Napi Magyarország, 2000. március (4. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-20 / 66. szám
14 ♦ Napi Magyarország MÉDIA /DAL Egy holland újságcikk háttere Március 1-jén Rúna Hellinga holland újságírónő nem mindennapi tényekkel lepte meg a Trouw (Megbízhatóság) című hollandiai napilap olvasóit. Az évek óta Magyarországon élő tudósítónő olyan, általunk is figyelemre méltónak ítélt mondatokkal tűzdelte meg Magyarország jobbratolódását taglaló cikkét, amelyek enyhén szólva _ nem felelnek meg a valóságnak. ^ ^ ^ Rúna Hellinga azt írta elemző cikkében, hogy „... a kormány kedvence, a Napi Magyarország csak azért tud megmaradni, mert az állami intézmények kötelesek rá előfizetni, és benne hirdetni.” Bár már ez a megállapítás sem állja meg a helyét, ennél nyugtalanítóbb, hogy a Trouw cikke szerint a Napi Magyarországban egy évvel ezelőtt a következők jelentek meg egy szerkesztőségivezércikkben: „egy bizonyos baloldali médiaszociológusnak a bőréből lámpaernyőt kell készíteni”. Sajnos kitartó próbálkozásunkat nem koronázta siker, ehhez legalább hasonló mondatot sem találtunk. Sikerült viszon elérnünk Rúna Hellingát, aki azon kérdésünkre, uajan hol olvasta ezeket a sorokat, annyit válaszolt: „hallotta egy ismerősétől”. Az ismerősről később az Újságírónő elárulta: nem más, mint Vásárhelyi Mária (Vásárhelyi Miklós, az egykori Szabad Nép „újságírójának” és a Soros Alapítvány jelenlegi magyarországi elnökének lánya, Vásárhelyi István,a főváros vagyonkezeléséért felelős egykori vezetőjének húga). Vásárhelyi Mária a MAG érdeklődésére elmondta, hogy ő csupán O. Kovács Attila - tavaly elhunyt - főszerkesztőFenti cikkünkkel nem szerettünk volna kellemetlenkedni: legkevésbé sem irányul az itt dolgozó külföldi újságírók ellen, akiknek többsége minden bizonnyal lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon látja el feladatát. Senki sem tévedhetetlen, üzemi balesetek minden szerkesztőségben előfordulhatnak. Tény azonban: az utóbbi időben megszaporodtak azok a Budapestről keltezett, külföldi lapokban megjelenő „tudósítások”, amelyek arról tanúskodnak, hogy azok írói bizony nem tettek eleget kötelességüknek, hogy az általuk hallott információkat több forrásból is megerősítsék Nem tudom, hogy az MSZP és az SZDSZ holdudvarához tartozó „médiaszakértők” munkáját dicsérjem, vagy egyes tudósítók kényelmességét hibáztassam, ha ilyen hanyagul megírt, a tényeket eltorzító írással találkozom egy-egy külföldi újság hasábjain. Egyetlen orvosságnak az efféle áfium ellen az mutatkozik hatékonynak, ha az olvasóknak tényszerűen bemutatjuk azokat a tévedéseket, amelyek elárulják: az ilyen cikkek írói legtöbbször arra sem veszik a fáradságot, hogy felemeljék a telefont, és felhívják a leginkább érintetteket: megelégszenek ismerőseik egyoldalú és elfogult közléseinek papírra vetésével. Márpedig ezek az „ismerősök” - talán érezvén azt, hogy a hazai közéletben súlyuk csökken - egyre agresszívebben próbálják őrizni azt a tudatosan kialakított mítoszt, miszerint a sajtószabadság egyetlen letéteményesei ők lennének a pannon síkon és bérceken, és csupán e maroknyi csapat az, amelyik fényt gyújtva az éjszakában kordában tartja a vérszomjas magyar törzsek sötét seregét. A fenti eset is mutatja: itt lenne az ideje megbékélni. No nem egymással, hanem azzal, hogy a rendszerváltozás után dolgozni kezdő „médiageneráció” helyet követel magának a Nap alatt, és gyökeresen más fogalmai vannak a hazai és a külföldi médiáról, mint például Vásárhelyi Máriának. ■ A Tóth Szabolcs Töhötöm helyettes egy korábbi cikkére utalt, 0~T i amelyben ez áll: „...Ha az én tesóm ját- Cshs szotta volna át Máté Lászlóval közösen / *~r a Vasárnapi Híreket a VICO-birodalom /avV, , ha, akkor nem lennék úgynevezett füg- , e - . getlen médiaszakértő, s nem írnék az /V rxjL Élet és Irodalomba kolumnákat e témáról, arra gondolnék, bárkitől hihető az, amit én írok, de tőlem nem, pontosan az IC I apukám és a tesóm miatt, őszintén szólva lesülne a bőr a pofámról. Csakhogy a krokodilbőr búja a kiképzést. Cipőt csinálnak belőle” (az idézet magáért beszél). Az idézett cikk Vásárhelyi Máriát - aki szerint a Napi Magyarország tag nem kapcsolódnak párthoz vagy politikai mozgalomhoz, hanem egyszerű civil szervezetként vannak bejegyezve. A Daniki Tamás 37 SZPRZ-hez tartozzó Iri Generáció Mozgalom alapítója lapunknak úgy nyilatkozott: nem kellene törvényben megszabni, hogy a pártok költségvetésüknek mekkora részét fordítsák ifjúsági szervezetükre. Minden pártnak magának kellene eldöntenie, hogy mennyire fontos számára ez a mozgalom, s annak megfelelően kellene támogatnia. Azzal viszont teljes mértékben egyetért, hogy a civileknek szánt pénzekre a pártok ifjúsági szervezetei ne pályázzanak. Véleménye szerint ezt önmérséklet útján lehetne elérni. Azt ugyanis jogszabállyal nem lehet kiszűrni, hogy mely politikai párthoz vagy irányvonalhoz szorosan kötődő szervezet bújik civil köntösbe. Szabó László, az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) helyettes államtitkára a felvetésről úgy vélekedett: ember legyen a talpán, aki pontosan tudja, hogy melyik szervezet melyik párt holdudvarába tartozik. A jogszabály szigorával nem lehet kizárni, hogy politikai irányvonalhoz szorosan kötődő egyesületek, alapítványok, tömörülések pályázzanak a civil szervezeteknek kiírt projektekre. Szabó László szerint nem az a fontos, hogy az adott szervezet politikai kötődésű-e, hanem hogy milyen programokat szervez. Hozzátette: nem feltétlenül értéktelenebb a politikai pártok ifjúsági szervezeteinek munkája, mint más civil szervezeteké. Leszögezte azonban, hogy mégis érdemes lenne ezeket a szervezeteket külön kategóriában pályáztatni, hiszen nekik sokkal jobb az érdekérvényesítő képességük. - A GYIA pályázatainál sem azt kellene elemezni - tette hozzá -, hogy a jobb- vagy a baloldal kapott-e több pénzt, hanem hogy milyen és hány programmal pályáztak. Egyébként a GYIA nyertes pályázóinál az idén komoly gazdasági ellenőrzés várható, amelyet mjd az ISM háttérintézménye végez. A GYIA körül az elmúlt években többször volt már vita, 1997-ben például Pokorni Zoltán (Fidesz) és Csapody Miklós (MDF) akkori ellenzéki képviselők bírálták élesen a GYIA-tanácsot A nyári gyermek- és ifjúsági táboroztatás kapcsán átlátható pályáztatás helyett a baloldali lobbi uralta szervezeteknek történő pénzelosztással vádolták meg a döntéshozókat. Ugyan megfelelőnek tartotta a Horn-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) pénzügyi ellenőrző vizsgálata a testület munkáját, ez azonban nem nyugtatta meg az akkori ellenzéki politikusokat. A MeH-vizsgálatot ugyanis nem tartották függetlennek, mert azt Koncz István, a GYIA tanácsának akkori elnöke, a MeH címzetes államtitkára kérte. A képviselők úgy vélték, a tények magukért beszélnek: az ifjúsági táborok megszervezésére kiírt pályázatoknál 1996 és 1998 között a legnagyobb összeggel a Magyar Úttörők Szövetségét, majd a Schmuck Andor egykori BIT-vezető nevével fémjelzett Xénia Láz Egyesületet támogatták. A 15-ös toplistán szerepel továbbá az akkor a BIT-székházban működő Európa Társaskör, a Magyar Úttörők Szövetségével közös háztartásban élő Csillebérc Alapítvány csakúgy, mint az Esélyegyenlőség Alapítvány, amelynek címe akkor Juhász Gábor MSZP-képviselő, volt BIT-elnök lakásán volt bejelentve. A hasonló esetek elkerülésére a Rogán-Gyürk-féle módosító indítvány mellett az ISM is lépéseket tervez. Az ISM a pályázati rendszer gördülékenyebbé és átláthatóbbá tételéhez egy úgynevezett ifjúsági kataszter felállítását tervezi. Ebbe a rendszerbe önkéntes alapon kerülnének be az ifjúsági szervezetek, feltüntetnék taglétszámukat, elérhetőségüket, tagszervezeteiket, tevékenységüket. A tárca a jövő év közepén tervezi a Nemzeti Ifjúsági Tanács létrehozását is, amely legitim, párbeszéden alapuló, EU-komform femm lenne. Ezzel kapcsolatban már megkezdődtek a tárgyalások az ISM és a három nagy ernyőszervezet - az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament, a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája között. ■ , Zivkovics Natália Egy, a sajtószabadság védelmében tüntető a rádiónál A Fidelitas a csillebérci tábor eladása ellen tüntet 2000. március 20., HÉTFŐ 2000. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ Napi Magyarország ♦ 3