Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

10 * Jiafu MAGYARORSZÁG Ólmozott üvegcsodák az MTV2-n A megszínesített napfény varázsa Teophilus Presbyter, a közép­kori technikai irodalom legje­lentősebb alkotásának, A külön­féle mívességekről című művé­szeti mintakönyvnek az írója, a festményeknél is tökéletesebb alkotásoknak tartotta az üveg­festményeket. A fényáteresztő képesség, a ragyogás - írta - az ólmozott üvegablakok művésze­tét magasabb rendűvé teszi a táblaképnél, a miniatúránál vagy a falképnél, ahol egyébként az aranyozás szolgálná azt a célt, amelyet az ablakoknál a mű és a napfény folyton változó kapcso­lata magától értetődő természe­tességgel valósít meg: földöntúli ragyogással veszi körül az iste­néhez fohászkodó halandót. A román kori, gótikus temp­lomok üvegablakai láttán aligha szállunk vitába az 1100 körül élt mesterrel. A XIX. század his­­toizáló stílusában épült templo­mok ablakai is a középkori örökségből merítettek, ahogyan a szecesszió mesterei is fölfe­dezték a festett, a belső és a kül­ső tér között afféle lelki, esztéti­kai zsilipet képező színes üveg­táblák szépségét. Nemrégiben éppen a Mátyás-templom elleni merénylet kapcsán került a fi­gyelem középpontjába a töré­keny szépség művészete. Minderről az MTV2 tegnap esti A megszínesített napfény cí­mű műsorában esett szó, aho­gyan arról is, hogy hogyan szü­letnek újjá az idő múlása mel­­lett-előtt egyre inkább az emberi barbárság, nemtörődömség által fenyegetett értékek. A vizuális főszerkesztőség Szemlátomást című sorozatának stábja (rende­ző: Ráday Mihály) ellátogatott egy üvegrestaurátor-házaspár­­hoz is (Perlaki József és Claudia), akik majd tizenöt éve Bakonyszentkirályon telepedtek le, mondván, a helyreállításra váró értékek onnan éppen olyan közel vagy messze vannak, mint Budapesttől. Dolgoztak a Parla­ment ablakain is, jelenleg éppen a zirci apátság üvegképeit állít­ják helyre. Példázat a szép mes­terségről, a hagyományok iránti tiszteletről, a magyar vidék szel­lemi energiáiról? Szemláto­mást... P. Sz. E. Fotó: Nagy Béla Kultúra Folytatás az 1. oldalról A reformtervezet életbe lépé­sével tehát az új nyelvvizsga­­rendszer a nyílt versenyt támo­gatná a nyelvoktatásban, de hogy ez jó vagy sem, erről min­denki másképp vélekedik. Rozgonyi Zoltán, az International House Nyelviskola és Tanárképző Központ kereske­delmi vezetője szerint a nyelvis­koláknak érdekük ugyan a jelen­legi rendszer megváltoztatása, ám a mostani vizsgareform-ter­vezet erre csak papíron adna módot, ezért jobb volna, ha in­kább nem lépne életbe semmi­lyen változás, mint ha a Művelő­dési és Közoktatási Minisz­térium ezzel a reformmal egy­szerűen „letudná” a problémát. A Nyelviskolák Szakmai Egyesülete szerint mindenképp üdvös volna a Rigó utca egyed­uralmának megszüntetése, első­sorban, mert diákjaik teljesen össze vannak zavarodva a jelen­leg letehető nyelvvizsgák hite­lességével és felhasználhatósá­gával kapcsolatban. Egyedül az állami nyelvvizsga elismertségé­ben biztosak, ezért ragaszkodnak a Rigó utcához, bár sokan úgy látják, az ottani rendszer nem méri hitelesen a nyelvtudást. A felvételire készülő diákok keze szintén meg van kötve, hiszen a hazai egyetemek és főiskolák ke­vés kivétellel csak a Rigó utcai vizsgabizonyítványért adnak a felvételin többletpontokat. A kérdésben talán legköze­lebbről érintett intézmény veze­tője, dr. Gáborján Lászlóné, az Idegennyelvi Továbbképző Köz­pont igazgatója lapunk kérésére elmondta, kezdettől fogva az a határozott véleményük, hogy az általános nyelvtudás mérésére egy ilyen kis országban, mint a miénk, egy rendszer elegendő, más kérdés az egyéb funkciójú, például a szakirányú nyelvvizs­gák problémája. Az ITK vizs­gáztatási módszereit ért bírála­tokra reagálva az igazgató as­szony elmondta, „nem szabad megfeledkezi arról a tényről, hogy az állami nyelvvizsga az idegen nyelven való olvasás, írás, beszéd és szövegértés mel­lett az adott nyelv és a magyar közötti közvetítés készségét is teszteli. Ez egy ötödik készség, amit külön el kell sajátítani, s ez­zel együtt az állami nyelvvizsga kétnyelvű, ellentétben a nemzet­közi nyelvvizsgákkal, melyek ha állami rangra emelkednek, félő, hogy ez a különbség elmosódik, így való­színűleg az oktatás is eltolódik az egynyel­­vűség irányába.” A nyelvvizsgák ta­lán legfontosabb ér­tékmérője felhasznál­hatóságuk, azaz, hogy mennyire elismertek a munkaerőpiacon. Ennek felderítésére lapunk kapcsolatba lépett néhány multi­nacionális céggel, szállodával és légitár­sasággal - így a Pan­non GSM-mel, a Hewlett Packard­dal, a Kempinsky Szállo­dával, a British Airwaysszel és a Ma­­lévval -, ahol több munkakör betöltésé­nek alapfeltétele a magas szintű idegen­­nyelv-ismeret. A válaszokból ki­tűnt, hogy a legtöbb intézmény rendelkezik egy saját belső mun­kaerő-felvételi rendszerrel, mely­nek során a jelölt a cég egyik, gyakran idegen anyanyelvű veze­tőjével beszélgetve ad számot nyelvtudásáról. Az állami nyelv­vizsga és a legrangosabb nemzet­közi nyelvvizsgák ugyan szinte mindenütt nagy tiszteletnek ör­vendenek, ám a végső döntés a je­lölt felvételi beszélgetésen nyúj­tott nyelvi teljesítményén múlik. HANGA PIROSKA Kinek Cambridge, kinek a Rigó utca Megoszlanak a vélemények a nyelvvizsgareformról A Rigó utcai intézmény sokak számára ma is megkerülhetetlen Fotó: Tatum Attila Elhunyt Máté János Máté János orgonaművész, karnagy, teológiai tanszékve­zető tanár csütörtökön, 64 esz­tendős korában elhunyt - tu­datta az MTI-vel pénteken a Református Püspöki Hivatal. Végső búcsúztatása Budapes­ten, a Rákospalotai temetőben lesz, március 9-én, hétfőn há­romnegyed egy órakor. Máté János a magyar refor­mátus egyházzene és zenepe­dagógia kiemelkedő személyi­sége volt. Három évtizede töl­tötte be a budapesti Kálvin té­ri református egyházközség vezető orgonista-kántori és karnagyi tisztét. Másfél évtized óta volt ze­netanára a Budapesti Reformá­tus Teológiai Akadémiának, il­letve a Károli Gáspár Refor­mátus Egyetem Hittudományi Karának és a Lónyay gimná­ziumnak. A Dunamelléki Református Egyházkerület, a Károli Gás­pár Református Egyetem Hit­­tudományi Kara, a budapesti Kálvin téri egyházközség, va­lamint a budapesti Lónyay Ut­cai Református Gimnázium saját halottjának tekinti. A Módos Péter szerkesztette, negyedévenként megjelenő Euró­pai Utas (alcíme szerint: Az euró­pai együttműködés folyóirata) idei első számában több figye­lemre érdemes anyag is olvasha­tó. Sikerült a szerkesztőnek egyensúlyt találnia a reprezenta­tív jellegű és a valódi szellemi iz­galmat kínáló cikkek, tanulmá­nyok között. Beszélgetést olvas­hatunk, Nemzet és történelem címmel, Kosáry Domokossal. Csontos János A Tisztelt Ház másfél évszázadáról ír. Gazdagon illusztrált összeállítást találhatunk a lapban: Eger, a vendégszerető város címen. Rockenbauer Zoltán Alma Mahlerről ír, festők és ze­nészek múzsájáról. Interjú olvas­ható - Fölfestett metaforák - Kányádi Sándorral, aki a tőle megszokott oldott és lényeglátó modorban elmélkedik a poézis je­lenéről és jövőjéről. A Székesfehérváron megjele­nő Árgus című irodalmi folyó­irat (főszerkesztőként Péntek Imre jegyzi) idei első számából a sok érdekes publikáció közül a Hamvas Béla és Várkonyi Nán­dor tiszteletére és emlékére tar­tott székesfehérvári konferencia néhány előadásának anyagát emelnénk ki. A két neves kultúrtörténész és író, akiket a bolsevista hatalom elhallgatta­tott, s így műveik zöme csak a közelmúltban kerülhetett a könyvszeretők kezébe, a magyar tradícionál­izmus két meghatáro­zó mestere volt. Az előadások emléküket és gondolataikat idé­zik. Dienes Ottó Az apokatasz­­taszisz mint létirányultság című munkájában a két gondolkodó művének rokonságát, ugyanak­kor a világ- és kultúraszemléle­tükben megtalálható fontos elté­réseket vizsgálja. Várkonyi Pé­ter Istenhez eljutni az anyagon át című írásában édesapja leve­leiből idéz, és így ad háttér-in­formációkat a Szíriát oszlopai születéséhez. Tüskés Tibor Várkonyi Nándorról, a szerkesz­tőről ír, aki - amíg a hatalom en­gedte - szerkesztette a Sorsunk című folyóiratot, nem is akármi­lyen szerzőgárdát foglalkoztatva (Babits Mihálytól Weöres Sán­dorig, Kodolányi Jánostól Csor­ba Győzőig). Kákonyi Péter Laporzó Hamvas Béla és Várkonyi Nándor emlékezete 1­998. március 2., hétfő A román kultúra nagyjai egy hetet töltenek Budapesten A kortárs román művészet kiemelkedő egyéniségeit lát­hatja és hallhatja márciusban a magyar közönség Budapesten - hangzott el az eseményt be­harangozó tájékoztatón Buda­pesten. A kulturális rendez­vényről tavaly született szóbeli megállapodás a román kultusz­­miniszter és a magyar szaktár­ca vezetője között. Járai István, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója elmondta: immár hat éve működik a román fővá­rosban a magyar kulturális köz­pont, amelynek sikerült be­épülnie a nemzeti kulturális in­tézmények láncolatába. A mos­tanihoz hasonló eseménynek tavaly őszszel Bukarest adott otthont. A nagy sikerű magyar héten többek között olajvá­­szon-kiállítást, a Közép-Euró­pai Táncszínház előadását, il­letve a Győri Balettet láthatta a nagyérdemű, Románia budapesti kulturális központjának igazgatóhelyette­se, Ana Scarlat a tájékoztatón úgy fogalmazott: nagy feladat előtt állnak akkor, amikor a gaz­dag és sokszínű kortárs román művészetből kell rövid bemuta­tót tartani úgy, hogy mindenki megértse annak üzenetét. A Színházi világnapon, már­cius 27-én kezdődő és április első napjaiban is tartó román kulturális hét rendezvényei kö­zött több színházi előadást, a George Enescu Filharmónia koncertjét, könyvbemutatót, az Oleg Danovski Balettszínházat, képzőművé­szeti kiállítást, valamint nem­zetközi díjnyertes filmeket lát­hatnak az érdeklődők. A Liszt Ferenc Zeneakadé­mia nagytermében a bukaresti filharmonikusok március 28-án a tavaly elhunyt Solti György emléke előtt is tisztelegnek. MTI Egy mítosz halála és föltámadása Ernst Jünger-bélyeg, Alfaguara-díj, új Tarantino-film Heinrich Heine és Bertolt Brecht után a nemrég elhunyt Ernst Jüngert is bélyegen örökí­tik meg. A százkét esztendősen elhunyt íróról a német Szövetsé­gi Pénzügyminisztérium április­ban kíván kibocsátani egy bé­lyeget, Theo Waigel pénzügymi­niszter szavai szerint ezzel fe­jeznék ki csodálatukat a sokat vitatott, ellentmondásos, de ha­talmas sokszínűséget fölmutató életmű nagyságáról. A pályáza­tot már kiírták, az elbírálásra a napokban kerül sor. A német posta hagyományai közé tarto­zik a kulturális élet nagyjainak bélyegen történő megörökítése, egyetlen megkötés csupán, hogy még élő alkotók nem részesül­hetnek eme megtiszteltetésben. Sergio Ramirez nicaraguai és Eliseo Alberto kubai írónak ítél­ték a spanyol kortárs irodalom egyik legjelentősebb kitünteté­sét, az Alfaguara-díjat. Az elis­merést az Alfaguara Kiadó alapí­totta, a beérkező alkotásokat el­bíráló zsűri elnöke a mexikói író, Carlos Fuentes. Az összes spa­nyol nyelvű országból érkező mintegy hatszáz kézirat elbírálá­sa után Fuentes két kéziratot ítélt győztesnek, mivel szerinte mindkettő hasonlóan kimagasló irodalmi kvalitásokat mutat fel. Kérésére a madridi kiadóóriás huszonötmillió pesetáról (kb. 30 millió forint) a duplájára emelte az Alfaguara-díj első helyezettjé­nek jutalmazására fordítható ös­szeget, hogy ne - mint a Nobel­­díj esetében - megosztva kelljen jutalmazni az első helyezetteket. Sergio Ramirez, az egyik díja­zott politikusként legalább an­nyira ismert, mint irodalmárként, hiszen a nicaraguai polgárháború után több magas tisztséget is vi­selt. Legismertebb regényei: Tiempo de Fulgor (1969), Baile de Máscaras (1995). Eliseo Alberto, a ismert kubai költő, Eliseo Diego fia tíz éve Mexikó­ban él, kitüntetett regénye - Caracol Beach (A csigák strand­ja) - a zsűri értékelése szerint korunk erőszakának metaforája. Quentin Tarantino, Jackie Brown című legújabb opusza a külhoni kritika szerint csillogó remekmű, a mozi bemutatóján a közönség néma csöndben ülte végig az alkotást, amellyel - így a Washington Post - Tarantino nemcsak lerombolta a köré szö­vődött mítoszt, de egészen más irányba terelte azt, még hatalma­sabbá duzzasztva a közönség ra­jongását. Első nagy sikere, a Ponyvaregény után Tarantino több kisebb film elkészítésébe fogott (Alkonyattól pirkadatig, Négy szoba), majd két éven át semmit sem csinált. Többen már elkönyvelték, Tarantino kiégett, amikor újra nekiveselkedett. A Jackie Brown főszerepét két, húsz éve elfelejtett hollywoodi „apró sztár”, Pam Gier és Robert Foster alakítja. Tarantinónak persze nem okozott gondot, hogy néhány nagynevű színészt is bevonjon a munkába, Bridget Fondától Robert de Nirón át Samuel L. Jacksonig számosan szerepelnek az új filmben. Quentin Tarantino, aki saját be­vallása szerint gengszter lett volna, amennyiben nem sikerül „mozgóképes babérokat” el­nyernie, semmilyen filmes okta­tásban nem részesült, ha nem számítjuk azt a néhány eszten­dőt, amit egy videokölcsön­zőben töltött, és ahol napi több tucat filmet nézhetett végig. Ars poeticája is jól tükrözi ezt a min­denevő művészetfelfogást, amely számos amerikai for­­gatókönyírót, rendezőt gondol­kodásra késztetett: úgy mutass be erőszakot, mintha egy orosz balettet rendeznél. (Forrás: Frankfurter Allge­meine Zeitung, Süddeutsche Zeitung, Washington Post) Új filmmel Hollywood soros jelentkezett fenegyereke, Quentin Tarantino (jobbra): Ha nem leszek rendező, gengszter leszek Fotó: archív

Next