Napi Magyarország, 1998. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-06 / 81. szám
4 * -Ifafa' MAGYARORSZÁG * 1998. április 6., hétfő Fókuszban a magyar felsőoktatás intézményei 3. (ELTE - Debrecen) ^ Lvto4^1 | ‘A AaAz érdekek ne sérüljenek, az értékek ne vesszenek Debrecenben a város középkori iskolájának helyén 1538-ban alapították az Európa-szerte híres Református Kollégiumot - a város neve azóta összeforrott az európai és magyar oktatás és művelődés legjobb hagyományaival. Erre a kálvinista fundamentumra később, zivatarosabb időkben is lehetett építkezni, és a tudományok fejlődése és osztódása nyomán a városban kialakult a felsőoktatás mai intézményrendszere, mely most, az ezredvégen integráción megy keresztül. Erről a fejleményről, valamint a felsőoktatás problémáiról beszélgettünk dr. Bazsa Györggyel, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorával, aki ebben a tanévben a Magyar Rektori Konferencia elnöki tisztét is betölti. Elnök úr! Magyarországon - úgy tudom - elsőként Debrecenben alakult meg az Universitas, egy új struktúrájú egyetemi rendszer, ami korábban ismeretlen volt nálunk. Pontosítanom kell az állítást: korábban ez már ismert volt Magyarországon. Éppen a debreceni egyetem a példája annak, hogy amikor 1912-ben az Országgyűlés, vagyis az akkori jogrend szerint Ferenc József császár és király aláírásával megalapíttatott a Magyar Királyi Tudományegyetem Debrecenben, az öt karral alakult meg: a jog- és államtudományi, a bölcsészet-, a nyelv- és történettudományi, a református hittudományi és az orvostudományi karral, tehát klasszikus Universitas volt. Később a kornak megfelelően egy természettudományi karral bővítették, és így működött 1949-ig. Akkor radikális változtatásokat hozott a politika, megszüntette a jogászképzést, úgymond átmenetileg... Ez akkor 47 évi átmenetiség volt... Igen. Azután leválasztották az orvostudományi kart, ebből alakult meg az orvostudományi egyetem, majd a református teológiai kart, abból lett a Református Theológiai Akadémia. 1949 tanévzárója volt az utolsó alkalom, amikor öt dékán ült a rektor mellett. Mi ennek a szellemét tartottuk meg évtizedeken keresztül, ugyan a szervezeti keretek ezt nem segítették. A 80-as évek végén felvetettük a gondolatot, hogy ideje, értelme, szükségessége van annak, hogy újból ebben a klasszikus és egyben modern szervezeti keretben működjünk, hiszen ha szétnézünk a világ fejlett országaiban, mindenütt a sokkarú, multidiszciplináris egyetemek az igazán meghatározó és fontos intézmények. Még akkor is, ha van néhány jó példája egy-egy szakegyetemnek. Elkezdtünk tehát gondolkodni az együttműködés lehetőségein, mígnem 1991- ben, június 22-én, a tanévzáró napján Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében és aláírásával is hitelesítve öt debreceni felsőoktatási intézmény és egy kutatóintézet vezetője aláírta az Universitas megalapításának okiratát. Hogyan fogtak hozzá? Jó néhány területen érdemi együttműködést alakítottunk ki. A Felsőoktatási Fejlesztési Alap (FEFA) lehetőségei köréből integrációs pályázatokat céloztunk meg és nyertünk is el, például egy egységes számítástechnikai, könyvtári, informatikai és telefonrendszer kiépítésére. A közgazdászképzést a KLTE és a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) szellemi bázisán kezdtük el, majd később egy molekulárisbiológus-képzést, de így készítettük elő a gyógyszerészképzést is, a környezettudomány területén is együttműködünk. Tehát szép számmal találtunk olyan területeket, ahol az erők összefogásának szükségszerűsége fennáll. Milyen előnyökkel jár ez az új modell? Pénzügyi vonatkozásban egyértelmű volt, hogy a FEFÁ-nál elnyert pályázatok azért is kaptak támogatást, mert a közös elképzelésekért együtt léptünk fel. Ez a felsőoktatás-politika logikus következménye, és ez több százmilliós, milliárdos nagyságrendű támogatást jelenthet. A hallgatók számára is sok lehetőséget rejt magában az említett képzési területeken. Az áthallgatás lehetősége megvolt, megvan. A mi szakokra építő, kötött tantervű képzési rendszerünk azonban viszonylag kis teret enged az áthallgatásoknak, de így is volt rá sok példa. Ezzel együtt ez nem akkora arányú, mint amekkorát szükségesnek tartanék, vagy amit a hallgatók szeretnének. De tisztázni kell, hogy az áthallgatás nem azt jelenti, hogy valaki bejut egy könnyen elérhető szakra, ahová alig jelentkeznek elégségesen a felvételi keretszámhoz képest, és akkor azt mondja, hogy jaj, én meggondoltam magam, most már orvosi tanulmányokat akarok folytatni, és ezzel ügyesen megkerüli azt a két és fél-háromszoros túljelentkezést, ami az adott szakon van. Az áthallgatásnak felsőbb évfolyamokon van értelme, ahol a hallgató interdiszciplináris, más területekre vonatkozó érdeklődése megnyilvánul és egyértelművé válik. Sok szakdolgozat készül nálunk is, főleg a fizikusok, vegyészek tollából az orvostudományi vagy az agrártudományi egyetemen. Ez az az áthallgatás, amit én fontosnak és értelmesnek tartok. Mely intézmények tartoznak az Universitasba? Érdemesebb Debreceni Egyetemi Szövetségről beszélni, mert az Universitas éppen még létezik, de nemrég mondtuk ki, hogy rövidesen funkcióját veszti, hiszen a kormány március 4-i határozatával létrehozta a Debreceni Egyetemi Szövetséget is. Ebben hat felsőoktatási intézmény van alapítótagként: a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE), a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE), a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE), a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE), a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni konzervatóriuma és társult tagként az MTA Atommagkutató Intézete. Hat plusz egy tag, és már jelezte részvételi szándékát a hajdúböszörményi Varga István Pedagógiai Főiskola. Ezek különböző felsőoktatási intézmények. Nem volt furcsa először, hogy egy testben működnek? Ez a furcsaság talán még ezután fog jelentkezni, hiszen a széles körű együttműködés majd a szövetség és még inkább az egyetem keretében jelentkezik, amikor Debreceni Egyetem leszünk. A jelenlegi törvényi szabályok szerint 2000-ben esedékes, hogy létrejöjjön a szövetség, s utána az egyetem. Én csak a KLTE oldaláról tudom mondani, de nem szokatlan a forma. Nekünk két és fél éve van egy új karunk: az Ybl Miklós Műszaki Főiskola debreceni egysége vált műszaki főiskolai karrá Debrecenben, ők is - ha úgy tetszik - idegenként jelentek meg nálunk, és most már otthon érzik magukat, ma már például két új, egy főiskolai szintű vegyészmérnöki és egy villamosmérnöki szaknak az indítását tervezzük. Ez csak úgy vált lehetségessé, ha a TTK vegyészei és a Műszaki Főiskola gépészei összefogtak, és ugyanúgy a másik területen: a főiskolai szakemberek a mi fizikus kollégáinkkal biztosítják a program szakmai, szellemi hátterét. A bizonyos területeken jelentkező ismeretlenség, idegenkedés, más területeken rendkívül egészséges együttműködésben nyilvánul meg. Ilyen lesz a többi egyetemeken is, de alapjában véve ismerjük mi már egymást, tehát nagy meglepetések nem várhatóak. Mekkora autonómiát ad a szövetség az egységeknek? Ez két évig tartó átmeneti forma, és az a funkciója, hogy kialakítsa az egységes egyetem szervezetét, és azt az irányító mechanizmust, mind igazgatási, mind gazdasági, mind oktatásszervezési területen, amely az egységes egyetemen normálisan kell, hogy működjön. A jelenlegi helyzetben az intézmények autonómiája nagyfokú, mind a gazdasági, mind az oktatási-kutatási vonalon. A közösen benyújtott pályázatok terén jelentős együttműködést tapasztalunk. Naponta írok alá olyan iratokat, amelyek nem csak a KLTE-t, hanem a szövetség többi tagját is érintő ügyekben készültek. Gazdaságilag tehát nincsenek öszszekapcsolva. 2000-ben várható, hogy ez bekövetkezik? Igen, a szövetség két évig működik, utána a minisztérium megvizsgál minket, és a miniszter javaslatot tesz az országgyűlésnek és a kormánynak, hogy az létrehozza az egységes egyetemet. A felsőoktatás fejlesztési forrásai nagymértékben a Világbank kölcsönein alapulnak, márciusban írtak alá a miniszterek egy ilyen megállapodást Washingtonban: ez 150 millió dollárt jelent, amihez a magyar kormány még hozzátesz 100 millió dollár saját hozzájárulást - ez durván számolva 50 milliárd forintnyi fejlesztés - ezt meghatározó módon ezekre az integrációs folyamatokra fordítják. Ott lehet pályázni, mi is ott pályáztunk együtt. Ennek a FEFA- pályázatnak nálunk a legnagyobb tétele egy olyan élettudományi épület, amelyben 40 százalékos ELTE-s, 40 százalékos DOTE-s, 20 százalékos DATE-s érdekeltség van. A dolognak az az érdekessége, hogy mire az kész lesz, a százalékolásnak már nem lesz értelme, hiszen egyetlen egyetem tulajdona lesz. Ilyenekre pályázunk, és ez már a fejlesztések közösségét mutatja, ami oda vezet, hogy az egyetemek jelenlegi függetlensége, autonómiája egy egységes egyetemben való feloldódáshoz vezet. Az amerikai campus-rendszerhez hasonlítanak majd? Az amerikaiaknál a fejlődés nagy campusokat alakított ki, ez jó és egészséges dolog. Nekünk ennyire kompakt campusunk nincsen Debrecenben, de a helyzet nem annyira rossz, mert a város északi részén egy félkörívben helyezkedik el a DOTE, a DATE és a KLTE, mivel mi egy egyetem voltunk, és csak egy kerítés választ el bennünket, amit valamikor fölhúztak és tulajdonképpen le is lehetne bontani - bár a klinikai funkciók miatt ez nem biztos, hogy szerencsés volna. Ezen a falon mindig volt átjárás, egy forgóajtó formájában. Ez jól fejezte ki a viszonyokat, hogy volt egy elválasztottság, de átjárhatóság is. Az elválasztottság nagyobb volt, az átjárhatóság kisebb. A klinikát kerítették körbe tulajdonképpen, az elválasztás nem a KLTE miatt volt, a forgóajtó is felénk nyílt. Más városok mellett Szegeden is van egy több karú egyetem. Igen, mi lényegében együtt tartunk, nem látom értelmét, hogy azt méricskéljük, ki tart előbbre. Tizenkét-tizenháromezer hallgató van mindkét városban, ebben nincs lényeges különbség. Versenyt sem futunk egymással, mi kaptuk a két legnagyobb támogatást a FEFA-nál eddig is, 300-300 milliót kétszer. A mostani FEFA-döntés egy hatmilliárdos, ötéves fejlesztés biztosítását jelenti mindkét intézmény számára. Integráltságban, gondolkodásban együtt haladunk. A mi egyetemünk szakmailag szélesebb spektrumú az adottságainkból következően, itt van bölcsész-, jogász-, közgazdász-, természettudományi-, orvos-, fogorvos-, műszaki-, gyógyszerész-, agrár-, teológiai-, zeneművészeti-, tanítóképzés, és egy művész-tanári képzést is szeretnénk indítani. Egy intézményen belül mi leszünk a legszélesebb spektrumúak az országban. A kulturális kormányzatnak 2000- ig akkreditálnia kell minden felsőoktatási intézményt. Ez milyen változásokat hoz majd? Az akkreditálás azt jelenti, hogy a most folyó képzéseket a meghatározott szempontok szerint a Magyar Akkreditációs Bizottság elemzi az önértékelések alapján, és kimondja, hogy x. y. szakon megvannak a diplomakiadás feltételei és folytatható a képzés, vagy z. szakon ezt nem látja biztosítottnak, és fölfüggeszti a diplomakiadási jogot. A törvény előírja ezt, ezen 2000- ig minden intézmény átesik. Ezzel csak részben függ össze, hogy egyetem akkor működhet, ha legalább két tudományterületen folytat képzést és végez kutatást, doktori programokat működtet, és ez kicsit szolidabban érvényes a főiskolákra is. Pénzügyi téren milyen lehetőségeik lesznek? A mi költségvetésünk már messze nem hagyatkozik az állami támogatásra. Hárommilliárd forintot kapunk ebben az évben a költségvetésből, és másfél milliárd jön be a legkülönfélébb forrásokból, pályázatokból például, ezek egy része megint eszik állami pénz, de nem direkt támogatás. A kutatási, oktatási szolgáltatásokból, a nulladik éveseknél a térítéses képzésből is származik bevételünk, vagy helységeinket, infrastruktúránkat, szolgáltatásainkat bérbe adjuk, és a tandíjak, ez, ugye, pillanatnyilag egységes ma Magyarországon. Hány százalékot hoz a tandíj? Az állami támogatás három százalékát teszi ki, tehát igazából nem nagy összeg, az más kérdés, hogy ez mekkora teher a hallgatók szüleinek. Egy 15 százalékos infláció mellett ez az összeg azonban nagyon kevés. Ez szabad felhasználású pénz, tehát mi döntjük el, mire költjük. A Kossuthon mi szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy a tandíjból mindig a hallgatók számára fontos, maradandó értéket teremtsünk. Ha tudják például, hogy a tandíjukból épült egy korszerű étterem, akkor a hasznát is látják a befizetésnek. A piaci szemlélet megjelenésével ezek szerint jelentős összegek folyhatnak be a kasszájukba. A hárommilliárdos állami támogatás mellé másfelet szerzünk, ez ötven százalék. Ebből a szempontból, arányait nézve, ez már majdnem amerikai színvonal. A német felsőoktatásban például csupán 4 százalék a nem állami támogatás, ehhez képest mi már rettenetesen előre vagyunk, miközben itt a társadalom messze nem olyan fizetőképes. A teljesítőképesség határán vagyunk, ez tovább nem fokozható, az ugyanis a minőség rovására megy. Milyen állapotban van a KLTE? Erre csak azt tudom mondani, hogy hiánygazdálkodást folytatunk. A reális igényekhez képest hiányosak a forrásaink, szűkös fizetőképességünk van. A nullszaldót mindeddig megtartottuk, reméljük, az idén is elérjük, de nem lesz könnyű. Egyes területeken már nem tudunk igazán színvonalas képzést adni, például a hallgatói laboratóriumunk műszerezettsége már messze nem korszerű. Hány éves a lemaradás önmagukhoz képest? A laboratóriumokat tekintve körülbelül tíz év. Komoly összegek kellenek ahhoz, hogy egy minimális korszínvonalat el tudjunk érni. Végzett hallgatóink nem ismernek olyan műszereket, amelyekkel nyugaton, ösztöndíjasként már rutinszerűen találkoznak, és itt nem a csúcstechnológiára gondolok, ami valamelyik multi nagy laboratóriumában van, mert egy-két ilyen műszerünk nekünk is van, és ezzel világszínvonalon tudunk kutatni, de a szakma sok műszert használ, nem csak egyet-kettőt. Ugyanígy sajnos a könyvtáraink állománya is kisebb ütemben gyarapodik. Rendkívül drága lett a könyv. A folyóiratokat még tartjuk, de most fogunk ebben az ügyben nagyon radikális csökkentésre kényszerülni. Az ország második könyvtárában? A kötelespéldány-rendszer sem a régi, ennyi hallgatónak az olyan, mintha nem is lenne, akkor ott vannak a külföldi könyvek. Szeretnénk azonban építeni egy együttes könyvtárházat, a megyei, a városi és az egyetemi könyvtár összefogásával. Ahhoz, hogy kevesebb órával hatékonyan oktassunk, hogy azt mondhassuk a hallgatónak: barátom, ott a könyvtár, menj be és dolgozd fel az anyagot a saját kutatásaid alapján, ehhez az kell, hogy legyen ott egy olyan nagy méretű olvasóterem és nagy számú könyv. Azt kellene elérnünk, hogy a hallgató ne tudjon visszakérdezni, hogy hova menjen be tanulni és kutatni? - most vissza tud kérdezni. Az utóbbi pár évben hatalmas létszámugrás következett be a Kossuthon. A kollégiumi férőhelyekkel hogyan állnak? A duplájára nőtt a hallgatói létszám, ezzel nem tartott lépést a férőhelyek száma. Nagyon sok a szolid szociális helyzetben élő hallgató, az ország keleti felén vagyunk. A könyvtár melletti másik nagy beruházási tervünk egy új kollégium. De ez is újabb forrásokat igényel. Épültek új épületek, a matematikai épület, az ökológia-növénytani épület, az Egyetem téren megvettük a SZÜV (Számítástechnikai és Ügyvitelszervezői Vállalat - a szerk.) épületét, a Kassai úton a régi magyar, 1956 után pedig szovjet laktanya területén a közgazdasági tanszék működik. Az egész területet megkaptuk, borzasztó romos állapotban ugyan, de amit lehet, rendbehozunk. Szép klasszikus, századfordulós épületekből áll, még a betonkerítést kell kicserélni egy másikra, és egy századfordulós campusra emlékeztet majd, ha mindent felújítunk. Az oktatók bére megfelelő szinten van? Ezzel másutt is gondok vannak. Nem azt számoljuk soha, hogy nyugaton mennyit kapnak, mert az a hazai viszonyokhoz képest irreális lenne. Csak azt szeretnénk elérni, hogy egy fiatalember, aki egyetemi pályát választ, tudjon családot alapítani, a gyerekeit taníttatni, akár más városban is, ne legyenek filléres gondjai. A vezető oktatók már egy kicsit jobban állnak. A létszámleépítések terén mi változott? A Bokros-csomag idején fájdalmas volt, de túléltük. A felsőoktatás aztán többé-kevésbé korrigálta ezt, az adatok ezt mutatják. A Magyar Rektori Konferencia elnökeként hogyan látja a felsőoktatás helyzetét? A magyar felsőoktatás a rendszerváltást nagyobb megrázkódtatás nélkül átélte. Azóta törekszünk az új társadalmi viszonyoknak megfelelő berendezkedés kialakítására, ez nagy mértékű flexibilitást jelent, a társadalmi igények sokkal nagyobb mértékű érvényesítését. Hatékonyabban kell működnünk, vannak olyan folyamatok, amelyek határozottan haladnak előre, a modernizálódás, az intézményi integráció terén is. A normatív szabályozás megindult, de a credit rendszerhez és más tervek véghezviteléhez, beruházásokhoz további állami forrásokrra volna szükségünk. A rendszerváltás óta 40 százalékos forráskivonás volt a felsőoktatásból, nőttek a számaink, de az infláció következtében reálértékben ennyivel csökkent a támogatásunk. A hallgatói létszámot most már beállítjuk erre a 42 ezer fős szintre, amit az ország elbír jelenlegi állapotában. Meglátjuk, hogy milyen mértékben terjedhet el a költségtérítéses képzés. A korszerűsödésnek részben szemléletbeli, részben a feltételrendszerhez kapcsolódónak kell lennie. Mindkettőre készek vagyunk, akarjuk, mindazokkal a nehézségekkel együtt, amelyek elkerülhetetlenek, hogy az érdekek ne sérüljenek, az értékek pedig ne vesszenek el, hanem újratermelődjenek. Amit az utóbbi évtizedekben fölmutattunk, azt nyugodtan lehet vállalni. A^^N^Horváth Barnabás Dr. Bazsa György, az egyetem rektora 1996-ban avatta díszdoktorrá Teller Ede Nobel-díjas fizikust