Napjaink, 1986 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
fizika szakos egyetemista lett. Mindkét intézményt — az akadémiát és a kollégiumot — a két Bolyairól nevezték el, lévén, hogy ők egy személyben írók és tudósok voltak, s egyúttal Erdélyt is jelképezték. A névadás Kovách Aladártól eredt; ő 1909-ben Erdélyben, Désen született. Kovách, a magyar—francia szakos tanár évfolyamtársa volt Rajk Lászlónak, s hozzá meleg, baráti kapcsolat fűzte. Párizsi ösztöndíjuk idejét is együtt töltötték, egy szobában laktak. Kovách óriási ismeretanyaggal és olvasottsággal, kiváló szervezőképességgel és a népi irodalom iránti határtalan tisztelettel volt fölvértezve, ráadásul jóformán mindenkit ismert a szélsőjobbtól a szélsőbalig. Ez a végtelenül puritán ember az Üllői úti Pázmány Kollégiumban lakott, a könyvtár vezetése fejében. Csak az ügyet nézte, mindig a háttérből irányított, amolyan szürke eminenciása volt az irodalomnak. Főképp ismeretlen, de tehetséges embereknek akart teret és megjelenési alkalmat teremteni. Addig, amíg az akadémia szervezési munkálatai folytak, könyvkiadásba kezdtek Bolyai Akadémia néven, 1939 tavaszán. Egyszerre három Turul falufüzetet tettek közzé. Az első Sinka Istvánnak Az élők félnek című kis versválogatása volt. Kovách a népi írók egyik legjelesebb kiadói fórumának, a Püski Sándor alapította és vezette Magyar Élet kiadónak volt önkéntes lektora, s ilyenformán ő rendezte sajtó alá az első Magyar Élet-kiadványt, Sinka István Vád című gyűjteményes kötetét. Ennek kéziratából kiemelt egy kis könyvre valót, s nem sokkal a Vád megjelenése előtt kiadta őket. A második falufüzet Bodnár István újságíró Ludas Matyi című színműve, a harmadik pedig a Györffy István két néprajzi tanulmányát magában foglaló Szilaj pásztorok című könyvecske volt. A negyedik Erdélyi József verseit közölte Mutató címmel, az ötödik pedig Veres Péter Az Alföld parasztsága című szociográfiájának második, a Magyar Élet kiadóval megosztott kiadása volt. Püski Sándor Kovách Aladár kérésére a könyvek egy részének a címlapjára kiadóként a Bolyai Akadémiát nyomtatta. Szappanyos Gabriella erdélyi írónő Emberek a Szamos mentén című regényét szintén Püski jelentette meg 1939 karácsonyára, de Kovách kérésére a Magyar Élet kiadó mellett a Bolyai Akadémia is ott szerepel a címlapon mint kiadó. A falufüzeteket egy kötetben 1939-ben Magyar falu címmel is közzétették. E sorozat kibocsátói semmit sem közöltek arról, hogy miért indították útjára a falufüzeteket. Ezt Darvas József a Magyar Élet című folyóirat 1939. évi októberi számában kifogásolta. A falufüzetek után új könyvsorozat kiadását tervezte meg Kovách Aladár: megindította a kisalakú, 15 centiméteres gerincmagasságú Bolyai könyvek sorozatát. Okulva Darvas József intelmein, most ismertették céljaikat, s részletesen tájékoztatták a közönséget szándékaikról. Főképp fiatal írók útnak indítása és a népi gyökerű tehetségek fölkarolása meg a határokon túl élő magyarok szellemi életének a bemutatása volt a programjuk. Kovách Aladár nem bővelkedett anyagi javakban. A sorozatot csak szerkesztette, ő döntötte el, hogy mi jelenjen meg, de a kiadás pénzügyi terheit és a vele járó ügyes-bajos dolgokat nem intézte. Az ő neve, valamint Szamosi Józsefé, aki Kovách titkára és a sorozatnak segédszerkesztője volt, minden egyes kiadványon szerepelt. Annak a nevét azonban, aki a kiadás anyagi részét vállalta, vagyis aki a pénzt adta, felelős kiadóként tüntették föl. Maga a Bolyai Akadémia könyvkiadó nagyon szegény, de nagyon nemes és önzetlen elképzelésen alapuló, a Cégbíróságon hivatalosan be sem jegyzett vállalkozás volt. A Bolyai könyvek kezdő műve Szabédi László verseskötete, az Alkotó szegénység volt, Bözödi György előszavával. A további hat kötet egyszerre, egy fokban, 1940 könyvnapján látott napvilágot. ► Ezeket Bódis Gábor, Kovách Aladár erdélyi származású barátja •ll pénzelte. (Ő a szegedi egyetemi évei alatt a Szegedi Fiatalok Mű-s részei Kollégiumának a tagjai közé tartozott.) A következő kötetek jelentek meg: Bartha Miklós: Verőfény (kisebb írások), Méhely Lajos: Vér és faj (tanulmányok), Leskóczi Mihály: Francia híradó (esszék), Németh László: Szekfű Gyula (tanulmány), Mikecs László: Románia (útijegyzetek) és Veres Péter: Gyepsor (elbeszélések és az író versei). Bódis Gábort még a könyvnap előtt katonai szolgálatra hívták be, ezért a továbbiakban nem tudta vállalni a Bolyai könyvek kiadását. Az iratokat — minden egyébbel együtt — Püski Sándornak küldte el. Püski 1940 őszétől 1941 tavaszáig volt a Bolyai könyvek megjelentetője. Ez természetes volt, mert Kovách a Magyar Élet kiadónak volt a lektora, s azzal, hogy Püski vette át az ügyintézést és a kiadást, kölcsönösen segítettek egymásnak. Mikecs László: Románia, Németh László, Szekfű Gyula és Veres Péter: Gyepsor című művei már előjegyzésben elfogytak, s nem sokkal az első megjelenésük után — Püski gondozásában — második kiadásuk is az olvasó kezébe került. 1940 őszén a következő alkotások hagyták el a sajtót: Kovách Aladár Apáczai Csere Jánosról szóló drámája, a Téli zsoltár (ezt még ebben az évben a budapesti Nemzeti Színház bemutatta, 1986 szeptemberében pedig a győri Kisfaludy Színház tűzi majd műsorára), Sértő Kálmán válogatott verseinek kötete, a Gyászjelentés és Kovács Imre tanulmánygyűjteménye, A parasztéletforma csődje. A következő évben, 1941 tavaszán megjelenő Bolyai könyveknek \ ^^a kiadását még Püski fedezte. Ezek a következők voltak: Szabédi Wy László novelláskötete, a Veér Anna alszik, Szathmári Sándor szatirikus regénye, a Gulliver utazása Kazohíniában, Takáts Gyula válogatott versei, a Családfa helyett, a Veres Péter irodalomelméleti tanulmányait tartalmazó kötet, az Ember és írás, Kodolányi János útirajza, a Baranyai utazás és Sinka István eposza, a Denevérek honfoglalása. Püski és Kovách Aladár kapcsolata 1941 nyarától meglazult, s Kováchtól ezután a lektori teendőket Simándy Pál vette át. Püski kiválása után többen is gondoskodtak a Bolyai könyvek kiadásáról. Kovách Aladár maga fedezte Kárász József Családi tűzhely című elbeszéléskötetének a kiadását, Szalay Lajos Hatvan rajza — Kassák Lajos előszavával —, Vargha Lászlónak, Györffy István néprajzprofesszor tanársegédjének, Makkai János Válság Amerikában című tanulmánykötete pedig a SZEFHÉ-nek (Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének) a gondozásában jelent meg. Mindhárom mű 1941 nyarán látott napvilágot. 1941 őszétől a Turul kiadó vállalta a költségeket. Hartisányi István felelős kiadásában a következő művek hagyták el a sajtót: Gombos Gyulának a népi írókról szóló tanulmánygyűjteménye Szabó Vladimír illusztrációival, az Álom az országról, Jankovich Ferenc verseskötete, az Elégia, Mikecs László monográfiája, a Csángók, Németh László tanulmánya, a Széchenyi, Ady Endre irodalmi és művészeti vonatkozású kritikai cikkeinek a gyűjteménye, A tegnapi Páris címmel, Mályusz Elemér kritikai tanulmányai A magyar történettudomány címmel és Szűcs Sándor tájrajza, A régi Sárrét világa. A Bolyai könyvek külsejében ekkortól mennyiségi változás állt be, „megnőttek” a kötetek, mert a hosszabb terjedelmű alkotások nem fértek el a tervezett kicsiny kötetkékben. A Bolyai könyvek megjelentetésére 1942 telétől ismét többen vállalkoztak. Tatay Sándor regényének, a Húshagyókeddnek a kiadási költségét maga a szerző fedezte, tíz elbeszélését tartalmazó Csipke című kötetének a kiadásáról Ambrus József gondoskodott, Bözödi György művének, a székelyek történetét bemutató Székelyeknek pedig Básthy Béla viselte a kiadási terheit. Majd 1943-ban és 1944-ben Szekeres János közgazdász, a Turulellenzék egyik vezéregyénisége vállalta a Bolyai könyvek kiadását. Az ő gondozásában a következő alkotások jelentek meg: Cseres Tibor versei, a Zöld levél árnyéka, Takáts Gyula verseskötete, a Hold és hárs, Jean Guehenne francia író regénye, A negyvenéves férfi naplója, Jean Giraudoux drámája, a Sellő, melyet Zilahy Lajos fordított, Berzsenyi Dániel Minden munkája, Medgyesi Károly regénye, a Teleki tér és Pudovkinnak, a neves szovjet filmrendezőnek a műve, A film technikája címmel. A könyvkiadáson kívül a könyvterjesztés is létkérdésnek számított, mert a könyveket nem volt elég kinyomtatni, el is kellett őket juttatni, az olvasókhoz. A hivatásos könyvterjesztők pedig nemigen szorgoskodtak a népi írók műveinek a terjesztésében. Nem kizárólagosan politikai okok miatt szorították háttérbe őket, inkább üzleti megfontolások miatt. Féltették nagynak kikiáltott, de valójában csak közepes tehetségű íróikat, s megriadtak ettől a nem középosztályból jövő, szokatlan, vádló hangú írótársaságtól. Az 1940-es évben már két kiadó, a Magyar Élet és a Bolyai Akadémia termését kellett eljuttatni az olvasókhoz. Ezért érlelődött meg a Turulellenzék tagjaiban az az elhatározás, hogy önálló, kizárólagosan a terjesztéssel foglalkozó vállalkozást hívnak életre a szövetség keretein belül. 1940 tavaszán megalapították a Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő kft.-t. Az új intézményt Fitos Vilmos mutatta be a Magyar Élet című lap 1940. évi júniusi számában. Az induló alaptőke 10 000 pengő volt, a kft. tagjai pedig maga a Turul Szövetség, Erdélyi Endre jogász, Püski Sándor és Boros Lajos voltak. Az ügyvezetők Püski és Boros lettek. Helyiséget a Bolyai Kollégium épületében kaptak, s ott indult meg a munka. Nem nagy sikerrel. Hogy miért, annak több oka is akadt. Először is a pénztelenség.