Napi Magyarország, 1999. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 13. szám
MAGYARORSZÁG Múzeumi rekord A főváros egyesítésének 125. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi kiállítás látogatóinak száma megközelítette a kétszázezret, ezért a nyitva tartást a Budapesti Történeti Múzeum február 8-ig meghosszabbította. F. Dózsa Katalin főigazgatóhelyettes az MTI-nek elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, Budapest Főváros Levéltára és a többi társintézmény, amely időszakos kölcsönzéssel segítette a várbeli bemutató sikerét, készségesen hozzájárult a nagy értékű műtárgyak további bemutatásához. A főigazgató-helyettes kitért arra, hogy az Egy nagyváros születése - Buda, Pest és Óbuda az egyesülés idején című panoramikus kiállítást az utóbbi hónapokban egyre többen tekintették meg. Mint mondta: látogatóik száma az előző évek viszonylatában is rekordnak számít. F. Dózsa Katalin beszámolt arról is, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozatában nyitják meg a Búcsú a hangos XX. századtól című bemutatót a látogatók előtt. Májusban a francia főváros divatmúzeumának anyagából nyílik kiállítás Párizsi módi és kellékei címmel. A közönség kétszázötven XVIII-XX. századi ruhakiegészítőt, közöttük cipőket, legyezőket, napernyőket tekinthet meg a Budapesti Történeti Múzeumban. Mehta Münchenben Zubin Mehta a Bajor Állami Operaház új főzeneigazgatója. A világhírnek örvendő karmester az 1998-1999-es évadban a Trisztán és Izolda, az Aida, A bűvös vadász, a Figaro házassága, a Tosca, a Traviata, a Nibelung gyűrűje, az Otello és A denevér előadásait vezényli. Johann Strauss nagyoperettjét hamarosan - februárban - négy alkalommal Fischer Adám is dirigálni fogja. Kultúra ír skótok a Freyungon Az a hatalmas épületegyüttes ugyanis, amely a mai Bécsben a Freyung (menedék) tér, a Schotten Gasse és a Renn Gasse háromszögében áll, és a Schottenstift (Skót Alapítvány) nevet viseli, a hozzá kapcsolódó templomot pedig Schottenkirche (Skót templom) néven ismerik, egyáltalán nem skót, hanem ír eredetű. Akkor viszont honnan a név? A történet a XII. század közepéig nyúlik vissza. II. (Jasomirgott) Henrik babensbergi herceg ebben az időben tette székvárosává Bécset, s ide helyezte udvartartását is. A tanácsra, hogy telepítsen a városba szerzetesrendet is, mert az kell a székvárosi ranghoz. Henrik a legkézenfekvőbb megoldást választotta: Regensburgból, gyermek- és ifjúkora városából Bécsbe hívta az ott régebben rendházat alapított és Írországból érkezett Szent Jakab-rendi atyákat. Írország neve azonban a latinban Scotia Maior , azaz Nagy Skócia volt, s így, egy félreértelmezés folytán lett az ír atyák által 1155-ben építeni kezdett monostor skóttá. Az épület ekkor még jóval kívül volt a városfalon. A barátok kertészetet, gyümölcsösöket, istállókat telepítettek és építettek a monostor körül. A térség a déli oldalon azért kapta a Freyung nevet, mert aki esténként már a városkapuk bezárása után érkezett, s így nem juthatott be a városba, itt menedéket talált. Ez később menedékjoggá fejlődött: a kolostor és a templom kapuján belül nem lehetett üldözni senkit. Az ír Jakab-rend helyére az 1410-es években német bencések jöttek. Az írek 1200-ban felszentelt bazilikája akkor már a múlté volt. Egyszer porig égett, s amikor újjáépítették, egy földrengés rongálta meg a román stílusú templomot. Ezért aztán 1455-re újjáépítették, de már gótikus stílusban. Száznyolcvan év múlva azonban összeomlott a főtorony, maga alá temetve a szentélyt. Ezután alakult ki a barokk templom- és épületegyüttes, amelyet aztán az 1826-1832 között megint - a jelenlegi formájára - átépítettek. Ez a sok építés sem tudta azonban megváltoztatni a hagyományt: a bécsiek ma is Schottenkirche és Schottenstift néven emlegetik. A templomokban és a monostorban - főleg az 1400-as években - számos rendkívül jelentős képzőművészeti alkotás kapott helyet. Híresek voltak azok a festett szárnyas oltárok, amelyeket 1469 és 1480 között festett egy mester, akit csak úgy ismerünk: a bécsi skótok mestere. Huszonnégy képet festett, s ebből huszonegy átvészelte a zivataros évszázadokat. Ezek ma a Schottenstift épületegyüttesében lévő képtárban, a főapáti rezidencia termeiben láthatók igen sok más, főleg a barokk korból származó festmény, kegy- és liturgikus tárgy, dombormű és szobor társaságában. Nemrég teljesen újrarendezték az anyagot, és most, érthető módon, a bécsi skótok mesterének a legjobb németalföldi mesterekkel vetekedő oltárképei kerültek a főhelyre. Ezek érdekessége a stílus, a Van Eyck fivéreket idéző jegyeken túl, hogy a bibliai jeleneteket, eseményeket, személyeket ábrázoló képek hátterében a korabeli Bécs - de nemcsak Bécs, hanem más városok, így Krems - látképe ismerhető fel. A Menekülés Egyiptomba háttere a legegyértelműbb: a szamárháton ülő, a kisded Jézust ölében tartó Mária és a szamarat vezető, idős, ősz hajú, ősz szakállú embernek ábrázolt József mögött, a távolban világosan kivehető a Stephansdom tornya, a városfal bástyái és a Schottenstift tömbje a tornyokkal. Csaknem pontosan meghatározható a nézőpont is, ahonnan a mester ezt látta: vagy a Jubiläumswarte, vagy a Heuberg oldalában ült, de kissé közelebb hozta a város képét a valódi távolságnál. Az új kiállítás a Freyung felől látogatható csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap délelőtt. T. I. Menekülés Egyiptomba - a háttérben az 1460-as évek Bécse Harmónia a pódiumon Beszélgetés Vigh Andrea hárfaművésznővel Külső és belső harmónia, személyes kisugárzás, lendületes és egyben költői előadásmód - csak néhány szó Vigh Andreáról és előadó-művészetéről. Választott hangszere specialitásáról, a pályakezdésről és művészi pályája alakulásáról beszélgettünk a hazai és nemzetközi koncertéletben méltán sikeres hárfaművésznővel. - Ez a hangszer különleges hangzás előcsalogatására képes, és emellett megjelenésében is esztétikus, vonzza a szemet. - Valóban. Nekem a nagyapám segítségével sikerült szert tennem az enyémre. Érdekessége, hogy hétféle fából készült. Igazi jelentősége a rezonánsnak van, ez képezi a hangot, de azt, hogy az milyen fából készül, a hangszergyártók titokban tartják. A különböző elemek, a nyak, a hátlap, az oszlop minden hangszeren eltérő lehet. Egyéni igények és ízlés alapján készítik el. Még méretben is van különbség. Természetesen ilyenformán minden hangszernek eltérő a hangzása is. A hárfán egyébként nagyon sok mindent le lehet játszani, de például gyors kromatikus mozgásra nem alkalmas. Ami még speciális ennél a hangszernél, hogy szállításnál ügyelni kell arra, hogy a fellépés előtt „legyen ideje” akklimatizálódni. - Hogyan esett a választása erre a hangszerre? Nehéz volt a pályakezdés? - Több évig tanultam zongorázni, de először nem zenei pályára készültem, mert sok minden érdekelt. 14 éves koromra érlelődött meg bennem, hogy mégiscsak a zene a legfontosabb számomra. Technikailag azonban éreztem: nem tartok ott, ahol azok, akik céltudatosan készültek erre a pályára. Ekkor a III. kerületi zeneiskola igazgatója ajánlotta, hogy próbáljam meg a hárfát. A felvételi vizsgán azután alkalmasnak találtak, és így a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke lettem. -A konzervatóriumot Rohmann Henriknél kezdtem. Ő a mai napig meghatározó tanáregyénisége az életemnek. Fantasztikus tartást adott növendékeinek, nagyon nagy szeretettel tanított. Másodévtől Mercz Nóra oktatott, és nála érettségiztem hárfából. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán pedig Lubik Hédi tanárnő növendéke voltam. A diplomaszerzés évében nem hirdettek ugyan állást végzős hárfásnak, de nem szomorkodtam, szívesen elmentem tanítani szolfézst Dunaújvárosba, ahol beindítottam egy hárfa tanszakot is. Később, sikeres próbajáték után a MÁV-szimfonikusok hárfása lettem. Szép emlékeim vannak erről az időszakról, jeles karmesterekkel dolgoztam együtt. Majd három évig a Fesztiválzenekarnál voltam. Óriási segítségemre volt, amikor a Magyar Rádiónál kategóriát játszottam. Ez egyfajta minősítés, utána a művész jogot szerez évente egy élő adásra. Egy szerencsés véletlen indította el lemezfelvételeim sorát. A Capriccio világterjesztési jogú lemezkiadó cég fiatal, még nem befutott muzsikusokat keresett, egy zongoristát és egy hárfást. Várjon Dénes volt a zongorista és én a hárfás. Az első két lemeznek akkora sikere volt, hogy elindult az a folyamat, amely máig tart. A szólista pályának meghatározó eleme, hogy egy művésszel lemezfelvételek is készüljenek. Nos, ezen a téren igazán nem panaszkodhatom. Világszerte eladott lemezeim száma és egy két évvel ezelőtti koncert a Fesztiválzenekarral - Kocsis Zoltán vezényletével, amikor szólistaként Debussy Két táncát játszottam - indította el a szólista pályámat. - Egyenletesen felfelé ívelő, sikerekben bővelkedő előadó-művészi pálya az öné. Nem biztos azonban, hogy a tehetség és a szerencse manapság elegendő. - Nyilván a tudás és a szerencse sem mindig elég önmagában. A jó bornak is kell cégér. Fontos, hogy az emberek tájékozódjanak a dolgokról a sajtóból, a televízióból, a rádióból. - Hogyan látja zeneakadémiai növendékeinek jövendő karrierjét? Lesz-e számukra is bizonyítási lehetőség? - Biztosan állíthatom, hogy igen. Gyakorlatilag folyamatosan dolgoznak zenekaroknál. Tévhit az, hogy a hárfásoknak rosszabb a helyzetük, mint a többi hangszeresnek. Az az igazság, hogy több a munka, mint ahány státus van. Ha egy zenekarban például egy hárfás státus van, az nem jelenti azt, hogy egy hárfára van szükség. A romantika korában, a századfordulón és a XX. században a zeneszerzők számtalan, hárfát is megszólaltató művet írtak, de a maiak is előszeretettel komponálnak a hangszerre. Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy például Vukán György írt kifejezetten a számomra egy hárfaversenyt, amit a következő koncertszezonban fogok bemutatni. Nagy megtiszteltetés a számomra, és a hangszerirodalmat is előreviszi. De szinte valamennyi mai magyar zeneszerző szívesen komponál hárfára, ha nem is mindig szólóművet, de a kamarazenei darabokban szerepeltetik. Visszakanyarodva a hangszer sajátosságaihoz, ez nem véletlen. Rengeteg színt lehet előhívni belőle. Szeretik kihasználni azt a tulajdonságát, hogy két húr ugyanazt a hangmagasságot tudja produkálni a pedálok segítségével. A közönség is lelkesedik érte, ezt érezni lehet a koncertek után. Remélem, szeretettel fogadja a hallgatóság a legközelebbi hangversenyemet is január 16-án, szombaton, azaz ma este a Zeneakadémián, amelynek egyik újdonsága, hogy először játszom együtt Onczay Csaba gordonkaművésszel. Partnerem lesz még Horgas Eszter fuvolaművész és Gulyás Dénes. A műsoron szereplő táncokról annyit, hogy szándékom szerint a farsang hangulatát idézik majd fel. - Három új lemez felvételére kérte fel a Capriccio Kiadó. Folyamatosan koncertezik egész évben. És készül egy szenzációs rendezvényre... - Gödöllőn lesz októberben egy nemzetközi hárfás fesztivál. A gödöllőiekkel közösen szervezzük, és szeretnénk, ha 2000-re kisarjadna ebből az eseményből az első magyarországi nemzetközi hárfaverseny, nemzetközi zsűrivel. Kálmán Gyöngyi Fotó: Felvégi Andrea A SZÍNHÁZ ARCAI A magyar színház helye a nagyvilágban Sorozatunkban a közelmúlt valamelyik aktuális eseményéhez kapcsolódva, színházi alkotókat kérdezünk arról, hogy változó világunkban milyennek látják a hazai színjátszás helyzetét. E számunkban a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) nemrégen kinevezett magyarországi elnökével, Nagy András drámaíróval beszélgettünk a szervezet munkájáról és terveiről. Jelölőbizottság állította össze azok névsorát, akiket alkalmasnak találtak az ITI magyarországi tagozatának elnökségi posztjára. Szempont volt, hogy a jelöltek rendelkezzenek valamifajta életművel, emellett előnyt jelentett, ha az illető olyan foglalkozást űz, amely mellett marad szabad kapacitása az elnöki teendők ellátására, de nélkülözhetetlen feltételnek számított több világnyelv ismerete is. Nem pályázat útján, hanem felkérés alapján összeállított listáról választott az MTI legfelső vezetése, ezért még megtisztelőbbnek érzem a felkérést. - Milyen feladatai vannak a szervezetnek? - Valamiképpen ajtót kell nyitnia a világra, s ápolnia a nemzetközi színházi kapcsolatokat, a színészképzéstől, a drámai művek cseréjén, a díszlettervezők, külföldi bemutatásán át az oktatásig. A folyamat kétirányú, hiszen nemcsak magyar szakemberek külföldi utazásában segítünk, hanem más országok kutatóit, kritikusait és alkotóit is rendszeresen látjuk vendégül. Több mint nyolcvan szakmai tagszervezet alkotja az ITI-t, amelyek elsősorban kapcsolatrendszerükkel segítik az érdeklődőket. - A frankfurti könyvvásáron hazánk kapja a főszerepet. Készül-e az eseményre valamilyen rendezvénnyel az ITI? - Igen, a szervezők rendelkezésünkre bocsátottak egy keretösszeget, amelyből összeállíthatunk egy Magyarország színjátszását bemutató kötetet. E mellett - lévén a színművészet elsősorban vizuális műfaj - szeretnénk elkészíteni egy videoanyagot az évad bemutatóiból, s ezt eljuttatni a külföldön székelő magyar intézetek számára, illetve tervezzük egy információs bank felállítását is a színházi intézetben. Rendkívül fontos, hogy megfelelő képet tudjunk kialakítani színjátszásunkról, amire kiváló lehetőséget kínál a frankfurti könyvvásár. - Milyen kép él külföldön a hazai színházi életről? - Hosszabb időt töltöttem Amerikában, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy a magyar színjátszás bármilyen értelemben jelen lenne az ottani köztudatban. Az érdeklődök ismernek viszont egy-egy alkotót, társulatot, így például Ascher Tamás, vagy Bozsik Yvett, a Katona József Színház, illetve a Sámán Színház neve és munkássága sokak számára ismerős. - Mennyire ismert külföldön a kortárs magyar színműirodalom? - Németh Ákos komoly sikereket aratott német nyelvterületen, Nádas Péter Franciaországban, de Spiró György, Schwajda György és Szakonyi Károly műveit is többször tűzték műsorukra külföldi társulatok. Néhány éve megjelent egy angol nyelvű drámaantológia-sorozatban négy hazai szerző - Németh Ákos, Kárpáti Péter, Szilágyi Andor és jómagam - egy-egy darabja. Fontos feladatnak érzem, hogy a létező műveket eljuttassuk külföldi kultúrintézetekbe, könyvtárakba és könyvesboltokba. Ditzendy Attila Fotó: Somoskövy Béla Közlemény Az Országos Rádió és Televízió Testület 1998. december 18-án döntött a 280/1998. számú határozatával kiírt - a műsorszolgáltatók magyarországi gyártású közszolgálati műsorszámai készítésének támogatására - pályázatai kedvezményezettjeiről. 1. Játékfilm, televíziófilm, televíziójáték, televíziós játékfilmsorozat Műsorszolgáltató Produkció rendezője, címe Támogatás összege Duna TV Rt. Szőke András: A másik meccs 10 000 000 Ft Duna TV Rt. Sopsits Árpád: Torzók 40 000 000 Ft Duna TV Rt. Gothár Péter: Passzport 20 000 000 Ft Duna TV Rt. Fésös András: Balra a nap nyugszik 20 000 000 Ft Radiant Rt. Szőnyi G. Sándor: Erdélyi novellafüzér 9 500 000 Ft HBO Rt. Sas Tamás: Dalok a labdatérről 20 000 000 Ft MSat Rt. Korcsmáros György: Színház a kulisszák mögött 20 000 000 Ft Első Csabai Televíziós Rt. Deák Krisztina: Jadviga párnája 40 000 000 Ft Első Csabai Televíziós Rt. Lapzárta 5 500 000 Ft Magyar RTL Televízió Rt. Tímár Péter: 6:3 15 000 000 Ft Magyar RTL Televízió Rt. Koltai Róbert: Ámbár tanár úr 10 000 000 Ft 2. Animációs film Műsorszolgáltató Produkció rendezője, címe Támogatás összege Duna TV Rt. Cakó Ferenc: A négy évszak 2 486 500 Ft Duna TV Rt. Cakó Ferenc: Kövek 2 835 000 Ft Duna TV Rt. Szoboszlay Péter: Száz éve történt 10 000 000 Ft , 1999.január 16., szombat