Napi Magyarország, 1998. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-24 / 172. szám

1998. július 24., péntek* AZ OLDALT SZERKEZTETTE B. GY. 3%­z t .­­ A Fekete-tenger kapujában van egy városka, Gallipolinak hívják angolul, török neve Gelibolu. A történelemköny­vek tanulsága szerint itt több mint félmillió katona esett el az első világháború egyik leg­ádázabb csatájában. Napjaink­ban a török kormány a megbé­kélés és a béke gondolatától vezérelve „béke-park” létesíté­sét tervezi a csata helyszínén, az elesettek emlékére. Ez a véráztatta apró kis földterület, ahol 1915-ben az ütközetet vívták, aligha jelenthet mást az utókor számára, mint érthetet­len tömegmészárlást, fiatal ka­tonák értelmetlen halálát - írja a New York Times. A közelmúltban értesült a világsajtó arról, hogy norvég tervezőmérnökök nyerték el az emlékpark létesítésére kiírt pá­lyázatot. „Mindenki meglepő­dött, miért pont norvég építé­szek lettek a győztesek” je­gyezte meg Rad­ Bademir, az ankarai műszaki egyetem vá­rosfejlesztési tanszékének ve­zetője. Elsősorban azért, mert az ő munkájuk felelt meg leg­inkább elképzeléseinknek, másrészt az is közrejátszott, hogy norvég katonák nem vet­tek részt ebben az iszonyú üt­közetben, így aztán minden el­fogultságtól mentesen, pusztán attól a gondolattól vezérelve végezhetik alkotó munkájukat, hogy a különböző nemzetek itt meghalt fiainak állítsanak örök emléket. A gallipoli-i félszige­tet 1973 óta nemzeti parknak tartanak számon, de néhány hevenyészett emléktáblán, ké­tes építészeti és esztétikai ér­tékkel bíró síremléken kívül semmi nem adja meg a hely emlékének kijáró tiszteletet. Ezeket a hevenyészetten felál­lított síremlékeket többnyire engedély nélkül állították fel azon a helyen, ahol a szövetsé­ges csapatok partra szálltak. Az emlékpark felépítésénél a ter­vezők figyelembe veszik a vá­rosrendészet szigorú feltételeit. Mint ismeretes, a gallipoli ütközetre azért került sor, mert Churchill admirális és több brit hadvezér így kívánt szabad utat biztosítani a szövetséges csatahajók részére a Dardanel­lákon, így próbáltak meg Oroszországnak szabad utat biztosítani a Fekete-tengeren keresztül, hogy csökkenteni tudják a Franciaországra és Belgiumra mért nyomást, és keletről meg tudják támadni az osztrák-magyar monarchia se­regeit. Anglia ezidőtájt világ­birodalmi hatalmának csúcsán volt, míg a Németországgal és az osztrák-magyar monarchiá­val szövetséges ottomán biro­dalom már a teljes szétesés je­leit mutatta. A gallipoli csata végül is a török hadsereg és szövetsége­seinek elsöprő győzelmével ért véget, tanújelét adva a török hadsereg küzdőképességének, győzni akarásának. Az ütközetben volt egy fia­tal török tiszt, aki bátorságával messze kitűnt katonatársai kö­zül. Kemal Atatürk, a mai mo­dern Törökország megalapító­ja, a török gazdasági és politi­kai reformok atyja. Kitekintő JIMTörökország nemzetközi emlékhelye OT­ vi Gallipoli a Fekete-tenger kapujában Átfogó vizsgálat indult a Világbankban Vizsgálat indult a Világbank szervezetében, melynek lefolyta­tására a világszervezet a Price Waterhouse auditáló céget bízta meg, hogy egyértelműen fény derüljön, milyen visszaélések történtek a pénzintézetnél. Banki szakértők véleménye szerint a mintegy 25 milliárdos forgalmat lebonyolító szervezet­ben sikkasztás, hivatali beosztás­sal való visszaélés, kenőpénzek elfogadása feltételezhető - írja az International Herald Tribune. A bank elnöke tájékoztatta a nemzetközi sajtót, hogy az eset kivizsgálására külön bizottságot állított fel a visszaélések szám­szerű felderítésére és a felelős­ség megállapítására. Elsősorban a Világbank által finanszírozott oroszországi, ja­pán és indonéziai project-beru­­házásokat veszik górcső alá, an­nak megállapítására, hogy az egyes nagy volumenű munkák­ban milyen nagyságrendben volt érdekelve az üzleti magánszféra. Már a vizsgálatok kezdete után röviddel sikerült megállapí­tani, hogy a bank egyik főmun­­katársa több tíz­ezer dolláros ke­nőpénzt fogadott el egy vízügyi beruházás kapcsán, mely mun­kák elvégzésére egy privát cég kapott megbízást Algériában. A vizsgálat megállapította, hogy az ügyben megvádolt Fritz Rodrigez banki alkalmazott egyik közeli ismerőse volt, aki kenőpénz fejében megkapta az algériai megbízást, amely mun­kákat a mai napig be sem fejez­tek. Mint közismert, a Fehér Ház közvetlen tőszomszédságában lévő Világbank a nemzetközi gazdasági beruházások legna­gyobb finanszírozója, dollár mil­­liárdokat fordít elsősorban a fej­lődő országok beruházásaira, kezdve a gigantikus méretű inf­rastrukturális beruházásoktól a csecsemőtáplálkozási segély­­programok megszervezéséig. James Wolfensohn, a Világ­bank elnöke az ügyben úgy nyi­latkozott, hogy ha a bank to­vábbra is a korrupció elleni harc letéteményesének érzi magát és fokozott figyelemmel kíséri,­ hogy a megsegélyezett orszá­gokba kihelyezett hiteleinek fel­­használása korrekt és tiszta mó­don történik-e, akkor nem árt, ha a saját apparátusának megbízha­tósága, alkalmazottainak tiszta­­kezűsége is egyértelmű bizonyí­tást nyer. „Ha könyvvizsgáló szakértő­inknek sikerül megállapítania, hogy feltételezéseink megalapo­zottak, és bizonyítást nyer, hogy a hiteleinket felhasználó orszá­gokban szinte általános gyakor­lattá vált a megvesztegetés, akkor mi sem gondolhatjuk komolyan, hogy szervezetünk maga a tisz­tesség és feddhetetlenség szigete lenne a korrupció mocsarában.” - nyilatkozta a világbank elnöke. A Világbank elnöke, aki 1995 óta áll a szervezet élén, elkötelezett híve a korrupció elleni harcnak, több banki munkatárs ellen indí­tott fegyelmi eljárást, illetve a sú­lyosabbnak ítélt, feltételezhetően bűnvádi eljárás lefolytatását kí­vánó ügyekben több alkalmazot­tat - ügyük tisztázásáig - állá­sukból felfüggesztett. Afrika nem a világ szemétdombja! Az ipari nemzetek hajlamosak Afrikát saját szemétlerakodó he­lyüknek tekinteni, ahová büntetle­nül szállíthatják nagy mennyiség­ben veszélyes hulladékaikat, a kör­nyezetet súlyosan veszélyeztető mérgező anyagokat - írja a Telegraph c. angol napilap. Kör­nyezetvédők hívták fel a sajtó fi­gyelmét arra, hogy konkrét tervek készültek New York város háztar­tási hulladékának az afrikai Namí­biába történő szállítására. A napi 12 000 tonnányi háztartási hulla­dékot gyűjtőhelyekről hajóval kí­vánták rendeltetési helyére szállí­tani. Szakértők szerint nem csupán háztartási szemét, hanem eseten­ként környezetre ártalmas hulladék is bekerülhetett volna a szállít­mányokba. „Tipikusan a volt gyar­matosítók mentalitására vall ez a magatartás. Afrikát egyszerűen az iparilag fejlett országok hulladék­­lerakó telepének tekintik” - nyilat­kozta Bobby Peek, a délafrikai kör­nyezetvédők vezetője. A délafrikai környezetvédő szervezet a Green­peace Internationallal karöltve megtesz mindent annak érdeké­ben, hogy sikerüljön végre érvényt szerezni az 1989-es Bázeli Egyez­ménynek, amely egyezmény szi­gorúan megtiltja hulladék szállítá­sát az afrikai kontinens országaiba. Sajnos elképzelhető, hogy egyes afrikai országok a hosszú háborúk és törzsi viszályok miatt annyira elszegényedtek, hogy kénytelenek a gazdagabb országok hulladékát némi ellenszolgáltatás reményé­ben befogadni. New York városi hulladékának Namíbiába való szállítását versenytárgyaláson nyerte el egy Enviroserve nevű délafrikai hulladékfeldolgozó kon­szern. Eredetileg a hatalmas men­nyiségű hulladékot a Walvis öböl­ben, Namíbia kikötőjében akarták kirakodni, ahol sor került volna a szemét elégetésére. A nemzetközi nyomásnak engedve a cég kényte­len volt az üzletről lemondani. Egy dán nagyvállalat, a Danida a délafrikai Enviroserve céggel kar­öltve tett ajánlatot a mozambique-i kormánynak az ország területén kb 20 éve felgyülemlett rovarirtó­­idegméreg megsemmisítésére. Több ezer tonnányi méreg meg­semmisítéséről van szó, amit a két vállalat a főváros, Maputo közvet­len szomszédságában kíván meg­semmisíteni. A mérgező anyagok égetése során keletkező gázok sú­lyos rákkeltő hatásúak, ezen kívül környezetromboló hatásuk csak évek múlva lenne felmérhető. Athén környékén menekül a tűzoltó a lángok martaléka elől, mivel a nagy hőségben meggyúladt a növényzet /T­ /r / MTI - Külföldi Képszerkesztőség -------------A L —-------------------22----------------1/-——2 Egyre növekszik az emberrablások száma A turistákat sátraikban ejtették foglyul Egyszerű turisták válnak napjainkban emberrablók cél­pontjaivá - írja a Washington­ Post -Még 1995 nyarán történt, hogy Leon Schenck, az FBI megbízottja­­ Kasmírba utazott, hogy tárgyalást folytasson azokkal az emberrablókkal, akik négy hegymászót ejtettek foglyul. A hegymászó turistákat sát­raikban ejtették foglyul az em­berrablók, akik egy kasmíri fegyveres szeparatista csoport képviselői voltak. Cselekede­tükkel kívánták felhívni a köz­vélemény figyelmét független­ségi harcukra, országuk Indiá­tól való végleges elszakadásá­nak ügyére. A foglyul ejtett négy turista fegyverré vált az emberrablók kezében az indiai hatóságokkal szemben, kény­szeríteni akarták Indiát hogy a túszok fejében bocsássanak szabadon börtönben lévő kas­míri foglyokat. Az FBI-ügynök és a terroris­ták közötti tárgyalásra végül nem került sor, mivel a négy hegymászónak sikerült őrzőiket kijátszva megszökniük, de az emberrablók újabb akciója folytán sikerült két norvég és két német turistát elfogniuk. A norvég hegymászó lefejezett holttestét csak napok múlva ta­lálták meg. A turistáknál sokkal na­gyobb veszélynek vannak kité­ve azok a külföldiek, akik hiva­talos utazóként gyakran meg­fordulnak például a Himalája­­ csúcsai között megbúvó orszá­gok valamelyikében. Egyre több multinacionális vállalat küld kereskedelmi szakértőket, mérnököket és technikusokat olyan országokba, ahol gyakor­latilag sem diplomáciai sem egyéb lehetőség nem kínálko­zik a bajbajutott emberek meg­segítésére. Ezek a külföldiek nagyon könnyen válhatnak a különféle terrorista, kábítószer csempész szervezetek célpont­jaivá, ahol megvan a remény, hogy komoly váltságdíjra te­hetnek szert, amelyből aztán to­vább folytathatják terrorista cselekményeiket, újabb fegyve­reket vásárolhatnak maguknak. Ma már a komolyabb multi­nacionális cégek kiküldöttei profi szinten tanulják, hogyan védekezhetnek a túszejtőkkel szemben, gyakran bérelnek fegyveres biztonsági őröket, il­letve útjaik során golyóálló gép­kocsikat is igénybe vesznek, ez a réteg az ún. „kemény célpont” az emberrablók számára. A „lágy célpont” pedig a gyakor­latilag teljesen védtelen turista, aki - különösen a nyári szezon­ban - hátizsákkal, minden önvé­delmi fegyver vagy berendezés nélkül vág neki az útnak, és nem egyszer válik maga is bűn­­cselekmény áldozatává. A közelmúltban a Kolumbiá­ban gyakran előforduló ember­rablások kapcsán az amerikai kormány kénytelen volt állam­polgárainak olyan figyelmezte­tő tájékoztatást adni, hogy min­denki köteles saját védelméről gondoskodni, mert a kormány sem váltságdíjat nem fizet ér­tük, sem kedvezményeket nem hajlandó nyújtani az emberrab­ló csoportoknak a foglyok sza­badon bocsátása ellenében. Vagyis, az állam sorsára hagyja bajba került állampolgá­rát és így akarja megakadályoz­ni az újabb emberrablásokat. Sajnos teljesen sikertelenül. Az 1970-es és 80-as években még felkapott hírnek számított egy-egy emberrablás szomorú története, Kolumbiában ekkor 1011, Olaszországban 433 em­berrablást jegyeznek fel. A tavalyi évben 1800 túszej­tés történt Kolumbiában, jelen­leg is világelső, de felzárkózott Brazília és Mexikó is megköze­lítőleg 1500 bűncselekménnyel. Szintén jelentősen meg­növekedett a túszokért kért váltságdíjak összege is, 1997- ben már meghaladta a százmil­lió dollárt, az 1995-ös adatok­hoz képest több mint 100%-kal emelkedett. Sokkal prózaibb emberrab­­lási formának nevezik a minden politikai színezettől mentes úgynevezett „gyors­ rablást”, amely Mexikóban lett nagyon népszerű. Lényege abban áll, hogy ügyes trükkel az utcán a gyalogos forgalom forgatagá­ban elkapnak egy elegáns höl­gyet vagy urat, és a legközeleb­bi pénz­automatához vonszol­ják, ahol az utolsó fillérig leko­­pasztják számláját, miközben a sértett szomorúan asszisztál sa­ját kirablásához. Néhány délamerikai ország­ban, például Brazíliában külön­féle „túsz szállodák” működ­nek, melyekben túszejtő ban­dák akár hosszabb időre is biz­tonságosan elrejthetik komoly váltságdíjjal kecsegtető foglya­ikat. Ezeket a szállodákat sok­szor a rendőrség tudtával és hallgatólagos beleegyezésével eldugott városrészekben üze­meltetik, foglyaikat mindennel ellátják, és 24 órás orvosi fel­ügyeletet is biztosítanak ré­szükre. Komoly veszélyt jelentenek azok az országok, melyek a politikai és gazdasági „átmenet” állapotában vannak, a háborúk már befejeződtek, a jól felfegyverzett katonaság „munkanélkülivé” vált. Ezek a harcosok, akik a gyilkoláson kívül semmi máshoz nem érte­nek, képtelenek beilleszkedni a polgári életbe, gyakran vál­nak fegyveres rablások elköve­tőivé. Itt elsősorban a volt szovjet tagköztársaságok vi­szik el a pálmát, közismertek a csecsenföldi és kaukázusi köz­társaságokban folyó, véget nem érő túszdrámák. A sors kényszerű fintora, hogy a rabul ejtett túszok több­sége nem az üzleti szférában, hanem túlnyomó részt karitatív intézmények, missziók vezetői­ként folytatnak áldásos tevé­kenységet és pont azokban az országokban váltak túszdrámák áldozataivá, amely országokért oly sok nélkülözést, megalázást kellett elviselniük. [U |)­­Mie MAGYARORSZÁG • 11 ­ A Kánaánt nem sikerült elérni Nehéz a váltás Mongóliában Több mint hetven éven ke­resztül, három-négy generáció életén át tartotta magát a kom­munista államrend Mongóliá­ban, ebben a hatalmas ázsiai országban, ahol a Szovjetunió 1917-es megalakulása után másodiként tűzték ki a kom­munizmus „tejjel mézzel folyó Kánaánjának” felépítését. Egy biztos, ha a Kánaánt nem is sikerült elérni, az ál­lamhatalom a rendelkezésre ál­ló szerény eszközeivel szinte mindent biztosított lakossága részére. Voltak működőképes gyárak, a szovjet mintát szol­gai módon utánzó kolhozok, iskolák, óvodák és ha szűkös keretek között is de biztosítot­ták állampolgáraik részére azt a bizonyos társadalmi védőhá­lót, amelyre egy társadalom­nak szüksége van - írja az International Herald Tribune c. napilap. Ezen a védőhálón az 1990- es évektől folyamatosan sza­porodtak a lyukak, amint ez a hatalmas ázsiai ország rátért a piacgazdaság útjára. A válto­zások első áldozatai azok az otthontalanná vált gyermek, akik jelenleg Ulan Bátorban, a fővárosban, elhagyott házak pincéiben, lépcsőházaiban nem egyszer a fűtési csőveze­tékek melegében meghúzódva tengetik nyomorúságos életü­ket. Szüleik már nem élnek együtt, munkanélküliek, a csa­ládok felbomlottak. A gyerme­kek piszkosak, elhanyagoltak, nem egyszer az utcán koldul­nak, vagy zsebeseknek dol­goznak. Egy 1997-ben készült felmérés szerint a mongol csa­ládok 16%-a a létminimum alatt él. A munkaképes felnőtt lakosság több mint egyharma­­da vagy munkanélküli, vagy alul foglalkoztatott. A rosszultápláltság, az egyre ha­nyatló egészségi állapot, az al­koholizmus nagyon elterjedt. A zöldségek, gyümölcs, a tej és tejtermékek fogyasztása mi­nimális, ezek a legtöbb mon­gol részére megfizethetetle­nek. Ennek következménye, hogy nagyon sok gyermek szenved krónikus D-vitamin hiányban, vérszegénységben és jódhiányban. A gyermekek születési súlya nagyon ala­csony, a csecsemőhalandóság - amely valamikor Mongóliá­ban nagyon alacsony volt - többszörösére ugrott. 1990-1993 között Mongólia GDP-je 25%-kal csökkent, a változásokra nagyon lassan és nem megfelelő módon reagáló mongol piacgazdaság még erő­sen érzi a korábbi években rendszeresen jutatott szovjet gazdasági segítség hiányát, amely éves szinten közel egy­­milliárd dollárt tett ki. A gabo­natermesztés, - amely megha­tározó jellege közismert Mon­góliában, hiszen a lakosság fő tápláléka a liszt és a birkahús - 70%-kal csökkent. Az 1996-ban lezajlott parla­menti választások biztató ered­ményei elméletileg megterem­tették a 75 év után megalakult demokratikus államszervezet­nek, hogy elinduljon a politikai és gazdasági változások útján, de a többségében fiatal, lelkes vezetők óriási kihívásokkal ta­lálták szemben magukat. A pol­gári társadalom alapjaiban gyenge, a törvények nagyrészt elavultak, nem hatékonyak. A banki rendszer elmaradott, megérett az alapos reformokra, a kereskedelmet hátrányosan befolyásolják a hallatlan föld­rajzi távolságok, a gyér lakos­ság, a nomád életforma és az infrastruktúrák hiánya. Ezzel együtt Mongólia ko­moly gazdasági potenciállal rendelkezik: olajkészletei, vö­rösréz­, arany és egyéb ásványi kincsei jelentősek. Szántóföld­jeinek területe meglehetősen korlátozott, de az állatlegelte­tés zavartalan folytatásához jó minőségű, óriási területekkel rendelkezik. A kormány valóban mindent megtesz, hogy reformelképze­léseit meg tudja valósítani, cé­lul tűzte ki a szegénység felszá­molását, munkahelyek teremté­sét, az egészségügyi ellátások javítását és az ingyenes oktatá­si program megvalósítását. Céljai elérésére a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank jelentős hiteleket nyújt, vi­szont szükség van a külföldi magántőke beáramlására, amely eddig szinte elenyésző. Mongólia sikeres üzletágá­vá válhat az idegenforgalom, hiszen csodálatos szépségű tájai, kristálytiszta hegyvidé­ke, egyedülálló növény- és ál­latvilága már eddig is komoly érdeklődésre tartott számot a főleg vastag pénztárcájú ame­rikai és nyugat-európai turis­táknak. 1 %­1 7

Next