Napjaink, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Tartalom Kedves Szerkesztőség! 2 Cs. Varga István: Új zenei honalapítás (Bartókról) 3 Mátyás István: Takaréklángon nem tudok égni 7 Munkácsi Miklós: Briliánsok (színmű, első rész) 8 Bistey András: A kapu fölött egy feketeborostás arc (tárca) 19 Varga Csaba: Fürdőben (elbeszélés) 21 Vasy Géza: Költők, antológiák, művek, vidék 25 B. Juhász Erzsébet: Eszmék és életvitel konfliktusa (Kertész Ákosról) 27 Ferenczi László: A magány költészete (Kálnoky Lászlóról) 29 Cseh Károly: Hamu alatt a parázs (Sárándi Józsefről) 30 Madár János: A játék gyönyörűsége (Fecske Csabáról) 30 Kiss Gyula: Regény vagy regényesség? (Kárász Józsefről 31 Seres József: Az életért harcolni kell (F. Rácz Kálmánról) 31 Zöldi László: Az emlékezés körei (Kállai Gyuláról és Vas Zoltánról) 32 Máté Iván: Kassáktól — Kassákig (M. Pásztor Józsefről) 33 Fenyő István: Figyelő 33 Gergely Mihály: Napló 34 Hegyi Imre: Bencsik Béla igazáról 36 Kőháti Zsolt: Irodalom a képernyőn 38 Hírek 39 Ladányi Mihály (7), Papp Lajos (16), Borbély János (18), Pátkai Tivadar (18), Kerék Imre (18), Villányi László (18), Kiss Dénes (20), Ószabó István (20), Balázsovits Mihály (20), Székely Dezső (24) versei, Decsi Ilona (3), Drozsnyik István (5), Bálványos Huba (6), Molnár István (8), Swierkiewicz Róbert (9) grafikája, valamint Mitsui Sen (13), Józsa Lajos (35) szobra és Pintér Éva (26) gobelinje a miskolci téli tárlat anyagából: Szalay Lajos (17, 37), Feledy Gyula (19, 21) rajzai. Első oldalon: József Attila-illusztráció, Bálványos Huba rajza Hátsó oldalon: Fegyverek árnyékában; Zimányi Lajos metszete ☆ A szerkesztésben közreműködnek: Serfőző Simon (szerkesztő), Feledy Gyula (képzőművészet) Dobrossy István (közművelődés), Munkácsi Miklós (széppróza), Kalász László (líra), dr. Kabdebó Lóránt (Kritika), dr. Tuba Imre (publicisztika) Kedves Szerkesztőség! Olvasói levelek, vélemények cikkeinkről Elkésett megemlékezésként adjuk közre az alábbiakban Mártonvölgyi László szlovákiai, nyitrai olvasónk levelét. Olvasónk értékes adatokkal gazdagítja korábbi ismereteinket a Magyar Tanácsköztársaság idején kiemelkedő szerepet játszott, gazdag életű és munkássági művész szlovákiai kapcsolatairól, szülőhelyéhez fűződő emlékeiről és tartós szliácsi munkálkodásáról. Szerkesztőség Novemberben emlékeztünk meg Pór Bertalan születésének 100. évfordulójáról. Itt azokat az emlékeket szeretném kis csokorba szedni, amelyek őt Szlovákiához fűzték. Mindenekelőtt arról, hogy Pór a mai Szlovákiában született, a zólyomvölgyi Bábaszék (Babina) községben, nem pedig a Tolna megyei Bátaszéken, mint az olvasható a Művészeti lexikonban (Zádor Anna—Genthon István, Bp. 1967) és a Magyar Életrajzi Lexikonban (Kenyeres Ágnes, Bp. 1967). Megjegyzem, a Corvina Kiadónak a centenáriumra kiadott emlékalbuma korrigálja ezt a téves adatot. Bábaszék 1895-nél korábbi anyakönyveit a besztercebányai levéltárban őrzik; ott minden kétséget kizáróan megtalálható Pór Bertalan születésének helye és pontos dátuma. Édesapja a bábaszéki fafeldolgozó üzem tisztviselője volt, s népes családot nevelt. Pór Bertalant hosszú életén végigkísérték a bábaszéki gyermekévek, első, ám legmélyebbre vésődő emlékei, a táj, a hegyek, az erdő szeretete. Még beszédében is megőrizte mindvégig a felvidékies ízeket. Tehetsége korán megmutatkozott. Tanulmányokat folytatott a budapesti Mintarajz Iskolában, a nyári szünidőben pedig otthon a gajari szlovák festőművész, Skuteczky Döme (1850—1921) adott neki rajzórákat Besztercebányán. A Pór család 1903-ban költözött Budapestre; Pór Bertalan ekkor már számon tartott művész. Müncheni és párizsi tanulmányai a Nyolcak köréhez kapcsolják. A híres 1910-es kiállításukon Hegyi beszéd című képe megérdemelt sikert arat. A háború éveit követő forradalmi események után kerül vissza Szlovákiába. A Tanácsköztársaság idején vállalt és teljesített kiemelkedő művészi és közéleti szereplése miatt menekülnie kell: a szülőföldet választja. Felesége, dr. Bernát Margit orvos állást vállal a szliácsi szívszanatóriumban. Két évtizeden át éltek abban az erdei házban, amely még ma is áll Szliácson, s a művész életének ez volt a legnyugalmasabb, legboldogabb időszaka. Sokat dolgozott, kiemelkedőbb alkotásai közül ebből az időszakból való a Szlovák Lohengrin, a Nagy bika, a Pásztor és kedvese, a Gyermekarckép, a Bika s más munkák. Valószínűleg itt készítette ismert képét, az Első ötlet a kollektív gazdálkodáshoz címűt is. Pór Bertalan szliácsi éveiről általában azt jegyzik meg, a krónikások, hogy itt teljesen elzárkózottan és visszavonultan élt. Ez való és igaz, Fábry Zoltánnal is csak levélben érintkezett, és kiállítást is csak egyet rendezett, Bratislavában, 1934-ben, mely elismerő kritikát váltott ki a haladó sajtóban, de nem jelentett közönségsikert. A szliácsi visszavonultság azonban nem jelentett teljes mozdulatlanságot. A telet általában Párizsiban töltötte. Ott készült híres Szajna képe. 1930-ban pedig a Szovjetunióba utazott és ott fél évet töltött. Osztrovszkij és Gergely Sándor könyveit (a Dózsa-regényt) ott illusztrálta. Onnan tért vissza Szliácsra is, ahol 1938-ig élt. Hitler azonban megszállta Ausztriát, és így a fasizmus a Csehszlovák Köztársaság tőszomszédságában úrrá lett. Ekkor kiköltözöttPárizsba. Ott is jó neve volt már, hiszen illusztrációi Barbusse lapjában, a Le Mondeban 1930-ban megjelentek. Rajzolt tovább, szimbolikus bikarajzokban lelkesített ellenállásra. A németek 1940-ben le is tartóztatták, de sikerült megmenekülnie. Ekkor közvetlenül bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, melynek igen sok röplapját illusztrálta. A felszabadulás után Bölöni hívására viszszatért Budapestre, hogy a Képzőművészeti Főiskolán elfoglalja tanári állását, melybe még 1919-ben nevezték ki. Azóta már csak Budapesten élt, Szlovákiába csak alkalmi látogatásra tért vissza. Budapesten is halt meg 1964. auugsztus 29-én. Noha ő magát sohasem vallotta avantgarde festőnek, az volt a legjavából. Így ítéli meg művészetét a művészettörténet, így korábban a kritika. S talán ezért is volt barátja Adynak, Bartóknak és Bölöninek. Bábaszéki szülőházát nem sikerült azonosítanom, a szliácsi házukat azonban igen. S a centenárium talán indokol egy szerény javaslatot: helyes volna ott egy emléktáblát elhelyezni. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Nyitra A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács irodalmi és művelődési lapja. Főszerkesztő: Papp Lajos Szerkesztőség: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. sz. 3527 Telefonközpont: 38-941-6 Kiadja a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. sz. Felelős kiadó: Veres Mihály Kiadóhivatal: Postacím: Miskolc, PL: 178. 3051. Telefon: 36-131 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. 1909) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda Budapest 1900 Előfizetési díj egy évre: 102 forint. Megjelenik minden hónap elsején Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza Készült a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál . Miskolcon Felelős vezető: Kilián Béla Index: 25913 — ISSN 0547 — 2075 NAPJAINK