Napi Magyarország, 1998. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-06 / 81. szám
1998.április 6.,hétfő* A KDNP húszas kerete Az előzetes tervekkel szemben csupán az országos lista első húsz helyén induló személyről döntöttek szombaton a KDNP vezető testületei. Mizsei Zsuzsanna választmányi elnök elmondta: a választmány ugyan elfogadta a szükséges számú jelöltet, ám - az idő előrehaladta miatt - az országos elnökség úgy határozott, az ügyvezető elnökséget bízza meg a lista véglegesítésével. Erre várhatóan a testület jövő szerdai ülésén kerül sor. Az országos választmány ötös blokkokban fogadta el a jelölteket, majd az országos elnökség határozta meg a végső sorrendet. A választmányi ülés szünetében tartott tájékoztató végéig csak az első húsz hely sorsa dőlt el. A listát Giczy György pártelnök vezeti. Őt követi Füzessy Tibor ügyvezető alelnök, Mizsei Zsuzsanna választmányi elnök, Báthori Gábor alelnök és Bartók Tivadar kampányfőnök. Az első tíz helyen szerepel még Hasznos Miklós, Gáspár Miklós, Pálos Miklós, Fekete György alelnök, valamint Maróthy Géza, a választmány elnökhelyettese. Bencsik András, a Magyar Demokrata című lap főszerkesztője kapta a 15., Schamschula György korábbi közlekedési miniszter a 16. helyet. A sajtótájékoztatón Mizsei Zsuzsanna arról beszélt: a lista öszszeállításánál arra törekedtek, hogy az első tíz helyet a párt vezetői, míg a második tízet szakértők kapják. A területi listák élén általában a helyi szervezetek által javasolt megyei politikusok állnak. Segélyszállítmány a johannitáktól Németországból újabb segélyszállítmány érkezett a hét végén Hódmezővásárhelyre. A rászorultaknak szánt adományokat ezúttal Hans Dietrich von Bernáth, a bajor johanniták lovagrendjének tartományfőnöke, Markus Jessberger, a segítőszolgálat középfrank régiójának elnöke és Szüszner Loránd, a laufi szervezet vezetője adták át vendéglátóiknak. Ám nem kizárólag ezzel a céllal érkeztek. A közelmúltban ugyanis elhunyt az a Szüszner Ottó, aki kezdeményezte a laufi és hódmezővásárhelyi johanniták szoros együttműködését. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy néhány évvel ezelőtt az ő sugallatára kezdte szervezni a dél-alföldi városban dr. Kószó Péter akkori MDF-es honatya ezt a segítő szolgálatot. Szüszner úr halálát követően fia, Loránd a német johanniták lapjában felhívással fordult a jóakaratú emberekhez. Arra kérte őket, hogy édesapja kívánságának megfelelően pénzadományokkal támogassák a magyarországi szegény sorsban élő embereket. Bálint József ^ ^ Folytatás az 1. oldalról A miniszterelnök-jelölt hangsúlyozta: a Fidesz győzelemre esélyes politikai párttá lépett elő, bizakodásának reális esélye lett. A polgárok bizalma programjuknak szól, amely új utakat kínál, s elengedhetetlennek tartja az esélyegyenlőség illetve a megfelelő életszínvonal megteremtését. A múlttal kapcsolatban elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt mindannyian úgy vélekedtek, nem kell eltelnie két parlamenti ciklusnak ahhoz, hogy az ország piacgazdaságra való áttérése mellett a személyenkénti felemelkedés is meginduljon. Ám mégis így lett. Orbán Viktor kiemelte, az általuk kidolgozott program közös program, az egész ország igényét fejezi ki. Végrehajtása azonban nem lehet egy ember vagy egy párt ügye, minden magyar polgárnak részt kell vennie benne. A felszínen két párt csatája folyik, ám ennek mélyebb tartalma más: két gondolkodásmód és személyes életfelfogás, a belenyugvás és a tenni akarás között kell dönteni. A múlt és a jövő áll egymással szemben. Mint elmondta: nem ítélkezni akarnak a múlt felett, hanem egy új jövőt kívánnak Magyarországnak. Nincs más teendő fel a győzelemre - zárta beszédét a miniszterelnök-jelölt. A.K. Fidesz: az összetartó név Orbán Viktor a miniszterelnök-jelölt Harminchatan a 174-ből 19. Surján László 20. Latorcai János 21. Rapcsák András 22. Sümeghy Csaba 23. Perlaki Jenő 24. Rogán Antal 25. Odor Ferenc 26. Fazekas Sándor 27. Zupkó Gábor 28. Balsay István 29. Gyuricza Béla 30. Glattfelder Béla 31. Selmeczi Gabriella 32. Rockenbauer Zoltán 33. Sasvári Szilárd 34. Tirts Tamás 35. Mádi László 36. Csépe Béla 1. Orbán Viktor 2. Áder János 3. Kövér László 4. Várhegyi Attila 5. Tölgyessy Péter 6. Varga László 7. Pokorni Zoltán 8. Gógl Árpád 9. Szájer József 10. Deutsch Tamás 11. Varga Mihály 12. Németh Zsolt 13. Illés Zoltán 14. Horváth János 15. Szita Károly 16. Kovács Zoltán 17. Isépy Tamás 18. Salamon László Kampány MTI-módra A múlt héten egyik cikkünkben azzal foglalkoztunk, hogy a közszolgálati média, beleértve a MTI-t, is burkolt formában miként támogatja a kormánypártok kampányát. Dorogi Sándor, az MTI egyik vezetője mereven visszautasította érdeklődésünket, és dörgedelmes választ adott úgymond, rágalmainkra. Hát akkor most tessenek olvasni az MTI tegnapi 0162-es sorszámú ártatalan sporthírét: „Kerekegyháza, 1998. április 5., vasárnap (MTI) A hét végén a Bács-Kiskun megyei Kerekegyházán rendezték meg a távlovasok és távhajtók idénynyitó országos versenyét, amelyen négy számban hirdettek győztest. A meglepetésekkel tarkított nyitófordulón rajthoz állt Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere is, aki a 40 km-es táv 20 km-es pihenőjében a kilencedik helyen állt, a táv második felén feleslegesen vállalt egy hosszú finist. Ugyanúgy járt, mint a magyar bajnok Hörnyéki József, aki a harmadik helyről ,róL” Polgári alternatívát kínálnak a sikercsapat élén Politikai elemzők a Fidesz győzelme esetén a pártelnöknek a külügyminiszteri posztot jósolták, hiszen - egyebek mellett - ő a parlament integrációs bizottságának elnöke. Lapunk kérdésére Orbán Viktor elmondta, hogy nem pozíciókban, hanem feladatban gondolkodnak. Mint hangsúlyozta, az Országos Választmány tagjai úgy érezték, hogy úgy szerencsés, ha a pártelnök vezeti az országos listát, és ugyancsak ő a miniszterelnök-jelölt. Tájékoztatása szerint mást nem is jelöltek a posztra. Elmondta, a döntésnél meghatározó gondolat volt, hogy nem bontják szét azt a csapatot, amely egyre nagyobb sikerekre vitte a pártot. Hiszen munkájuknak köszönhetően jött létre a nemzedéki összefogás, és a polgári oldal értelmiségét is jól képviselte a Fidesz. Mint kiemelte: egy jól működő pártközi együttműködést hoztak létre, amely képes felvenni a harcot, illetve polgári alternatívát tud kínálni a jelenlegi kormányzattal szemben. Orbán Viktor rámutatott, ez a csoport az ő elnöksége alatt oldotta meg sikeresen ezeket a feladatokat, ezért határozott úgy az országos választmány, hogy a Fidesz győzelme esetén személye a legalkalmasabb a miniszterelnöki poszt betöltésére. Az FKGP a halálbüntetés is mellett Felhívás rendkívüli parlamenti ülésre Kezdeményezni fogom az Országgyűlés redkívüli összehívását, amelynek egyetlen napirendi pontja a halálbüntetés ideiglenes visszaállítása lenne - jelentette be tegnap Győrött a megyeszékhelyen tartott nagygyűlésen a Független Kisgazdapárt elnöke. A pártelnök a nyilvánosság segítségével kívánja felszólítani az országgyűlési képviselőket arra, hogy felhívásának megismerése után táviratilag kérjék Gál Zoltán házelnököt arra, hogy kezdeményezze a parlament rendkívüli ülésszakának összehívását. A pártelnök kifejtette, hogy az FKGP a tragikus körmendi esetet nem szeretné kampánycélra felhasználni, de mindenképpen tiltakozását fejezi ki az ál liberális szemlélet ellen, amely az áldozat személyi jogaival szemben a bűnözők személyi jogait helyezi előtérbe. Ha a Független Kisgazdapárt megnyeri a választásokat, rend lesz az országban, és a bűnözők egyet tehetnek, hogy hátat fordítanak és meg sem állnak Rosztovig. Torgyán József kiemelte a csökkentett létszámú kétkamarás parlament szükségességét. Jelenleg a többpártrendszer örve alatt lényegében állampárti uralom valósul meg. A hatalmon lévő pártok kezében van a teljes irányítás, minden fontos funkció. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke lapunknak elmondta, hogy hangzatos bejelentésnek tartja Torgyán József szavait, hiszen az Országgyűlés öszszehívásához a parlamenti képviselők egyötöd részének az akarata szükséges. Hozzátette: a rendkívüli ülés összehívását egyébként kezdeményezheti még a kormány valamint a köztársasági elnök is. Kóródi hangsúlyozta, hogy ezzel a kisgazda pártelnöknek is tökéletesen tisztába kell lennie. P. M.-Vil. Erre az írásra régóta készülök. Kecskési Tollas Tibor tavaly júliusban bekövetkezett halála lezárta életpályáját. A nekrológok és búcsúztatók méltatták a sugárzó emberséget árasztó költőt és lapszerkesztőt, az igaz barátot. De nem szóltak, nem szólhattak az évtizedeken át terjesztett hamis vádakról, a katonapolitika, az ÁVO és a későbbi titkosrendőrség mesterkedéseiről, hogyan próbálták a gyanú árnyékát az ő fordulatos, tragédiákban és küzdelmekben gazdag életére rávenni, hogy halála után is, a mentesítő ítélet ellenére is újra meg újra felbukkanjanak a rászórt régi, hamis vádak. Eötvös Pál, Zappe László, Vörös T. Károly uraknata. NÉPSZABADSÁG Tisztelt Uraim! Köszönöm nevem kinyomtatását lapjuk 1998. április 3-i számában. A nevem felett közölt megcsonkított írás nem az én művem. A megjelent cikkért honorárium a kasztráló) illeti. Amíg szószegők szerkesztik lapjukat, nem kívánok élni az Önök biztosította nyilvánossággal. Üdvözlettel: Budapest, 1998. április 3. Modor Ádám P. I.: Levelem rövidítés nélküli közzétételét kérem a lapjukban. Az előzményekről és a körülményekről: a Népszabadság 1989. február 21-i és 1989. március 4-i számában közölte Tollas Tibor rövid „életrajzát”, illetve részleteket az ellene lefolytatott 1948-49-es népbírósági eljárás során tett vallomásokból, és az ekkor hozott ítélet indokolásából. Ugyanerre az ítéletre, mint bizonyító történeti forrásra hivatkozik Randolph L. Braham: A népirtás politikája - A Holocaust Magyarországon című 1997-ben Budapesten megjelent könyvében. „Beregszász... A gettó Kecskési Tollas (Kohlmann) Tibor csendőr hadnagy parancsnoksága alatt működött, akinek kegyetlenkedéseire háború utáni bírósági tárgyalásán derült fény” (i. m. 568. 1.). Forrásként Lévai Jenő: A beregszászi gettó parancsnokából magyar nemzeti hős című írását jelöli meg Braham professzor, megjelent az Új Élet 1965. július 15. és augusztus 1-jei számában. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa 1991. szeptember 2-án hozott határozatát idézem: „A háborús bűntett miatt Kecskési Tibor ellen folyamatban volt büntető ügyben megállapítja, hogy a Budapesti Népbíróság Nb. 1668/1948/13. számú és a Népbíróságok Országos Tanácsa NOT II. 1198/1949/16. számú ítélete megalapozatlan és törvénysértő. Az említett határozatokat törvényen kívül helyezi és Kecskési Tibort a háborús bűntett miatt emelt vád alól felmenti... Az ítéletekből nem állapítható meg, hogy a népbíróság további húsz tanút is kihallgatott, akik többnyire a terheltre kifejezetten mentő vallomást tettek. Ezek között többen az egykori deportáltak voltak (Gáspár László, Gáspár György, Lefkovics Klára, Halász Magda, Stark Ervin), akik határozottan állították, hogy nem a terhelt, hanem egy Feri Pál nevű főhadnagy járt el a tényállásban leírtak szerint... A népbíróság ezeket a tanúkat nem szembesítette a terhelően valló tanúkkal, s emellett sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy e személyek vallomását - mely Kecskési Tibor védekezését támasztotta alá - miért rekesztette ki a bizonyítékok köréből.” Perbefogásának történetét Tollas Tibor elmondta Demszky Gábornak 1988-ban: „Mentő tanúnak jelentkeztem egy Tavi Árpád nevű ember mellett, tüdre ráfogták, hogy a beregszászi gettó parancsnoka volt... Mentő vallomást tettem mellette, és végül is őt felmentették, de néhány hónap múlva engem vádoltak ugyanezzel. Tíz évet kaptam. Ugyanazok, akik eskü mellett állították, hogy Tavi Árpád volt a gettó parancsnoka, most ellenem vallottak. Csak azért nem akasztottak fel, mert két volt beregszászi gettófogoly pontosan felidézte a táborban szolgálatot teljesítő tisztek és altisztek névsorát, és nem voltam közöttük.” (Beszélő összkiadás (BÖK) III. 539. 1.) Részlet Tollas Tibor önéletrajzából: „A kiszabott 10 év börtönbüntetésből 9 évet a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rabbányában töltöttem. 1956 júliusában, a politikai perek felülvizsgálatakor több társammal együtt szabadultam. Az ‘56-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vettem részt. November első napjaiban rádión keresztül egy lap alapításának megbeszélésére hívtuk össze költő és író rabtársainkat. A lap végül is külföldön, 1956. december 1-jén bécsi szerkesztésben jelent meg „Nemzetőr” címmel.” (BÖK 537. 1.) Felmerült a kérdés, hogy mi váltotta ki a katonapolitika és az ÁVO gyűlöletét, mi volt Kecskési Tollas Tibor „bűne”, amit még 1989-ben sem hozhatott nyilvánosságra a Népszabadság? „Az ÁVO - feltehetőleg szovjet kezdeményezésre - kárpátaljai tevékenységem miatt keresett ürügyet a letartóztatásomra. A szovjet községrablást és a lakosság elhurcolását érthető okokból nem lehetett nyilvánosságra hozni” - mondta a Népszabadságban megfogalmazott rágalmakra adott válaszában a megtámadott. (Audiatur et altera pars, Nemzetőr 1989. április 15.) Kecskési Tibor ugyanis 1945 áprilisában visszatért Tiszabecsre, ahol szembesült a megszálló szovjet csapatok magyarellenes tevékenykedésével a 23 tiszaháti községben. Itt értesült a munkaképes férfilakosság elhurcolásáról és a szovjet közigazgatás alá vont települések elcsatolásáról. Ekkor Budapestre utazott, tájékoztatta a magyar kormányt, majd különleges és titkos megbízatással, a helyzet felmérésére visszatért a helyszínre. Jelentése alapján a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult panasszal, és 1945 júniusában az oroszok kivonultak erről a területről. A hírhedt szolyvai haláltáborból a kivonulás után viszszaengedték az időseket és a nagyon fiatalokat, a többség azonban nem tért haza. A megmaradtak rettenetes nyomorban éltek. „Rendkívüli idők voltak. Az asszonyok végeztek el minden munkát, szántottak, arattak. Semmijük nem maradt... A tiszabecsi templomban osztották szét a segélycsomagokat a községek szerint öszszeállított lista alapján. Étolajat, konzerveket és meleg ruhát kapott minden család. Az egybegyűltek azokra emlékeztek, akik ott maradtak a szolyvai táborban vagy továbbhurcolták őket.” (BÖK III. 539. 1.) Ezért a bátor kiállásáért kellett a demokratikus hadseregbe igazolt volt katonatisztet a „fordulat évében” koncipiált perben, mások által elkövetett bűnökkel megvádolni és elítélni. Nyugodjék békében! • Az aláhúzott részek - az előzetes megállapodás ellenére - kimaradtak, illetve megváltoztatva (cím) jelentek meg a Népszabadság 1998. április 3-i számában, ezért kérem, hogy nyílt levelem rövidítés nélküli közzétételével együtt írásom csonkítatlanul megjelenjen a Napi Magyarország hasábjain. V /Modor Ádám V ./ Mc ____________LM , VEXULO \ i ___________ f/Un memóriám Kecskési Tollas Tibor (1920-1997) Mások bűneiért szenvedett A SZERZŐ FELVÉTELE Jia/UMAGYARORSZÁG• 3 Van a József körúton egy régi, szakberkekben jól ismert hangszerüzlet. Április harmadikán már harmadszor esett meg az idén, hogy egy - a magyartól eltérő" külső'jegyeket mutató - fiatalember lezserül hátrasétált a boltban, megragadott egy értékes hangszert, és a tulajdonost nyugalomra intve kiballagott vele az utcára. A telefonvonal másik végén lévő ügyeletes rendőr annyit fűzött az esethez, hogy jól ismeri az ilyesmit, mindennapos jelenség a környéken, nem tudnak ellene mit tenni. Ki sem mennek a helyszínre. Na, ennek az üzlettulajdonosnak, meg a fizető kuncsaftjainak próbálja bedumálni a Berta (tábornok úr), hogy nem romlik a főváros közbiztonsága! Budapest rendőrfőkapitánya a minap, a legfrissebb bűnügyi összesítő láttán, mely szerint az idei első két hónapban újabb 68 százalékkal nőtt az elkövetések száma a tavalyihoz képest, kapásból azt nyilatkozta, hogy „rossz és alkalmatlan a statisztika, mert hamis adatokkal bombázza a közvéleményt, rossz fényt vet a rendőrség felderítő munkájára. Félretájékoztatnak a nyilvánosságra kerülő adatok, nem nőtt, hanem csökkent az esetek száma. ” Eléggé elkoptatott hasonlat, de erről a magyarázkodásról ismét csak ama bordélyház jut az eszünkbe, amelyikben a díványokat hibáztatják, ha nem megy jól az üzlet. A számháború további pikantériája, hogy a kimutatást a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalában készítik, tehát a koalíciós miniszterelnök-helyettes emberei, és nem a konkurencia igyekszik befeketíteni a rendőrséget. A két hónap alatt csupán a fővárosban regisztrált 30 ezer bűncselekmény igazolni látszik Horn kolléga elhíresült mondását, hogy ami itt van, az nem közbiztonság. (A Rákóczi tér környéki üzletek fosztogatása nem is szerepel a számban.) Ráadásul a - jó okkal ideges - főkapitány bűnrossz módon, sántító példákkal próbálja szépíteni a helyzetet Olyan csalási ügyről beszél, amelynek 100 ezer sértettje van, meg egy betöréssorozatról, amelyben 3 ezer állampolgárt raboltak ki. És ha netán így áll a dolog, akkor talán a statisztikai módszer a hibás? Nem szerencsés, és nem is érdemes ebben a mostani, köztudottan minden történelmi mélypontot alulmúló kriminális helyzetben a közbiztonságért felelős szakembereknek másra mutogatni Mert például a statisztikában az a februári eset sem szerepel tételként, amikor egy fekete Grand Cherokee Jeep kiegyenesítette a kanyart a Margit hídon. Egyszerű közlekedési baleset történt. Csakhogy a terepjáróban és a hozzá tartozó két Mercédeszben együtt volt, együtt élvezte a pesti éjszakát a BRFK szervezett bűnözés elleni alosztályának két főnöke a - mondjuk úgy - szakmai ellenoldal néhány prominens képviselőjével. Ez a puszta tény pedig rosszabb fényt vet a rendőrségre, mint a legrosszabb bűnügyi statisztika. Ha már magyarázkodni kényszerülnek a főrendőrök a szégyenteljes „közbiztonság” miatt, jobb ha azt mondják: - Kérem, az is csak olyan, amilyen maga az ország. Ahogyan kormányozizák. A főváros is éppen olyan, amilyen stílusban és hozzáértéssel a Fővárosházából irányítják. x ii . -"T" A /I r, ›-!-¡' / Helmeczi József