Napi Magyarország, 1998. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-06 / 81. szám

1998.április 6.,hétfő* A KDNP húszas kerete Az előzetes tervekkel szem­ben csupán az országos lista első húsz helyén induló személyről döntöttek szombaton a KDNP vezető testületei. Mizsei Zsu­zsanna választmányi elnök el­mondta: a választmány ugyan el­fogadta a szükséges számú jelöl­tet, ám - az idő előrehaladta mi­att - az országos elnökség úgy határozott, az ügyvezető elnök­séget bízza meg a lista véglegesí­tésével. Erre várhatóan a testület jövő szerdai ülésén kerül sor. Az országos választmány ötös blokkokban fogadta el a jelölte­ket, majd az országos elnökség határozta meg a végső sorrendet. A választmányi ülés szünetében tartott tájékoztató végéig csak az első húsz hely sorsa dőlt el. A listát Giczy György pártel­nök vezeti. Őt követi Füzessy Ti­bor ügyvezető alelnök, Mizsei Zsuzsanna választmányi elnök, Báthori Gábor alelnök és Bartók Tivadar kampányfőnök. Az első tíz helyen szerepel még Hasznos Miklós, Gáspár Miklós, Pálos Miklós, Fekete György alelnök, valamint Maróthy Géza, a vá­lasztmány elnökhelyettese. Bencsik András, a Magyar De­mokrata című lap főszerkesztője kapta a 15., Schamschula György korábbi közlekedési mi­niszter a 16. helyet. A sajtótájékoztatón Mizsei Zsuzsanna arról beszélt: a lista ösz­­szeállításánál arra törekedtek, hogy az első tíz helyet a párt veze­tői, míg a második tízet szakértők kapják. A területi listák élén általá­ban a helyi szervezetek által java­solt megyei politikusok állnak. Segélyszállítmány a johannitáktól Németországból újabb se­gélyszállítmány érkezett a hét végén Hódmezővásárhelyre. A rászorultaknak szánt adományo­kat ezúttal Hans Dietrich von Bernáth, a bajor johanniták lo­vagrendjének tartományfőnöke, Markus Jessberger, a segítő­­szolgálat középfrank régiójának elnöke és Szüszner Loránd, a laufi szervezet vezetője adták át vendéglátóiknak. Ám nem kizárólag ezzel a céllal érkeztek. A közelmúltban ugyanis elhunyt az a Szüszner Ottó, aki kezdeményezte a laufi és hódmezővásárhelyi johan­niták szoros együttműködését. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy néhány évvel ezelőtt az ő sugal­latára kezdte szervezni a dél-al­­földi városban dr. Kószó Péter akkori MDF-es honatya ezt a segítő szolgálatot. Szüszner úr halálát követően fia, Loránd a német johanniták lapjában felhí­vással fordult a jóakaratú embe­rekhez. Arra kérte őket, hogy édes­apja kívánságának megfelelően pénzadományokkal támogassák a magyarországi szegény sors­ban élő embereket. Bálint József ^ ^ Folytatás az 1. oldalról A miniszterelnök-jelölt hang­súlyozta: a Fidesz győzelemre esélyes politikai párttá lépett elő, bizakodásának reális esélye lett. A polgárok bizalma prog­ramjuknak szól, amely új utakat kínál, s elengedhetetlennek tart­ja az esélyegyenlőség illetve a megfelelő életszínvonal megte­remtését. A múlttal kapcsolatban el­mondta, hogy nyolc évvel ez­előtt mindannyian úgy véleked­tek, nem kell eltelnie két parla­menti ciklusnak ahhoz, hogy az ország piacgazdaságra való átté­rése mellett a személyenkénti felemelkedés is meginduljon. Ám mégis így lett. Orbán Viktor kiemelte, az ál­taluk kidolgozott program közös program, az egész ország igé­nyét fejezi ki. Végrehajtása azonban nem lehet egy ember vagy egy párt ügye, minden ma­gyar polgárnak részt kell vennie benne. A felszínen két párt csatája folyik, ám ennek mélyebb tartal­ma más: két gondolkodásmód és személyes életfelfogás, a bele­nyugvás és a tenni akarás között kell dönteni. A múlt és a jövő áll egymással szemben. Mint el­mondta: nem ítélkezni akarnak a múlt felett, hanem egy új jövőt kívánnak Magyarországnak.­­ Nincs más teendő­ fel a győze­lemre - zárta beszédét a minisz­terelnök-jelölt. A.K. Fidesz: az összetartó név Orbán Viktor a miniszterelnök-jelölt Harminchatan a 174-ből 19. Surján László 20. Latorcai János 21. Rapcsák András 22. Sümeghy Csaba 23. Perlaki Jenő 24. Rogán Antal 25. Odor Ferenc 26. Fazekas Sándor 27. Zupkó Gábor 28. Balsay István 29. Gyuricza Béla 30. Glattfelder Béla 31. Selmeczi Gabriella 32. Rockenbauer Zoltán 33. Sasvári Szilárd 34. Tirts Tamás 35. Mádi László 36. Csépe Béla 1. Orbán Viktor 2. Áder János 3. Kövér László 4. Várhegyi Attila 5. Tölgyessy Péter 6. Varga László 7. Pokorni Zoltán 8. Gógl Árpád 9. Szájer József 10. Deutsch Tamás 11. Varga Mihály 12. Németh Zsolt 13. Illés Zoltán 14. Horváth János 15. Szita Károly 16. Kovács Zoltán 17. Isépy Tamás 18. Salamon László Kampány MTI-módra A múlt héten egyik cikkünk­ben azzal foglalkoztunk, hogy a közszolgálati média, beleértve a MTI-t, is burkolt formában mi­ként támogatja a kormánypártok kampányát. Dorogi Sándor, az MTI egyik vezetője mereven visszautasította érdeklődésün­ket, és dörgedelmes választ adott úgymond, rágalmainkra. Hát ak­kor most tessenek olvasni az MTI tegnapi 0162-es sorszámú ártatalan sporthírét: „Kerekegyháza, 1998. április 5., vasárnap (MTI)­­ A hét vé­gén a Bács-Kiskun megyei Ke­rekegyházán rendezték meg a távlovasok és távhajtók idény­nyitó országos versenyét, ame­lyen négy számban hirdettek győztest. A meglepetésekkel tarkított nyitófordulón rajthoz állt Demszky Gábor, Budapest fő­polgármestere is, aki a 40 km-es táv 20 km-es pihenőjében a ki­lencedik helyen állt, a táv máso­dik felén feleslegesen vállalt egy hosszú finist. Ugyanúgy járt, mint a magyar bajnok Hörnyéki József, aki a harmadik helyről ,róL” Polgári alternatívát kínálnak a sikercsapat élén Politikai elemzők a Fidesz győzelme esetén a pártelnöknek a külügyminiszteri posztot jósolták, hiszen - egyebek mellett - ő a parlament integrá­ciós bizottságának elnöke. Lapunk kérdésére Or­bán Viktor elmondta, hogy nem pozíciókban, ha­nem feladatban gondolkodnak. Mint hangsúlyozta, az Országos Választmány tagjai úgy érezték, hogy úgy szerencsés, ha a párt­elnök vezeti az országos listát, és ugyancsak ő a miniszterelnök-jelölt. Tájékoztatása szerint mást nem is jelöltek a posztra. Elmondta, a döntésnél meghatározó gondolat volt, hogy nem bontják szét azt a csapatot, amely egyre nagyobb sikerekre vit­te a pártot. Hiszen munkájuknak köszönhetően jött létre a nemzedéki összefogás, és a polgári oldal ér­telmiségét is jól képviselte a Fidesz. Mint kiemelte: egy jól működő pártközi együtt­működést hoztak létre, amely képes felvenni a harcot, illetve polgári alternatívát tud kínálni a je­lenlegi kormányzattal szemben. Orbán Viktor rámutatott, ez a csoport az ő el­nöksége alatt oldotta meg sikeresen ezeket a fel­adatokat, ezért határozott úgy az országos vá­lasztmány, hogy a Fidesz győzelme esetén sze­mélye a legalkalmasabb a miniszterelnöki poszt betöltésére. Az FKGP a halálbüntetés is mellett Felhívás rendkívüli parlamenti ülésre Kezdeményezni fogom az Országgyűlés redkívüli összehí­vását, amelynek egyetlen napi­rendi pontja a halálbüntetés ide­iglenes visszaállítása lenne - je­lentette be tegnap Győrött a me­gyeszékhelyen tartott nagy­gyűlésen a Független Kisgazda­­párt elnöke. A pártelnök a nyil­vánosság segítségével kívánja felszólítani az országgyűlési képviselőket arra, hogy felhívá­sának megismerése után távira­tilag kérjék Gál Zoltán házelnö­köt arra, hogy kezdeményezze a parlament rendkívüli ülésszaká­nak összehívását. A pártelnök kifejtette, hogy az FKGP a tragikus körmendi esetet nem szeretné kampány­célra felhasználni, de minden­képpen tiltakozását fejezi ki az ál­ liberális szemlélet ellen, amely az áldozat személyi joga­ival szemben a bűnözők szemé­lyi jogait helyezi előtérbe. Ha a Független Kisgazdapárt meg­nyeri a választásokat, rend lesz az országban, és a bűnözők egyet tehetnek, hogy hátat fordí­tanak és meg sem állnak Rosztovig. Torgyán József ki­emelte a csökkentett létszámú kétkamarás parlament szüksé­gességét. Jelenleg a többpárt­rendszer örve alatt lényegében állampárti uralom valósul meg. A hatalmon lévő pártok kezében van a teljes irányítás, minden fontos funkció. Kóródi Mária, az Országgyű­lés alelnöke lapunknak elmond­ta, hogy hangzatos bejelentés­nek tartja Torgyán József szava­it, hiszen az Országgyűlés ösz­­szehívásához a parlamenti kép­viselők egyötöd részének az akarata szükséges. Hozzátette: a rendkívüli ülés összehívását egyébként kezdeményezheti még a kormány valamint a köz­­társasági elnök is. Kóródi hang­súlyozta, hogy ezzel a kisgazda pártelnöknek is tökéletesen tisz­tába kell lennie. P. M.-Vil. Erre az írásra régóta készülök. Kecskési Tollas Tibor tavaly jú­liusban bekövetkezett halála lezárta életpályáját. A nekrológok és búcsúztatók méltatták a sugárzó emberséget árasztó költőt és lapszerkesztőt, az igaz barátot. De nem szóltak, nem szólhattak az évtizedeken át terjesztett hamis vádakról, a katonapolitika, az ÁVO és a későbbi titkosrendőrség mesterkedéseiről, hogyan próbálták a gyanú árnyékát az ő fordulatos, tragédiákban és küzdelmekben gazdag életére rávenni, hogy halála után is, a mentesítő ítélet ellenére is újra meg újra felbukkanjanak a rá­szórt régi, hamis vádak. Eötvös Pál, Zappe László, Vörös T. Károly uraknata. NÉPSZABADSÁG Tisztelt Uraim! Köszönöm nevem kinyomtatását lapjuk 1998. április 3-i számá­ban. A nevem felett közölt megcsonkított írás nem az én művem. A megjelent cikkért honorárium a kasztráló) illeti. Amíg szószegők szerkesztik lapjukat, nem kívánok élni az Önök biztosította nyilvá­nossággal. Üdvözlettel: Budapest, 1998. április 3. Modor Ádám P. I.: Levelem rövidítés nélküli közzétételét kérem a lapjukban. Az előzményekről és a körül­ményekről: a Népszabadság 1989. február 21-i és 1989. már­cius 4-i számában közölte Tollas Tibor rövid „életrajzát”, illetve részleteket az ellene lefolytatott 1948-49-es népbírósági eljárás során tett vallomásokból, és az ekkor hozott ítélet indokolásá­ból. Ugyanerre az ítéletre, mint bizonyító történeti forrásra hi­vatkozik Randolph L. Braham: A népirtás politikája - A Holo­caust Magyarországon című 1997-ben Budapesten megjelent könyvében. „Beregszász... A gettó Kecskési Tollas (Kohl­­mann) Tibor csendőr hadnagy parancsnoksága alatt működött, akinek kegyetlenkedéseire há­ború utáni bírósági tárgyalásán derült fény” (i. m. 568. 1.). For­rásként Lévai Jenő: A beregszá­szi gettó parancsnokából ma­gyar nemzeti hős című írását je­löli meg Braham professzor, megjelent az Új Élet 1965. júli­us 15. és augusztus 1-jei számá­ban. A Magyar Köztársaság Leg­felsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa 1991. szeptember 2-án hozott határozatát idézem: „A háborús bűntett miatt Kecskési Tibor ellen folyamat­ban volt büntető ügyben megál­lapítja, hogy a Budapesti Népbí­róság Nb. 1668/1948/13. számú és a Népbíróságok Országos Ta­nácsa NOT II. 1198/1949/16. számú ítélete megalapozatlan és törvénysértő. Az említett határozatokat tör­vényen kívül helyezi és Kecské­si Tibort a háborús bűntett miatt emelt vád alól felmenti... Az íté­letekből nem állapítható meg, hogy a népbíróság további húsz tanút is kihallgatott, akik több­nyire a terheltre kifejezetten mentő vallomást tettek. Ezek között többen az egykori depor­táltak voltak (Gáspár László, Gáspár György, Lefkovics Klá­ra, Halász Magda, Stark Ervin), akik határozottan állították, hogy nem a terhelt, hanem egy Feri Pál nevű főhadnagy járt el a tényállásban leírtak szerint... A népbíróság ezeket a tanúkat nem szembesítette a terhelően valló tanúkkal, s emellett sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy e szemé­lyek vallomását - mely Kecské­si Tibor védekezését támasztotta alá - miért rekesztette ki a bizo­nyítékok köréből.” Perbefogásának történetét Tollas Tibor elmondta Demszky Gábornak 1988-ban: „Mentő tanúnak jelentkeztem egy Tavi Árpád nevű ember mel­lett, tüd­re ráfogták, hogy a be­regszászi gettó parancsnoka volt... Mentő vallomást tettem mellette, és végül is őt felmen­tették, de néhány hónap múlva engem vádoltak ugyanezzel. Tíz évet kaptam. Ugyanazok, akik eskü mellett állították, hogy Ta­vi Árpád volt a gettó parancsno­ka, most ellenem vallottak. Csak azért nem akasztottak fel, mert két volt beregszászi gettófogoly pontosan felidézte a táborban szolgálatot teljesítő tisztek és al­tisztek névsorát, és nem voltam közöttük.” (Beszélő összkiadás (BÖK) III. 539. 1.) Részlet Tollas Tibor önélet­rajzából: „A kiszabott 10 év bör­tönbüntetésből 9 évet a Gyűjtő­­fogházban, a váci börtönben és a tatabányai rabbányában töltöt­tem. 1956 júliusában, a politikai perek felülvizsgálatakor több társammal együtt szabadultam. Az ‘56-os forradalomban a bu­dapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vettem részt. Novem­ber első napjaiban rádión ke­resztül egy lap alapításának megbeszélésére hívtuk össze költő és író rabtársainkat. A lap végül is külföldön, 1956. de­cember 1-jén bécsi szerkesztés­ben jelent meg „Nemzetőr” cím­mel.” (BÖK 537. 1.) Felmerült a kérdés, hogy mi váltotta ki a katonapolitika és az ÁVO gyűlöletét, mi volt Kecské­si Tollas Tibor „bűne”, amit még 1989-ben sem hozhatott nyil­vánosságra a Népszabadság? „Az ÁVO - feltehetőleg szovjet kezdeményezésre - kár­pátaljai tevékenységem miatt keresett ürügyet a letartóztatá­somra. A szovjet községrablást és a lakosság elhurcolását érthe­tő okokból nem lehetett nyilvá­nosságra hozni” - mondta a Népszabadságban megfogalma­zott rágalmakra adott válaszá­ban a megtámadott. (Audiatur et altera pars, Nemzetőr 1989. áp­rilis 15.) Kecskési Tibor ugyanis 1945 áprilisában visszatért Tiszabecsre, ahol szembesült a megszálló szovjet csapatok ma­gyarellenes tevékenykedésével a 23 tiszaháti községben. Itt érte­sült a munkaképes férfilakosság elhurcolásáról és a szovjet köz­­igazgatás alá vont települések elcsatolásáról. Ekkor Budapest­re utazott, tájékoztatta a magyar kormányt, majd különleges és titkos megbízatással, a helyzet felmérésére visszatért a hely­színre. Jelentése alapján a ma­gyar kormány a Szövetséges El­lenőrző Bizottsághoz fordult pa­nasszal, és 1945 júniusában az oroszok kivonultak erről a terü­letről. A hírhedt szolyvai halál­táborból a kivonulás után visz­­szaengedték az időseket és a na­gyon fiatalokat, a többség azon­ban nem tért haza. A megmaradtak rettenetes nyomorban éltek. „Rendkívüli idők voltak. Az asszonyok vé­geztek el minden munkát, szán­tottak, arattak. Semmijük nem maradt... A tiszabecsi templom­ban osztották szét a segélycso­magokat a községek szerint ösz­­szeállított lista alapján. Étolajat, konzerveket és meleg ruhát ka­pott minden család. Az egybe­gyűltek azokra emlékeztek, akik ott maradtak a szolyvai táborban vagy továbbhurcolták őket.” (BÖK III. 539. 1.) Ezért a bátor kiállásáért kel­lett a demokratikus hadseregbe igazolt volt katonatisztet a „for­dulat évében” koncipiált perben, mások által elkövetett bűnökkel megvádolni és elítélni. Nyugodjék békében! • Az aláhúzott részek - az elő­zetes megállapodás ellenére - kimaradtak, illetve megváltoz­tatva (cím) jelentek meg a Nép­­szabadság 1998. április 3-i szá­mában, ezért kérem, hogy nyílt levelem rövidítés nélküli közzé­tételével együtt írásom csonkí­­tatlanul megjelenjen a Napi Ma­gyarország hasábjain. V /Modor Ádám V ./ Mc ____________LM , VEXULO \ i ___________ f/Un memóriám Kecskési Tollas Tibor (1920-1997) Mások bűneiért szenvedett A SZERZŐ FELVÉTELE Jia/UMAGYARORSZÁG• 3 Van a József körúton egy régi, szakberkekben jól ismert hang­szerüzlet. Április harmadikán már harmadszor esett meg az idén, hogy egy - a magyartól eltérő" külső'jegyeket mutató - fiatalember lezserül hátrasétált a boltban, megragadott egy értékes hangszert, és a tulajdonost nyugalomra intve kiballagott vele az utcára. A te­lefonvonal másik végén lévő ügyeletes rendőr annyit fűzött az eset­hez, hogy jól ismeri az ilyesmit, mindennapos jelenség a környé­ken, nem tudnak ellene mit tenni. Ki sem mennek a helyszínre. Na, ennek az üzlettulajdonosnak, meg a fizető kuncsaftjainak próbálja bedumálni a Berta (tábornok úr), hogy nem romlik a fővá­ros közbiztonsága! Budapest rendőrfőkapitánya a minap, a legfris­sebb bűnügyi összesítő láttán, mely szerint az idei első két hónapban újabb 68 százalékkal nőtt az elkövetések száma a tavalyihoz képest, kapásból azt nyilatkozta, hogy „rossz és alkalmatlan a statisztika, mert hamis adatokkal bombázza a közvéleményt, rossz fényt vet a rendőrség felderítő munkájára. Félretájékoztatnak a nyilvánosság­ra kerülő adatok, nem nőtt, hanem csökkent az esetek száma. ” Eléggé elkoptatott hasonlat, de erről a magyarázkodásról ismét csak ama bordélyház jut az eszünkbe, amelyikben a díványokat hibáztatják, ha nem megy jól az üzlet. A számháború további pi­kantériája, hogy a kimutatást a Belügyminisztérium Adatfeldol­gozó Hivatalában készítik, tehát a koalíciós miniszterelnök-he­lyettes emberei, és nem a konkurencia igyekszik befeketíteni a rendőrséget. A két hónap alatt csupán a fővárosban regisztrált 30 ezer bűncselekmény igazolni látszik Horn kolléga elhíresült mon­dását, hogy ami itt van, az nem közbiztonság. (A Rákóczi tér kör­nyéki üzletek fosztogatása nem is szerepel a számban.) Ráadásul a - jó okkal ideges - főkapitány bűnrossz módon, sántító példákkal próbálja szépíteni a helyzetet Olyan csalási ügyről beszél, amelynek 100 ezer sértettje van, meg egy betörésso­rozatról, amelyben 3 ezer állampolgárt raboltak ki. És ha netán így áll a dolog, akkor talán a statisztikai módszer a hibás? Nem szerencsés, és nem is érdemes ebben a mostani, köztudottan min­den történelmi mélypontot alulmúló kriminális helyzetben a köz­­biztonságért felelős szakembereknek másra mutogatni Mert pél­dául a statisztikában az a februári eset sem szerepel tételként, amikor egy fekete Grand Cherokee Jeep kiegyenesítette a kanyart a Margit hídon. Egyszerű közlekedési baleset történt. Csakhogy a terepjáróban és a hozzá tartozó két Mercédeszben együtt volt, együtt élvezte a pesti éjszakát a BRFK szervezett bűnözés elleni al­osztályának két főnöke a - mondjuk úgy - szakmai ellenoldal né­hány prominens képviselőjével. Ez a puszta tény pedig rosszabb fényt vet a rendőrségre, mint a legrosszabb bűnügyi statisztika. Ha már magyarázkodni kényszerülnek a főrendőrök a szé­gyenteljes „közbiztonság” miatt, jobb ha azt mondják: - Kérem, az is csak olyan, amilyen maga az ország. Ahogyan kormányoz­­i­­­zák. A főváros is éppen olyan, amilyen stílusban és hozzáértéssel a Fővárosházából irányítják. x i­­­i . -"T" A /I r, ›-!-¡' / Helmeczi József

Next