Napjaink, 1986 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

fizika szakos egyetemista lett. Mindkét intézményt — az akadémiát és a kollégiumot — a két Bolyairól nevezték el, lévén, hogy ők egy személyben írók és tudósok voltak, s egyúttal Erdélyt is jelképez­ték. A névadás Kovách Aladártól eredt; ő 1909-ben Erdélyben, Dé­­sen született. Kovách, a magyar—francia szakos tanár évfolyam­­­­társa volt Rajk Lászlónak, s hozzá meleg, baráti kapcsolat fűzte.­­ Párizsi ösztöndíjuk idejét is együtt töltötték, egy szobában laktak. Kovách óriási ismeretanyaggal és olvasottsággal, kiváló szervezőké­pességgel és a népi irodalom iránti határtalan tisztelettel volt föl­vértezve, ráadásul jóformán mindenkit ismert a szélsőjobbtól a szélsőbalig. Ez a végtelenül puritán ember az Üllői úti Pázmány Kollégiumban lakott, a könyvtár vezetése fejében. Csak az ügyet nézte, mindig a háttérből irányított, amolyan szürke eminenciása volt az irodalomnak. Főképp ismeretlen, de tehetséges embereknek akart teret és megjelenési alkalmat teremteni. Addig, amíg az akadémia szervezési munkálatai folytak, könyv­kiadásba kezdtek Bolyai Akadémia néven, 1939 tavaszán. Egyszerre három Turul falufüzetet tettek közzé. Az első Sinka Istvánnak Az élők félnek című kis versválogatása volt. Kovách a népi írók egyik legjelesebb kiadói fórumának, a Püski Sándor alapította és vezette Magyar Élet kiadónak volt önkéntes lektora, s ilyenformán ő ren­dezte sajtó alá az első Magyar Élet-kiadványt, Sinka István Vád című gyűjteményes kötetét. Ennek kéziratából kiemelt egy kis könyv­re valót, s nem sokkal a Vád megjelenése előtt kiadta őket. A má­sodik falufüzet Bodnár István újságíró Ludas Matyi című színműve, a harmadik pedig a Györffy István két néprajzi tanulmányát ma­gában foglaló Szilaj pásztorok című könyvecske volt. A negyedik Erdélyi József verseit közölte Mutató címmel, az ötödik pedig Veres Péter Az Alföld parasztsága című szociográfiájának második, a Ma­gyar Élet kiadóval megosztott kiadása volt. Püski Sándor Kovách Aladár kérésére a könyvek egy részének a címlapjára kiadóként a Bolyai Akadémiát nyomtatta. Szappanyos Gabriella erdélyi írónő Emberek a Szamos mentén című regényét szintén Püski jelentette meg 1939 karácsonyára, de Kovách kérésére a Magyar Élet kiadó mellett a Bolyai Akadémia is ott szerepel a címlapon mint kiadó. A falufüzeteket egy kötetben 1939-ben Magyar falu címmel is köz­zétették. E sorozat kibocsátói semmit sem közöltek arról, hogy mi­ért indították útjára a falufüzeteket. Ezt Darvas József a Magyar Élet című folyóirat 1939. évi októberi számában kifogásolta. A falufüzetek u­tán új könyvsorozat kiadását tervezte meg Ko­vách Aladár: megindította a kisalakú, 15 centiméteres gerincma­gasságú Bolyai könyvek sorozatát. Okulva Darvas József intelmein, most­­ ismertették céljaikat, s részletesen tájékoztatták a közönséget szándékaikról.­ Főképp fiatal írók útnak indítása és a népi gyö­kerű tehetségek fölkarolása meg a határokon túl élő magyarok szellemi életének a bemutatása volt a programjuk. Kovách Aladár nem bővelkedett anyagi javakban. A sorozatot csak szerkesztette, ő döntötte el, hogy mi jelenjen meg, de a ki­adás pénzügyi terheit és a vele járó ügyes-bajos dolgokat nem in­tézte. Az ő neve, valamint Szamosi Józsefé, aki Kovách titkára és a sorozatnak segédszerkesztője volt, minden egyes kiadványon sze­repelt. Annak a nevét azonban, aki a kiadás anyagi részét vállalta, vagyis aki a pénzt adta, felelős kiadóként tüntették föl. Maga a Bolyai Akadémia könyvkiadó nagyon szegény, de nagyon nemes és önzetlen elképzelésen alapuló, a Cégbíróságon hivatalosan be sem jegyzett vállalkozás volt. A Bolyai könyvek kezdő műve Szabédi László verseskötete, az Alkotó szegénység volt, Bözödi György előszavával. A további hat kötet egyszerre, egy fokban, 1940 könyvnapján látott napvilágot. ► Ezeket Bódis Gábor, Kovách Aladár erdélyi származású barátja •ll pénzelte. (Ő a szegedi egyetemi évei alatt a Szegedi Fiatalok Mű-s részei­ Kollégiumának a tagjai közé tartozott.) A következő köte­tek jelentek meg: Bartha Miklós: Verőfény (kisebb írások), Méhely Lajos: Vér és faj (tanulmányok), Leskóczi Mihály: Francia híradó (esszék), Németh László: Szekfű Gyula (tanulmány), Mikecs László: Románia (útijegyzetek) és Veres Péter: Gyepsor (elbeszélések és az író versei). Bódis Gábort még a könyvnap előtt katonai szolgálatra hívták be, ezért a továbbiakban nem tudta vállalni a Bolyai köny­vek kiadását. Az iratokat — minden egyébbel együtt — Püski Sándornak küldte el. Püski 1940 őszétől 1941 tavaszáig volt a Bo­lyai könyvek megjelentetője. Ez természetes volt, mert Kovách a Magyar Élet kiadónak volt a lektora, s azzal, hogy Püski vette át az ügyintézést és a kiadást, kölcsönösen segítettek egymásnak. Mi­kecs László: Románia, Németh László, Szekfű Gyula és Veres Pé­ter: Gyepsor című művei már előjegyzésben elfogytak, s nem sok­kal az első megjelenésük után — Püski gondozásában — második kiadásuk is az olvasó kezébe került. 1940 őszén a következő alko­tások hagyták el a sajtót: Kovách Aladár Apáczai Csere Jánosról szóló drámája, a Téli zsoltár (ezt még ebben az évben a budapesti Nemzeti Színház bemutatta, 1986 szeptemberében pedig a győri Kis­faludy Színház tűzi majd műsorára), Sértő Kálmán válogatott ver­seinek kötete, a Gyászjelentés és Kovács Imre tanulmánygyűjtemé­nye, A parasztéletforma csődje. A következő évben, 1941 tavaszán megjelenő Bolyai könyveknek \ ^­^a kiadását még Püski fedezte. Ezek a következők voltak: Szabédi­­ Wy László novelláskötete, a Veér Anna alszik, Szathmári Sándor sza­­tirikus regénye, a Gulliver utazása Kazohíniában, Takáts Gyula válogatott versei, a Családfa helyett, a Veres Péter irodalomelmé­leti tanulmányait tartalmazó kötet, az Ember és írás, Kodolányi János útirajza, a Baranyai utazás és Sinka István eposza, a Dene­vérek honfoglalása. Püski és Kovách Aladár kapcsolata 1941 nya­rától meglazult, s Kováchtól ezután a lektori teendőket Simándy Pál vette át. Püski kiválása után többen is gondoskodtak a Bolyai könyvek kiadásáról. Kovách Aladár maga fedezte Kárász József Családi tűz­hely című elbeszéléskötetének a kiadását, Szalay Lajos Hatvan rajza — Kassák Lajos előszavával —, Vargha Lászlónak, Györffy István néprajzprofesszor tanársegédjének, Makkai János Válság Amerikában című tanulmánykötete pedig a SZEFHÉ-nek (Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének) a gondozásában je­lent meg. Mindhárom mű 1941 nyarán látott napvilágot. 1941 őszétől a Turul kiadó vállalta a költségeket. Hartisányi István felelős kiadásában a következő művek hagyták el a sajtót: Gombos Gyulának a népi írókról szóló tanulmánygyűjteménye Szabó Vladi­mír illusztrációival, az Álom az országról, Jankovich Ferenc verses­kötete, az Elégia, Mikecs László monográfiája, a Csángók, Németh László tanulmánya, a Széchenyi, Ady Endre irodalmi és művészeti vonatkozású kritikai cikkeinek a gyűjteménye, A tegnapi Páris címmel, Mályusz Elemér kritikai tanulmányai A magyar történet­­tudomány címmel és Szűcs Sándor tájrajza, A régi Sárrét világa. A Bolyai könyvek külsejében ekkortól mennyiségi változás állt be, „megnőttek” a kötetek, mert a hosszabb terjedelmű alkotások nem fértek el a tervezett kicsiny kötetkékben. A Bolyai könyvek megjelentetésére 1942 telétől ismét többen vál­lalkoztak. Tatay Sándor regényének, a Húshagyókeddnek a kiadási költségét maga a szerző fedezte, tíz elbeszélését tartalmazó Csipke című kötetének a kiadásáról Ambrus József gondoskodott, Bözödi György művének, a székelyek történetét bemutató Székelyek­nek pedig Básthy Béla viselte a kiadási terheit. Majd 1943-ban és 1944-ben Szekeres János közgazdász, a Turul­ellenzék egyik vezéregyénisége vállalta a Bolyai könyvek kiadását. Az ő gondozásában a következő alkotások jelentek meg: Cseres Tibor versei, a Zöld levél árnyéka, Takáts Gyula verseskötete, a Hold és hárs, Jean Guehenne francia író regénye, A negyvenéves férfi naplója, Jean Giraudoux drámája, a Sellő, melyet Zilahy Lajos fordított, Berzsenyi Dániel Minden munkája, Medgyesi Károly re­génye, a Teleki tér és Pudovkinnak, a neves szovjet filmrendezőnek a műve, A film technikája címmel. A könyvkiadáson kívül a könyvterjesztés is létkérdésnek számí­tott, mert a könyveket nem volt elég kinyomtatni, el­­ is kellett őket juttatni, az olvasókhoz. A hivatásos könyvterjesztők pedig nemigen szorgoskodtak a népi írók műveinek a terjesztésében. Nem kizárólagosan politikai okok miatt szorították háttérbe őket, inkább üzleti megfontolások miatt. Féltették nagynak kikiáltott, de valójá­ban csak közepes tehetségű íróikat, s megriadtak ettől a nem kö­zéposztályból jövő, szokatlan, vádló hangú írótársaságtól. Az 1940-es évben már két kiadó, a Magyar Élet és a Bolyai Akadémia ter­mését kellett eljuttatni az olvasókhoz. Ezért érlelődött meg a Turul­ellenzék tagjaiban az az elhatározás, hogy önálló, kizárólagosan a terjesztéssel foglalkozó vállalkozást hívnak életre a szövetség kere­tein belül. 1940 tavaszán megalapították a Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő kft.-t. Az új intézményt Fitos Vilmos mutatta be a Magyar Élet című lap 1940. évi júniusi számában. Az induló alaptőke 10 000 pengő volt, a kft. tagjai pedig­ maga a Turul Szö­vetség, Erdélyi Endre jogász, Püski Sándor és Boros Lajos voltak. Az ügyvezetők Püski és Boros lettek. Helyiséget a Bolyai Kollégium épületében kaptak, s ott indult meg a munka. Nem nagy sikerrel. Hogy miért, annak több oka is akadt. Először is a pénztelenség.

Next