Napi Magyarország, 1999. november (3. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-22 / 272. szám
1999. NOVEMBKR 22., HÉTKŐ Levél Európának Melanchton-vándorkiállítás Kovács A híres humanista születésének 500. évfordulójára készült Levelek Európának című kiállítás most érkezett el Magyarországra, a héten Debrecenben nyitt meg, ahonnan majd Eperjesre veszi útját A tudós szülővárosában, Brettenben működő múzeum által készített anyag modern szemléletben tárja elénk a jeles férfiú életét Moanc Mont (1497-1560) munkássága alapján a legnagyobb reformátorokhoz lehet sorolni, bár tevékenysége nemcsak erre irányult A családi körben mély vallásosságot megtapasztalt idú kora számos nagysághoz hasonlóan szilárdan meg volt győződve a démonológia és az asztrológia létjogosultságáról. Magas színvonalú neveltetését különösen rokonának, Johannes Reuchlinnek köszönhette, aki tanulmányaiban képzett hebraista lévén nagyban segíthette. Pforaheimi iskolai évei alatt görögösítette az eredeti Schwarzert családnevet Melanchtonra. A heidelbergi és a tübingeni egyetem hallgatója volt de az utóbbin még Schwarzert néven szerezte doktorátusát 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt hamarosan megkezdte tankönyvírói munkásságát igen termékenynek bizonyult Rövid idő alatt fél tucat művet ír, különösen fontos közülük A görög nyelvtan alapjai, amely, igen sok kiadást ért meg. Kortársként elismerően szólt róla Rotterdami Erasmus is. Lutherrel 1519-ben ismerkedett meg és igen hamar szoros kapcsolat alakult ki köztük. Melanchton teljes szívvel elkötelezte magát a reformáció mellett 1521-ben jelent meg nagyszabású műve Loci Communes Rerum Theologicarum címmel, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén. Népszerűségére jellemző, hogy még a szerző életében több mint 50 kiadást ért el. Luther szerint ez a könyv megérdemelte volna, hogy a Szentírás könyvei közé tartozzon. Ez a mű később kötelező tananyag volt a cambridge-i egyetemen. I. Erzsébet angol királynő (1558-1603) pedig kívülről megtanulta az egészet hogy teológiai kérdésekben állást tudjon foglalni. (Az ilyesmi nem volt szokatlan az kor uralkodóitól.) Luther wartburgi fogsága idején (1521) ő volt a reformáció zászlóvivője Wittenbergben. Az első speyesi gyűlésen (1526) nem sikerült véglegesen tisztázni a vallási kérdést, ezután Melanchton felkereste egy népes küldöttséggel a reformált fejedelemségeket hogy szabályozza a helyi egyházak életét. Ezt követően jelent meg Unterricht der Visitatoren (Vizitátorok eligazítása), amely az evangélikus tanítás mellett meghatározta az elemi iskolák feladatait is. Ez nem volt újszerű jelenség a korban, hiszen az oktatás még sokáig elsőrendűen egyházi feladat. Elképzelései széles körben voltak ismertek nemcsak Németországban, hanem szerte Európában, így Magyarországon is. Nagyon sok esetben kérték ki tanácsait iskolai alapításhoz. Az egész német oktatási rendszer megújult, hiszen tevékenysége az egyetemeket is mélyrehatóan érintette. Méltán kapta a „praecetpro Germaniae” (Németország tanítója) nevet Jelen volt a második speyeri gyűlésen, amelyen a lelkiismeret szabadságára hivatkozva tiltakozást nyújtanak be a „protestánsok”. Nagy szerepe volt az ágostai (augsburgi) hitvallás kidolgozásában, amely mintaként szolgált a további protestáns hitvallásoknak. I Takács István 1956. november 7-én, délután öt óra körül a budapesti Nyár utca és Dohány utca sarkán álló Continental szállóból, ahol harcoló csoportjának bázisa volt, át akart rohanni a páratlan számozású oldalra, s ehhez kereszteznie kellett a Klauzál utcát. Ennek Rákóczi úti torkolatában szovjet tank állt. Ahogy Gérecz Attila a Dohány utcai ház sarka mögül előbukkant, a tank géppuskája, vagy valaki a tank mögül azonnal tüzelt. Pontosan lőtt: a huszonhetedik évében járó fiatalembert hat vagy hét lövedék találta el. Az egyik a szívét. Ott, a tér Klauzál utcai sarkánál ástak sírt neki, s ebbe helyezték a gyűjtőfogházból október 30-án kiszabadított Gérecz Attilát. A sírt - mint annyi más sírt is azokban a napokban szerte Budapest terein - csak néhány szál virág jelölte. 1957 tavaszán, még havas időben, kiemelték a földi maradványokat, és átvitték a Kerepesi úti temető 21-es parcellájába, ahol a forradalom sok más halottja is feküdt. Attila, egyik első versében, melyet 1954 júliusában a Gyűjtőfogház kisfogházában írt Visszfény Anyámnak címmel, így álmodott a jövőről: ,A ház előtt majd kert lesz üldögélni / a tó partján fogsz, késő délután, / s a megtört fény öledre tér pihenni / elringva arcod szelíd mosolyán.” Az idilli béke helyett mindössze kilenc nap szabad élet adatott meg neki. Gérecz Attila ugyanis költő volt, a börtön(ök)ben érett azzá. A kőszegi kadétiskola növendéke érettségit még tehetett, de egyetemi felvételben, különösen hogy apja még a vitézi cím birtokosa is volt, nem reménykedhetett. Viszont sportolt: az öttusa válogatott kerettagja volt, s nagy jövőt jósoltak neki. A vasesztergályos szakmát tanuló fiút azonban 1949 decemberében letartóztatták. Társaival együtt összeesküvés és hazaárulás vádjával állították bíróság elé. Négy halálos ítélet született. Ebből hármat végre is hajtottak. Ő tizenöt év börtönt kapott. Kibírta, megmaradt, és megszületett a költő Gérecz Attila, aki - mint azt a fennmaradt verseiből 1991-ben börtöntársai, barátai, s volt cellatársa. Kárpáti Kamill szívós erőfeszítése révén összeállított kötet tanúsítja - olyan költészetet teremtett a börtön, a szenvedések, a megaláztatások emberalatti közegében, mely nemcsak a magyar irodalomban páratlan (páratlanul értékes, akár Radnóti lágerverseivel is összemérhető), hanem párját ritkítja a XX. század európai lírájában is. Elemzése, helyének méltó kijelölése mindmáig várat magára - csakúgy, mint e töredék voltában is nagy költészet szélesebb körben történő megismertetése. Mint ahogyan az is várat magára, hogy az 1956. november 4- től már fegyverrel harcoló, két szovjet tankot is Molotovkoktéllal felrobbantó, s végül is hősi halált halt Gérecz Attila megkapja az őt megillető helyet 1956 hősei sorában. Emléktáblája ugyan már van, a Klauzál tér 9. számú ház falán, portréjával, s egyik verse részletével („Az győzhet csak az utolsó hajrán, / aki sorsánál nagyobb”), a megemlékezés koszorúi, virágai is ott vannak. De az említett kötetnek, melyben életrajza és börtön- meg harcostársainak a viszszaemlékezései is megtalálhatók, nincs újabb kiadása, a Polisz folyóirat 1998. decemberi számában közölt igen szép írás - Kárpáti Kamill. Ami Gérecz Attila egyetlen hátrapilantásába belefért - alighanem csak kevesekhez jutott el, s a halála napja körül sugárzott tévé-öszszeállítást is ki turtja, hányan nézték. Rabtársa, az enigrációba került, s ott az 1956-os forradalom és szabadságharc ügyéért évtizedeken át fáradhatatlanul munkálkodó Tollas Tibor írja az 1991-es kötetben megjelent, Gérecz Attia emlékére 1978-ban írt versében (Beszélő): „De jó, hogy mindezt nem hallod már! / Húsz év után, így hova lett / fogadalmunk? A rozsda eszi, / s a vádló lelkiismeret.” Gérecz Attila 1929. november 20-án született. Most hetvenéves lenne. Hetvenéves lenne Gérecz Attila A szabadság kilenc napja Budapesten Klauzál téri emléktáblája Fotó: Somoskövy Ben KuURA Napi Magyarország13 Megjelent Zemlényi Zoltán Öbölkör című legújabb regénye Az akaraterő metaforája, avagy érdemes küzdeni ■ PÓSA Zoltán Aki olvasta a Hoppárézimi című regényt, ismeri Zemlényi Zoltán (képünkön) történetét Egy tizenöt esztendős fiatalembert - szinte még gyermeket - súlyos baleset ért. Az élsportoló életerejétől és a fiatalság önbizalmától átfűtötten egy gyalogátkelőhelynél rosszul mérte föl a helyzetet. Úgy gondolta, át tud futni az úttesten, ám elgázolta egy autó. Agysérülést szenvedett. Nemcsak sportkarrierjének szakadt vége egyik pillanatról a másikra, hanem kétségessé vált, hogy valaha is értelmes kommunikációt folytathat a világgal. S hogy egyáltalán képes lesz-e úgy gondolkodni, ahogy korábbi életében. A fiatalember, miután föléledt a kómából, ráébredt, hogy mozgása korlátozott, beszédkészsége nem akar működni. S érzékelte, hogy szerető szülei is azt hiszik, szellemi fogyatékossá vált. Emberfölötti erővel értette meg környezetével, hogy intellektusa tökéletesen ép maradt. S ezek után sziszifuszi elszánással tanult meg mozogni, járni s beszélni is. Diadalát mintegy megkoronázta, hogy megírta a Hoppárézimi című regényt, amelyben rekonstruálta, hogyan győzte le a körülményeket. Ez a mű páratlan közönségsikert aratott. Zemlényi később megírta a Kitiltottak, s a Törj át az üvegfalon! című regényeit is. - Úgy határoztam, hogy december 24-ig reggel nyolctól este nyolcig kiülök a Nyugati pályaudvarnál lévő Skia Metrónál a Kaiser közért bejáratához, hogy dedikálhassam új könyvemet - mondta Zemlényi Zoltán, amikor Öbölkör című legújabb regénye megjelenésének alkalmából megkerestük. Amikor befejezte az első könyvet, a Hoppárézimit, úgy vélte, ez lesz az első és az utolsó regényirodalmi alkotása. A második és a harmadik könyv, a Kitiltottak és a Törj át az üvegfalon! után is ugyenezt gondolta, ám a most befejezett Öbölkömél ljdonság, hogy már most elképzelhetőnek tartja a folytatást. - Valószínű, hogy folytatom így Zemlényi de hogy mikor, azt nem tudom. Úgy gondolom, hogy történetemet az élet úra, és én csak jegyzetelek. Hogy műről is szól a könyvem? Mindenről szól. Az Öbölkör cím az Újpesti Öbölre és sportolói időszakomra utal. Kenus edzéseim alkalmából számtalanszor belevágtam az öbölkörbe, ami a teljesítmény legbiztosabb szintmérője volt. Ugyanis az volt a szabály, hogy az öbölben teljes erőbedobással evezünk. Megkérdeztük az írótól, fölfoghatjuk-e a címet úgy, mint metaforáját az akaraterőnek, amely őt magát is talpra állította, megszabadította betegségtudatától, s attól a tévhittől, hogy nem érdemes küzdenie. Zemlényi igennel válaszolt, ám hozzátette, nem véletlenül mondta azt, hogy a könyvét az élet ája és mindenről szól. Benne foglaltatik például az is, hogy szép családja, felesége és fia van. S hogy egy kicsit kalandozik a múltban is, de visszatér a jelenbe. - Ugyanazt a szerkezeti megoldást alkalmazom, mint a korábbi regényeimben. Kisebb, novellává kerekített fejezetekre tagoltam a történetet, nem egyenes vonalú regényformába Azért írtam meg így, mert szeretem azt, ha a sok-sok kis fejezet eljut egy-egy csattanóhoz, egy-egy poénhoz. Éppen ezért először elmesélem a komoly dolgokat, s fokozatosan fordulok át ironikus, majd kifejezetten vidám hangnembe. S ahogy a korábbi három regényemben, az Öbölkörben is fontos szerepet szánok a nyelvi leleményeknek, az új szóösszetételeknek. Boldog vagyok, de bevallom, egy kicsit izgulok a dedikálás miatt. Az, hogy megtaláltam önmagamat, a regényből is kiderül. És talán abból is, hogy most már kimondom, valószínű, hogy nem az Öbölkör lesz az utolsó regényem. „Megtaláltam önmagam” Fotó: Burger Zsolt