Napi Magyarország, 1998. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-22 / 144. szám
10 d/aid MAGYARORSZÁG Q^di\a/i J) e'(A^o Gulyás Dénes: „a személyes kisugárzás kiteljesíti az előadásmódot” A dal és az opera bűvkörében A siker korán utolérte. Amint kilépett a Zeneakadémiáról, magánénekes lett az Ybl-Palotában. Két évre rá debütál a nagy amerikai operaházakban, egy esztendő múltán, 1982-ben pedig négyéves szerződés köti a New York-i Metropolitanhez. Nem véletlenül, hisz az 1981-es Pavarotti énekverseny első helyezettje. A lírai tenor, Gulyás Dénes, olasz operák parádés szerepeiben külföldön fut be szép karriert. Néhány éve tért haza, s nagy kihagyással először énekel Taminót az Operaház Varázsfuvolájában, s most Ligeti György korszakalkotó daljátékénak, a Spirilil Macabre budapesti bemutatójának egyik főszerepére készül, az Őszi Fesztivál keretében. Úgy tetszik, az elmúlt évek során, pályájának ebben a szakaszában, túlnyomórészt a koncerténekes került előtérbe. Nyolcadik éve nem vagyok tagja ennek a színháznak, s most először lépek föl itthon a Varázsfuvolában. Minthogy bőven volt időm, hat esztendő óta a dalénekléshez fordultam. Rengeteg koncerten léptem föl, ez azonban nem váratlanul jött a pályámon, hisz már másodéves koromban, 1976-ban a Magyar rádió dalversenyén második lettem. Aztán az operaénekesi pálya más irányba terelt. Elvétve azért mostanában is föllépek operákban, legutóbb Franciaországban. A daléneklés azonban annyira fontossá vált számomra, hogy a Varázsfuvola próbaidőszakában is naponta szaladtam el Schumann-Strauss dalestemre gyakorolni zongorakísérőmmel, Klukon Edittel. A dalirodalom olyan csodálatos tárháza a zene gyöngyszemeinek, hogy sosem tudnék lemondani róla. Miért épp e két zeneszerző dalaiból válogatott? Először csak Richard Straussműveket adtunk volna elő, de a megbetegedésem miatt elmaradt, Tavaszi Fesztiválra készített Schumann-dalest műsorának felét átvettük és hozzzátettük az operaházi koncert programjához. Mindkét zeneszerző a romantika (Strauss a posztromantika) stílusvilágában alkotott, így, megítélésem szerint, nincs törés a dalest programjában. Egy operaénekes számára nem az az elsődleges, hogy daljátékokban lépjen, föl? Nem. Egyik műfajhoz sem húz jobban a szívem. Mindig a megoldandó feladat izgat. Mi több, szerintem épp beszűkítik egy énekes mozgásterét, ha pusztán operaénekesnek tekintik. A vokális művésznek éppúgy el kell tudnia énekelnie egy dalt vagy egy operaszerepet, mint egy oratóriumszólamot, netán operettáriát. Előadóművésznek tartom magamat, aki többféle műfajt művel. Csakhogy egy operában a játék, a látvány, a gesztus, a mimika, egyszóval a metakommunikáció révén sokkal több támaszt kap a művész, mint egy szál magában, illetve zongoraművész partnere oldalán. Dalénekesként jobban kell összpontosítania a saját belső kifejezőerejére. Amikor dalt énekel az ember, rengeteg múlik a metakommunikáción. A személyiség kisugárzásának ki kell teljesítenie az elődásmódot. Való igaz, egy operában a partner is segíti az embert egy helyzet fölvázolásában, egy jellem megformálásában, s a gesztusok is sokat hozzátesznek az önkifejezéshez. Mindezt a pódiumon pótolnia kell a művész személyes kisugárzásának, kifejezőerejének. Mert nagyon viszszatetsző, ha valaki ágálással, hadonászással próbálja kompenzálni a daléneklést. Ön sokszor és sok operaszínpadon énekelte már a Varázsfuvola Taminóját. Hogy érzi magát a színházi rendező Szikora János által színre vitt operában? Számomra izgalmas, érdekfeszítő munka volt Szikorával dolgozni, mert olyan rendezőt ismertem meg a személyében, akinek nagyon határozott véleménye van a Mozart-műről, s ugyanakkor híján van annak a bizonyos, sokat emlegetett rendezői zsarnokságnak is. Elmélyült és nyílt, európai gondolkodó művésznek bizonyult, akivel a színész igazi intellektuális párbeszédet tud folytatni a próbák során, s ez a fajta, ritka kommunikációs készség kölcsönösen termékenyítőleg hat az alkotási folyamatban. Sajnos, rövid, három-négy hetes próbaidő állt csak rendelkezésünkre, s olyan apró technikai bosszúságok is megnehezítették olykor a dolgunkat, mint például, hogy többszöri felszólításra sem akadt, aki fölmossa a próbaszínpadot, s az énekesnek le kellett feküdnie a porba. Tamino, ugye, „a küzdés maga”. Ahhoz, hogy eljusson szerelme birtoklásához, és még inkább, kettejük életének kiteljesedéséhez, próbatételek sokaságán, kemény küzdelmeken kell átesnie. Önt is valami ilyesmi sarkallta a szerep megformálásában? Tamino igazi hős, mondhatnám azt is, entellektüel, aki vállalja mindazt, amit Pamina elnyeréséért és a Bölcsesség Templomába való jutásáért véghez kell vinnie. Igen, intellektuális megfontoltsággal, elszántsággal, érzelmi fűtöttséggel és rettenthetetlen heroizmussal járja végig a próbatételeket. Mi több, a kemény küzdelmeket ellensúlyozó humorral, így ugyanis könnyebb elviselni a megpróbáltatásokat. S eztMozart jól tudta. [/Metz Katalin Gulyás Dénes, műfajok mezsgyéjén A Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 125. évfordulóján rendezett egész napos ünnepségsorozás egyik kiemelkedő eseménye a 4y alkotó 125 művéből ál~ló~a T 3gu É Szíat volt, amely Urtfifaszervező Internateria Tulajdonosa,Lapu Mihály is meg-~ fogalmazta — a nyitottság gondolata köré szerveződött. Ezt az esetett SztT artmotizálja városunk ékessége, a Clark Ádám tervezte alagút is. Megvalósult a kiállítók és a szervezők közös célja, megtörték azt az évtizedes beidegződést, melynek eredményeként ma elszigetelten dolgoznak egymástól az alkotók, illetve a műkereskedők. A kiállítást megnyitó Hernádi Gyula író a számmisztikához és az asztrológiához folyamodva igyekezett városunk jövőjét felfedni hallgatósága előtt. Úgy vélte, hogyha összeadjuk a 125. évforduló számait, és az eredményként kapott 8-as számot elfordítjuk, bizonyítottá válik a rég vallott hiedelem, mely szerint Budapest örök (merthogy végtelen). A népszerű író a főváros horoszkópjának ábrájából Merkúr, a pénzhozó lábszárait vélte kirajzolódni, mi több, úgy látta, Merkúr rokonszenve a miénk. Nem lelte föl viszont a városunk sorsát meghatározó csillagállásban a halál időpontját, amiből arra a következtetett, hogy Budapest halhatatlan. Szerencse — folytatta Lapu Mihály —, hogy amikor a Lánchíd cukormázból készített, kicsinyített mását hozta át a hídon, nem kellett hídvámot fizetnie, mint 125 évvel ezelőtt, mert akkor a nagyérdemű nem láthatta volna, mint tolják be a Lánchidat az alagútba, hogy meg ne űzzék. Álljon itt végül a kiállító művészek közül néhány név: Atlasz Gábor, Ábrahám Raffael, Bráda Tibor, Csavlek András, Csordás Zoltán, F. Zámbó István, Horkay István, Kovács Péter Balázs, Paizs László, Rutka Andrea, Virág Eliz, Z. Kovács József, Tuzson - Berczeli Péter, valamint Zala Tibor. A szervezők már gondolkodnak a művek jótékony célú értékesítésén. Lovász öc£ Budapest örök Egy napig galéria lett az Alagút Fotó: Hatlaczki Balázs Kultúra A Jelenlét című irodalmi és művészeti folyóirat, melyet 1972-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának diákjai alapítottak (ma főszerkesztőként Petőcz András jegyzi) 19-20. összevont száma a főváros születésének, Pest és Buda egyesítésének 125. évfordulóját ünnepli. A lap gazdag és sokszínű választékot kínál az esemény alkalmából. Az 1956 óta Angliában élő Georg Szirtes, Szirtes György Budapesti képeslapok című (angolul írott) verseit ifjú műfordítók (Gerevich András, Varró Dániel, István László, Mesterházi Mónika, Szabó T. Anna) tolmácsolásában olvashatjuk. Tépett füzetlapok ürügyén címen izgalmas beszélgetést közöl a lap a talán legbudapestibb író, Mándy Iván özvegyével. Tarján Tamás ugyancsak Mándyról mesél Darida Veronikának. Erdődy Edit Vendégként - otthon címen egy Mándy-mű topográfiáját elemzi. A közelmúltban elhunyt Csalog Zsolt (Bognár Éva és Jávor István készítette) önéletrajzi interjújának szerkesztett részletét Laporzó Fővárosi képeslapok Mint októberi ifjú címmel olvashatjuk. Heller Ágnes Bicikliző majom címen ad önéletrajzi interjút Kőbányai Jánosnak (a mű több részlete korábban a Kortársban volt olvasható). A filozófus asszony főképp a hajdan tisztelt, ma bírált mester, Lukács György körüli eseményeket vizsgálja. Külön blokkot találhatunk a lapban, melyben 1848-as ereklyék, fotográfiák láthatók. Balázs Géza Pestiesen? Akkor, hogy is? című írásában fővárosi nyelvünk eredetét, furcsaságait elemzi, a nyelv mellett, a pesti folklórt is, egészében véve azokat az összetéveszthetetlen kulturális motívumokat, melyeket egy szóval „pestizmusoknak” mondhatunk. A lap említett esszéit, interjúit és tanulmányait gazdag szépirodalmi választék teszi teljessé. Regényrészlettel Konrád György és Boroczkó Tamás, versekkel Tandori Dezső, Lackfi János, Tábor Ádám, Szilágyi Ákos és Filip Tamás, novellával pedig Békés Pál szerepel a Jelenlét idei összevont „tavaszi-nyári” számában. Kákonyi Péter Beethoven-koncertek Martonvásáron Három alkalommal csendülnek fel az idén Beethoven zeneművei a martonvásári nyári hangversenyek hagyományos színhelyén, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetének parkjában levő szigeten. A sorozat július 25-én indul a Karfantáziával és a VII. A-dúr szimfóniával, melyet a Nemzeti Filmharmonikusok élén Kocsis Zoltán vezényel. Közreműködik Prunyi Ilona zongoraművész. Augusztus 1-jén Kovács János dirigálásával és Hauser Ilona közreműködésével a Házavatás-nyitányt, (Op.124.), a C- dúr zongoraversenyt és az V. szimfóniát játssza a zenekar. Az augusztus 15-i zárókoncerten a III. Leonóra-nyitány és a IX. szimfónia hallható Hamar Zsolt vezényletével. Közreműködik a Nemzeti Énekkar, valamint Fekete Veronika, Lukin Márta, Pethő András és Kováts Kolos (ének) MTI tíj I ftwt* Öfölvej * 1998. június 22., hétfő Idén is átadták'"' a Magyar Örökség díjakat Tizenegyedik alkalommal osztották ki a "Magyar Örökség kitüntető címét szombaton, Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kitüntetettek nevét ünnepélyesen bejegyezték abba az Aranykönyvbe, amellyel a Magyarországért Alapítvány egy láthatatlan szellemi múzeum alapjait fektette le három évvel ezelőtt. Idén kilencen vehették át a bíráló bizottság döntése alapján megítélt okleveleket. Posztumusz elismeréssel illették Bibó István író-filozófus-politikust. neldas helytállásáért történelmi sorsfordulóinkon, és az újkori magyar demokráciaelméleti megalapozásáért; az öngyilkosságba menekült Csendes Zoltán és Szabédi Jászló—pofesszort,~~a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem és az erdélyi, magyar felsőoktatás elsorvasztsa elleni küzdelméért,.Díjazásra méltónak találták a Csillagszeműek gyermek-táncegyüttese és az együttest létrehozó Tímár házaspár közösségteremtő példáját: Kecskési Tollas Tibor, az 1956-os szabadságharc szellemének és a magyar kérdés ébrentartásáért folytatott küzdelmét.Melőcce Miklós szobrász"Invesz, egész életművének, eszmeiségét összefoglaló szegedi 56-os emlékművét, Jókai Minda író, a Szegény Sudár Anna című regényéből különös erővel sugárzó spirituális realizmusát, valamint fraski Béla sportvezető, a hazai és a nemzetközi vizilabdázás fejlesztésében végzett kiemelkedő tevékenységét. Az elhunyt, posztumuszalíjazottak oklevelét a családtagok vették át. A Magyarországért Alapítvány azzal a szándékkal hívta életre a Magyar Örökség díjat, hogy „áthagyományozza” az utókorra azoknak a kivételes személyiségeknek a tetteit, akik az utóbbi fél évszázad társadalmi, tudományos, gazdasági, kulturális és sportéletében a politikai torzulások, a negatív történések közepette maradandót alkottak. A díjkiosztó ünnepség kezdetén egyperces néma felállással adóztak a napokban elhunyt László Gyula történész emlékének, aki maga is megkapta korábban a Magyar Örökség kitüntető címet. Bonaparte cipellője Film Woody Allenről, zene és kotta, Napóleon Hovatovább Woody Allen már dokumentumfilm főszereplője is, hiszen a szociografikus dokumentumfilmjeiért (Harlan Country, USA és American Dream) két Oscar-díjjal is kitüntetett Barbara Kopple pontosan a manhattani „remetét” választotta legújabb opusza témájául. Wild Man Blues címmel Woody Allen 1996-os európai turnéját mutatja be, amelynek során a New York-i rendező több európai nagyvárosban adott ízelítőt klarinéttudásából. A címet Kopple Jelly Roll Morton, a dzsessz századfordulón élt óriásának szerzeményétől kölcsönözte, talán némi malíciával. Morton dala ugyanis valójában nem blues, ahogy Woody Allen sem dzsesszzenész. Woody azonban - a film tanúsága szerint - mégis csak ért a muzsikáláshoz, sőt a klezmertradíciókból táplálkozó, eredeti játékával nem egy dzsesszrajongó szívét megdobogtatja. A film azonban nemcsak a dzsessz szerelmeseinek szól: Koppler hosszú sétákra kíséri el Woodyt, aki élettársával, Soon-Yi Previnnel kéz a kézben andalog Madrid és Milánó utcáin, vagy gondolába száll Velencében. A dokumentumfilm egy neurotikus, bizonytalan és megriadt Woody Allent láttat, kinek szülei, amikor hazatér, még mindig nem értik, miért nem lett fiúk tisztességes gyógyszerész, nem beszélve arról, miért nem vett el egy tisztes zsidó lányt. * A klasszikus zene és a computercsemegék kedvelőinek érdeklődésére tarthat számot a Deutscher Grammophon lemezkiadó legújabb CD-je, amelyen Mauricio Pollini előadásában három Beethoven-szonáta látott napvilágot. Első alkalommal készült ugyanis olyan lemez, amelyen a zenei anyag mellett (számítógép és „természetesen” Windows-program felhasználásával) a zenemű kottája is megjelenik a képernyőn. * Speyer városának dómja alatt nyugszik a Canossát járt IV. Henrik, valamint Habsburg Rudolf, az osztrák dinasztia első nagyhírű tagja. A város lakossága alig ötvenezres, évente mégis több százezren látogatnak ide, s nem csupán e két történelmi alak sírboltja miatt. A helyi múzeum jó néhány éve kápráztatja el kiállításaival a nagyérdeműt. Leonardotárlatukat 340 ezren tekintették meg, a Romanovok kincseire pedig még többen voltak kíváncsiak. Ezúttal (egészen szeptember 27-ig) Napóleon címen gyűjtötték egybe azt a mintegy kétszázötven különböző kiállítási darabból álló kollekciót, amely Speyerbe csalogatja az érdeklődőket. Bár Napóleon hadai 1794-ben érintették Speyer környékét (hacsak véletlenül is), mélyebb kötődést a város és a nagy imperátor között aligha fedezhetünk föl. A múzeum vezetése nem is ezért, inkább üzleti megfontolásból állította össze az anyagot, amelynek darabjait javarészt a Párizs közelében lévő Musee National du Chateau de Malmaison adta. Számos korabeli portré és dokumentum mellett Napóleon kalapja, cipellője vagy például tábori ágya is látható, ez utóbbi végigkísérte a császárt oroszországi hadjáratán, s rajta Bonaparte minden bizonnyal nemegyszer nyugtalanul forgolódott. Forrás: Newsweek, Der Spie gel, Frankfurter Allgemeine Zeitung Woody Allen Soon-Yi Previnnel Velencében. Egy megriadt manhattani remete Fotó: Archív