Napi Magyarország, 1998. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-02 / 256. szám

4 ,r\ v\\ K 1 A vízügyesek tartós védekezésre rendezkednek be .Harmadfokú készültség a Felső-Tisza vidékén Az elmúlt napokban a Tiszán és a Túron nagyobb, a Szamo­son és a Krasznán pedig a két előbbinél kisebb árhullám indult meg. Az áradás miatt a napok­ban harmadfokú készültséget kellett elrendelni Tiszabecs és Záhony között. Ez azt jelenti, hogy a töltések állapotát éjjel­nappal figyelőszolgálat ellenőr­zi, ügyelve arra, nincs-e a gáta­kon szivárgás. A veszélyeztetett partszakaszokon a hullámteret mindenütt elöntötte a víz. A mostani - az idén ötödik - felső-Tisza-vidéki áradás oka­ként Fazekas László, a Felső-Ti­sza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója szeptember és októ­berben hétről hétre ismétlődő gyakori esőzéseket, illetve a Kárpát-medence vízgyűjtő terü­letén lehullott 50-60 milliméte­res csapadékot jelölte meg. Az érintett önkormányzatokat min­denütt időben értesítették, fi­gyelmeztetve a parti nyaralók, üzletek tulajdonosait is a fenye­gető veszélyre. A szomszédos országok vízügyi szerveivel - a hírközlés javulásának is köszön­hetően - megfelelő kapcsolatot tartanak fenn. A térség vízügyének személyi és műszaki feltételeiről az igaz­gató elmondta, hogy az elmúlt évek létszámcsökkentései ellené­re a jelenlegi nagyságú árvíz nem okoz gondot szakembereiknek, a helyzet súlyosbodása esetén azonban külső erőket kell bevon­niuk. Erre az esetre együttműkö­dési megállapodást kötöttek a polgárőrséggel és magáncégek­kel. Eszközeik többsége viszont elavult, a szivattyúk, áramfej­lesztők több mint húszévesek, in­dokolt lenne új vízi járművek, uszályok, kishajók, pontonok be­szerzése. A töltések felét magasí­tani kellene, hogy megfeleljenek a fokozott védelem elvárásainak. A térség számára az idei költség­­vetés a tavalyinál nagyobb összeget, 750 millió forintot biz­tosított, ami az országos átlagnál ugyan több, de kevesebb a szük­ségesnél. A kilátásokat illetően a vízügyi szakembereknek valószí­nűleg tartós védekezésre kell berendezkedniük, mert újabb ár­hullámokkal számolnak. Az el­következő napok várható esőzé­sei a felázott töltéseken történő szállításban okozhatnak komoly nehézségeket. A Tisza, a Szamos és a Kraszna találkozásánál fekvő Vásárosnamény polgármestere, Jüttner Csaba, arról számolt be, hogy üdülőövezetükben a tölté­sen belül mintegy 200-300 in­gatlant öntött el a víz, főként üz­leteket. A város egyébként pén­teken kapta az első jelzést a víz­ügyi igazgatóságtól: hangosbe­szélővel felszerelt autókat küld­tek ki a helyszínre, hogy figyel­meztessék a tuljadonosokat a közelgő árra. A vásáros­­naményiek bíznak abban, hogy a településen a későbbeikben sem lesznek nagyobb árvíz­károk. A belvíz a település hatá­rában főként a Kraszna mentén pusztított. Valkó Béla A Tisza menti üdülőtelepen már a telefonfülke is víz alá került az idei legnagyobb árhullám­­ miatt VQr/l^717\V" Fotó: MTI mi [|________fotó mti 4 * JiafU MAGYARORSZÁG ki Belpolitika Megkövetés helyett meghurcoltatás Kovács László csak saját ügyében A volt külügyminiszter, jelenlegi pártelnök csak akkor siet rea­gálni a sajtóban megjelentekre, ha az személyét érinti, amikor ártatlanul meghurcolt embereknek kellene segítséget nyújtania, már nem volt ennyire ügybuzgó - állítja Jászay István. A New Yorkbal érkpze±t magyar származású úr több mint tíz évig nem léphetett szülőföldjére azért, mert Bánlaki György volt főkon­­zul, majd a Horn-kormány washingtoni nagykövete nem vette a­z­san a fáradságot, hogy az alaptalan vadak alól személyét tisztázzák!­­ ­ Jászay István ártatlanságá­nak a rendszerváltozás után, a­­ belügyi titkos dokumentumok nyilvánosságra kerülésekor nyert bizonyosságot, így jogo­san várta volna el az immár nagykövetté lett Bánlaki bocsá­natkérését, amit nemhogy nem kapott meg, hanem még cáfolta is korábbi „tévedését” - állítja a panaszos. Ezért a sértett Kovács László külügyminiszternél tett panaszt, aki úgy próbálta mente­ni a menthetőt, hogy hamis iga­zolást adott ki a volt főkonzul külügyi szolgálati idejéről. A történtek előzményéről Jászay István elmondta: 1956- ban, a szovjet csapatok bejöve­tele után feleségével együtt el­hagyták Magyarországot, s az Amerikai Egyesült Államokban leltek új hazára. Taxisofőrként dolgozva a Bevándorlási Hiva­­talon keresztül többször meg­­környékezték őt, hogy a „disszi­­dens” magyarokról adjon infor­mációt. Ezt megtagadta, ezért egy Kassai Ervin nevű állambiz­tonsági tiszt közbenjárásával - aki III/III-as tisztként -, amikor a szülei látogatására 1966-ban egyszeri beutazási engedélyt ka­pott, meg is fenyegette, amiért nem dolgozik nekik, s kijelen­tette: elintézi, hogy soha ne jö­hessen haza - megvonták tőle a konzuli útlevelet, így 1978-tól 1988-ig nem léphetett magyar földre, még családtagjai temeté­sekor sem, hibába írta a kérvé­nyeket, azokra válasz sem érke­zett. A New York-i főkonzulátu­son dr. Bánlaki György főkonzul még 1986-ban is azt írta bead­ványára, hogy magyarországi speciális kapcsolatai miatt nem kaphat bebocsáttatást. Ezért nem utazhatott haza súlyos be­teg édesanyja meglátogatására sem, s itthon élő rokonaival is csak levélen keresztül érintkez­hetett. A Horn-kormány hata­lomátvételekor Bánlaki György lett a washingtoni nagykövet, aki bemutatkozó látogatásra Miamiba, az Első Magyar Ke­resztény Egyház istentiszteleté­re, majd a Kossuth Polgári Kör közösségéhez érkezett. Itt Jászay István szóvá tette koráb­bi viselkedését, amit az újonnan kinevezett nagykövet nem is­mert el, később pedig hivatalos levelében le is tagadott. Jászai úr csak mellékesen jegyezte meg, nem is várt mást egy olyan ma­önérzetes gyár nagykövettől, aki Hídépítés Budapest és Miami között cím­mel tartott bemutatkozó beszé­dét a magyar hallgatóság előtt nem magyarul adta elő. A rendszerváltozás után Jászay István azonnal hozzálá­tott a dokumentumok beszerzé­séhez, s amikor idehaza meg­nyíltak a titkos dossziék, kérte átvilágítását. A Történeti Hivatal 397/3/I. számon kiadott hivata­los levelében elküldte az igazo­lást: „Ön nem szerepel a jelenleg rendelkezésünkre álló nyilván­­tartásokban.” Ezzel az igazolás­sal felkereste Kovács László kül­ügyminisztert, s kérte, hogy a nagykövetté lett volt főkonzul legalább utólag kérjen bocsána­tot tőle a tíz évig tartó diszkrimi­náció és meghurcoltatás miatt. Kovács a megkövetés helyett azt válaszolta: Bánlaki György 1989-90 között volt főkonzul, tehát korábban nem tagadhatta meg a hazautazás elősegítését. Jászay úr rendelkezésünkre bocsátotta a volt főkonzul saját kezű aláírásával ellátott beuta­zást megtagadó levelet - amelyet 1986. december 12-én írt alá - azzal a megjegyzéssel: íme egy bizonyíték arra, hogyan bújtak ki mindenféle felelősségvállalás alól a szakértő kormány tagjai. Ha magyarországi kitiltásról van szó, akkor 1985-től már főkon­­zul volt Bánlaki György, ha ezt valaki szóvá tette, akkor a tárca vezetője szerint csak 1989-től töltötte be ezt a posztot.­ ­ Rozgics Mária la Petőfi-ünnep Egerben Magyarországi, erdélyi, fel­vidéki, kárpátaljai és vajdasági települések és civil szervezetek küldötteinek részvételével szombaton Egerben rendezték meg a Petőfi-emlékhelyek XIV. találkozóját. Ez alkalomból Oláh Pál, az 1985-ben alakult Petőfi Társa­ság elnöke elmondta: szerveze­tük legfőbb célja a Petőfi-kul­­tusz ápolása. Az idei esztendő pedig mind a történet-, mind az irodalomtu­domány szempontjából mérföld­kő, hiszen ez évben ünnepeljük az 1848-as forradalom és sza­badságharc 150., valamint a köl­tő születésének 175. évforduló­ját - tette hozzá. A találkozó egyben ama más­fél éves program nyitányát is je­lenti, amelyet Petőfi halálának jövőre esedékes 150. évforduló­ja alkalmából tartanak. A mostani találkozó alkalmá­ból a Petőfi Társaság kollektív tagszervezetévé fogadta Eger város önkormányzatát, az erről szóló oklevelet Oláh Pál nyújtot­ta át Nagy Imrének, a hevesi me­gyeszékhely polgármesterének. g­ht * 1998. november 2., hétfő­­ A reformáció emléknapjai Ünnepségsorozat a kálvinista Rómában A reformáció emléknapja al­kalmából az evangélikus és a re­formátus egyház közös istentisz­teletet tartott szombaton délután a debreceni református nagy­templomban. A „kálvinista Rómában” em­lékeztek meg ünnepélyesen a nevezetes napról, 1517. október 31-ről, amikor is Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapu­jára kitűzte 95 teológiai vitatéte­lét, amely a reformáció kezdetét jelentette. Az istentisztelet után a nagy­templom galériájában Bíró La­jos festőművész kiemelkedő magyar protestáns személyisé­geket ábrázoló profiéiból nyitott meg kiállítást Kocsis Elemér nyugalmazott református püs­pök. A reformáció emléknapját megelőzően jelentős egyházi események színhelye volt Deb­recen. A református kollégium napja keretében a református oktatási intézmények működé­séről tartottak iskolaügyi tanács­kozást, átadták az Andaházy leányinternátus új épületét, s a kollégium falán felavatták az egykori neves diák, Bay Zoltán fizikus domborművét. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főis­kola épületében A magyar biblia évszázadai címmel Galambos Lajos, a Debreceni Hittudomá­nyi Egyetem hallgatójának gyűj­teményéből Biblia-kiállítást ren­deztek. Ugyanott második alka­lommal mérték össze felkészült­ségüket a diákok a református iskolák tanulmányi versenyén, amelyen ezúttal tíz, főként ti­szántúli egyházi iskola tanulói vettek részt. ­( Hogyan lett négy jelöltből kettő? . Személyi vita a gyór városházán­­ Győr önkormányzati közgyű­lésének alakuló ülésén a köz­­igazgatásról szóló napirendi pont tárgyalása során a megvá­lasztandó alpolgármesterek szá­ma és a szóba jöhető jelöltek személye kerültek a középpont­ba. A 36 képviselő és Balogh Jó­zsef újjáválasztott szocialista polgármester letették az esküt, ezután a szervezeti és működési szabályzat megfelelő pontjának módosítását javasolva, a város első embere bejelentette: a pár­tok közötti előzetes egyeztetés eredményeképpen, polgármeste­ri hatáskörével élve négy alpol­gármester jelölését, működését tartaná célszerűnek. Szíj Zoltán, az ülésvezető korelnök arra hivatkozva, hogy a kampány során a pártok ol­csóbb várost, azaz közigazgatást ígértek a választópolgároknak, megfontolásra ajánlotta az al­polgármesteri létszámot. A pol­gármester a négy alpolgármester - két főállású és két társadalmi megbízatású - rendszerét gazda­ságosabbnak ítélte, mint azt, hogy teljesítsék az egyes önkor­mányzati szakterületek összesen húsz fős létszámbővítési igé­nyét. Balogh József emlékezte­tett arra, hogy 1990 és 1994 kö­zött SZDSZ-irányítású városi önkormányzatban öt városigaz­gató működött, egyik közülük éppen Szíj Zoltán korelnök volt. Az ötöt Balogh József egyre csökkentette 1994-ben, polgár­­mestersége kezdetén. Eredics Imre szocialista képviselő úgy vélekedett, hogy a hatékony vá­rosvezetés a kifizetődő, tehát nem lehet a dolgot kizárólag a létszám oldaláról megközelíteni. Véleményének pikantériája, hogy az egyik főhivatású alpol­gármester-jelölt éppen Eredics. Végül a testület főhivatású al­polgármesternek választotta a Pro Urbe Egyesület színeit kép­viselő Jungi Csabát, aki az elő­ző ciklusban is alpolgármester­ként tevékenykedett, és az MSZP-s Eredics Imrét. Bakó Ferenc szocialista képviselő - az előző ciklusban alpolgármes­ter-nem kapta meg a jelöléshez szükséges szavazatszámot. Ek­kor a polgármester felfüggesz­tette a további procedúrát, így lett négy alpolgármester-jelölt­ből egyelőre két alpolgármester. ( \ f\; PÁlovics Miklós Az MSZP a polgármester­­ ellen hangolta a romákat• Panyik József Szikszón harmadszor is bizonyított A rendszerváltás előtti időszakban a státus nélküli város szerep­körére ítélt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszó polgármes­tere, a fideszes Panyik József harmadszor is bebizonyította, hogy nincs a hétezer lelkes településen olyan vetélytársa, aki képes el­lene sikerrel megmérettetni a helyhatósági választásokon. A kö­zel 70 százalékos támogatottsági arány önmagáért beszél, pedig akkor a sajtó és a városi MSZP-vezetés is rágalomhadjáratot in­dított ellene. - Ön harmadszor is el­nyerte a választók bizalmát - Úgy ítélem meg, ez a vá­lasztási eredmény a dolgos, tisz­tességes, a városért tenni akaró polgárok győzelmét jelenti. Azon személyek felülkerekedé­­sét, akik 1990 óta folyamatosan figyelemmel kísérték és segítet­ték polgármesteri ténykedése­met, jól tudták, látványosan megtorpan Szikszó fejlődése, ha változás következne be az ön­­kormányzat élén. A szocialista párt ugyan jelentős energiát for­dított saját kampányára, de ku­darcot vallottak. Véleményem szerint a személyem ellen szava­zók jelentős része nem meggyő­ződésből voksolt a másik oldal­ra, hanem az ellenfél politikai félrevezető manővereinek dől­tek be. Nevezetesen arról van szó, hogy a szocialisták megke­resték a helyi cigányságot, s kü­lönböző támogatások formájá­ban előnyöket ígértek. A balol­dali ellenzék mindent megtett megbuktatásom érdekében, azonban a 1994-es szavazati arányhoz képest semmit sem rontott a helyzetemen. Mára az is kiderült, a polgári erőknek van létjogosultsága, s a Fidesz- Magyar Polgári Párt vezette kor­mány a lehető legmesszebbme­nőkig támogatja helyi törekvé­seinket. - Miként reagált a vádasko­dásokra? - A választási kampány ideje alatt nem foglalkoztam azzal, hogy ki, milyen módon próbál lejáratni, számomra Szikszó gyors fejlesztése, a város külső megítélésének javítása, a helyi érdekek érvényre juttatása volt a legfontosabb feladat. Ez a cél természetesen a jövőben is ins­pirál, ám a személyem elleni gyűlöletkeltést szervező társa­ságnak vállalnia kell a következ­ményeket. A szélsőséges helyi újság, az Igaz Szó, olyan állítá­sokat vetett papírra, amelyek ab­szolút nem fedik a valóságot, bár a Borsod megyei sajtó szen­­zációhajhász újságírói közül né­­hányan szintén etikátlanul és alaptalanul vádoltak meg. Kö­vetkező lépésként följelentem a Magyar Szocialista Párt szikszói szervezetét, valamint sajtópert indítok azon újságírók ellen, akik megrágalmaztak. Az állítá­sok zöme aljas hazugság, hiszen a leírtakkal ellentétben nem va­gyok a SZATEV Rt. fel­ügyelőbizottságának tagja, sem­milyen bíróság nem bizonyította, hogy a város­ban kutyákat irtattam volna ki, s az elhíresült tettleges­­ségi ügy miatt sem marasz­taltak el. — Az elmúlt ciklusban ön és a képviselő-testülete színtiszta ellenzéki politi­kát folytatott.­­ Úgy vélem, nem az MSZP vereséget szenve­dett polgármester- és kép­viselőjelöltjeinek program­jával kell vitatkoznom. Azt a programot hajtjuk majd végre, amelyet a rendszer­­váltás utáni első szabad helyhatósági választásokat követően megfogalmaz­tunk, amely reális terv, életképes. Szikszó látvá­nyosan fejlődik, s a milliár­dos beruházási elképzelé­sek megvalósítási üteme sem tér el a szabott határ­időktől. A szocialisták to­vábbra is gyakorolhatják ellenzéki szerepkörüket, azon­ban a polgári erőkből álló fideszes testületi többség 1998 és 2002 között azt a munkát folytatja, amelyre a választópol­gárok voksaikat adták. íj. Liszkay László Panyik József

Next