaságként működő szervezet jönne létre: egy új intézmény az államadósság kezelésére, és egy másik, amely a Magyar Államkincstárból alakulna át állampénztárrá, az állami pénzek kifizetésére. Az állami pénzek felhasználására és annak ellenőrzésére pedig létrejönne az Államháztartási Hivatal (ÁHH) munkanevű szervezet. - Miért társasági formában működik majd az államadósság-kezelő szervezet? - Az Államadósság Kezelő Központ, amely jelenleg részben saját jogkörrel rendelkező költségvetési szerv, önállósodása után is az adósság menedzselését és megújítását végzi majd, de alkalmazottainak már nem közalkalmazotti jövedelmet lesz kénytelen kínálni. Az adósságkezelés munkája - amely sokban hasonlít a brókerkedéshez - jobban meg lesz fizetve, így a legjobbak nem mennek el az intézménytől a magánszektorba. A társasági forma nem szokatlan a nemzetközi gyakorlatban. Az államadósság folyó kamatkiadásának nyilvántartása ettől nem változik, az a jövőben is ugyanúgy jelenik meg. Az ÁHH - mint egyfajta végrehajtó-ellenőrző központ - milyen mai szervezetekből állna össze és mire vállalkozna? Az ÁHH a költségvetés lebonyolításával kapcsolatos pénzügyi feladatokat centralizálná, és ellenőrizné a végrehajtást. A változás a „szakmát”, a tervezést viszont érintetlenül hagyja, az továbbra is a költségvetési fejezeteknél és intézményeknél marad. Az ÁHH, amely országos hatáskörű szervezet lesz és a Tákiszok bázisán jön létre, könyveli le a feladatok végrehajtását, és vizsgálja, hogy az intézmények működése megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak. A költségvetés kialakításába nem szól bele, csupán a kormányzati döntésre jogosult szerveket látja el a megfelelő információval. Az ÁHH révén olyan adatbázis jöhet létre, amely - nemcsak a PM, hanem a többi tárca számára is - a pénzügyi mellett naturális adatokat is tartalmaz. Egy költségvetési intézménynek az a feladata, hogy szakmai feladatokat ellátó egység legyen, amely a kirótt tennivalót minél hatékonyabban elvégzi. A bérszámfejtés és a többi hasonló pénzügyi tevékenység - az ellenőrzést is beleértve - pedig centralizálva sokkal olcsóbban ellátható. Az ÁHH létrejötte nem jelent-e túlzott állami szigort az intézmények számára? - A közpénzek elköltésének folyamata minden európai országban igen szigorú. A konkrét pénzügytechnikai megoldások eltérőek, de azt, hogy miért és mire lehet költeni, mindenütt komoly bürokratikus szabályok korlátozzák. Magyarország viszont a nyolcvanas évek közepe óta a túlságos intézményi önállóság irányába ment el, amelyet most nehéz lesz visszafordítani. Egy szervezetet viszont csak külső kényszerrel lehet átalakítani - ezt próbáljuk most elérni. A PM csak javaslatot tehet a többi tárcának, hogy vegyenek vissza szervezeteik önállóságából. - Hogyan érinti a reform a társadalombiztosítási alapok önállóságát, lesz-e „államosítás”? - Szó sincs a tb-alapok integrálásáról. Jogtechnikailag a jövőben nem két, hanem egy törvényben tárgyalja majd a parlament a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok büdzséjét. A mindenkori törvényjavaslat első fejezete a költségvetésről, a második pedig a tb-alapokról rendelkezne. Ezenkívül a folyósításban annyi változik, hogy azok az ellátások, amelyeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a megyei pénztárak nem biztosítási alapon - kvázi postásként - folyósítanak (családi pótlék, gyed stb.), de azt a költségvetés téríti meg, az új állampénztár szervezete venné át - valószínűleg olcsóbban. Az egészségbiztosítónál csupán ennyi profiltisztítás történne, amelyet túlzás volna államosításnak nevezni. » (^Domokos László 2000. MÁRCIUS 1. A fenti faxszámon részletes tájékoztató megküldését is kérheti DATAX megjelöléssel. S a sikeres helyzetmegítélés, elemzés, tervezés alapja! Elkészült az 1998. évi ágazati pénzügyi mutatószám-rendszer, a DATAX. A forgalomba hozott CD-n több mint 250.000 hazai vállalat feldolgozott mutatószámaiból 341 ágazatra kiszámított mutatók találhatóak meg. Az ágazatokon belül az egyszeres és kettős könyvvitelű vállalatok és vállalati forgalmi kategóriák szerint is csoportosításra kerültek a mutatók. ( A CD magyar és angol nyelven készült. 9) A kettős könyvvitelű vállalkozásoknál 59+1 mutató, az egyszereseknél 35+1 mutató került kidolgozásra, valamint mindkettőnél mérleg és eredmény-kimutatás belső megoszlás található. 9. A mutatószámok A ágazati, alágazati és szakágazati bontás szerint készültek el. További tagolás a vállalatok forgalmi kategóriák szerinti csoportosítása, az ágazatokon belül 0-50 mFt, 50-100 mFt, 100-500 miFt feletti forgalmú (nettó árbevétel) csoportokban. Az adatbázisban minden egyes kategória és csoport mutatóinak átlagai és kvartilisei is megtalálhatóak. A DATAX adatbázis olyan információkat tartalmaz, amely kiválóan alkalmas befektetési döntéseket megelőző elemzésekhez, pénzügyi tanácsadói munkákhoz, kiindulópontot szolgáltat ahhoz, hogy a vállalatok az ágazat mutatószámaihoz mérjék saját gazdasági teljesítményüket. Egy ágazat ára: 9.000-, Ft. +áfa gg^ A teljes adatbázis, CD ára: 95.000-, Ft. +áfa ® É Megrendelhető: IP Napi Gazdaság Kiadó Kft. 1555 Budapest, Pf.: 8 Fax: 350-6128 9 *** A megrendeléseket az Info-Datax Kft. teljesíti. www.info-datax.hu