Napjaink, 1986 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

Az induló alaptőke csak elméletben volt meg, az igazi „vagyont’’ Püskinek a könyvterjesztő számára eladott könyvei jelentették. Püski főképp azért lett ügyvezető a terjesztőnél, hogy a saját kiad­ványait el tudja adni. Úgy gondolta, hogy a Bolyai-kollégisták majd ebben segítségére lesznek. Püskit azonban teljesen lekötötték a saját kiadójának az ügyei, az anyagi nehézségei és egyáltalában az, hogy talpon tudjon maradni. (Az 1940-es könyvnapra kiadott könyveit Püski csak úgy tudta megjelentetni, hogy eladta a teljes lakás­­berendezését, ő maga a feleségével együtt egy kis szállodába köl­tözött, s Püskiné még szülni is onnét ment.) Püski tehát emiatt nem tudott a könyvterjesztő ügyeivel tevőlegesen foglalkozni. A másik ügyvezető, Boros Lajos pedig még tanult, a Bolyai Kollégiu­mot is igazgatta, s ezt a munkáját mindennél fontosabbnak tar­totta. Ő egyszerűen a túlterhelés miatt nem tudott a könyvterjesztő ügyeivel bíbelődni teljes erőbedobással. Móricz Zsigmond a terjesztő dolgait — inkább csak az egy hely­ben való topogását — aggódva figyelte Fitossal együtt. Móricz a Kelet Népe terjesztésében is nagyon számított a Turul könyvter­jesztőre. Ezért azon töprengtek, hogy kire bízhatnák rá ennek a fej nélküli, gazdátlan vállalkozásnak az ügyintézését. Móricznak és Fi­tosnak is Hartyányi István neve jutott az eszébe. Hartyányi 1914-ben egy Szolnokhoz közeli kisközségben, Vezseny­­ben született kisparaszti családban, s ekkor, 1940-ben debreceni bölcsész volt, történelem—földrajz szakon végzős. A debreceni böl­csészek Árpád „bajtársi egyesületének” volt a „vezére”, s a Turul­ellenzékhez tartozott. E vezetői minőségében rendezte meg a har­madik debreceni Diétát (előre meghirdetett előadások után hozzá­szólásokkal, vitákkal). Ott tartott előadást Móricz Zsigmond és Né­meth László is. (Fitos mint országos kulturális vezető színvonalas közreműködő gárdát hozott össze a Diéta záróünnepségére.) Har­tyányi szerkesztette a Turul Szövetség debreceni kerületének a lapját, az Új Vetést, ő szervezte meg 1940-ben a Turul könyvter­jesztő keretén belül a megfelelő anyagi és nagy erkölcsi sikerű, Veres Péter részvételével tartott debreceni könyvnapokat is. Mind­ezek miatt esett Móricznak és Fitosnak is a választása őreg: benne látták azt a szervezésben jártas, ügyszerető embert, aki avatott kéz­zel irányíthatná a tengődő terjesztési vállalkozás sorsát. Fitos meg­kérte Móriczot, hogy ő beszéljen az ügy érdekében Hartyányival, mert az eszménykép író szavának nagyobb a súlya, mint az övé­nek. Móricz az egyik debreceni útja alkalmával találkozott vele, s az ő szelíd rábeszélésére vállalta el Hartyányi, hogy megpróbálja helyrehozni a könyvterjesztő dolgait. Feljött Pestre, kapott ő is egy vaságyat a Bolyai Kollégiumban, s hozzálátott, hogy áttekintse az ügyeket. Amikor alaposan tájékozódott, s jobban megismerte az addig kialakult helyzetet, a megoldást abban látta, hogy Püski Sán­dor adja föl a maga vállalkozását, mert együtt hatékonyabban dol­gozhatnak. De Püski ebbe nem egyezett bele, ezért megállapodtak, hogy kilép a terjesztőből. Nemsokára Boros Lajos is távozott mind a könyvterjesztő, mind a Bolyai Kollégium éléről. Kettejük kiválása után lett Hartyányi a Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. ügyvezetője. A Honszeretet Egyesület lépett közbe, s mentette meg a széthullani készülő és súlyos anyagi gondokkal küszködő terjesz­tőt. Ők fizették ki Püski és Boros üzletrészét. Átvették terjesztésre a Magyar Élet és a Magyar Út című folyóiratokat is. A Turul Szö­vetségnek tehát 1941-től az égisze alatt indult vállalkozásokhoz, így a Bolyai Akadémia kiadóhoz és a könyv- és lapterjesztőhöz a nevén kívül egyéb köze már nem volt. Az ellenzéki szárny ugyanis 1941 decemberében a szövetség debreceni követtáborán különféle válasz­tási csalások miatt elbukott, s kiszorult a Turul felső vezetéséből, sőt Fitos Vilmost 1942-ben még a Turul Szövetség tagjainak a sorá­ból is kizárták baloldali, népfrontos magatartása miatt. A Bolyai Kollégium is ekkor változtatta meg a nevét Györffy István Kollé­giumra. Hartyányi István 1941 tavaszán vágott bele a könyvkiadásba Turul kiadó néven. Elsőként Györffy Istvánnak, a neves néprajztudósnak a Nagykunsági krónika című művét adta ki. Hartyányi nagyon tisztelte Györffy professzort, hiszen az ő emlékére indította meg még egyetemista korában a Györffy István népnyelvi szókincsgyűjtő emlékversenyt. Ez az első kötet az 1941. évi könyvnap „slágere” lett, s még a könyvünnep alatt elfogyott. Györffytől még két művet tett közzé Magyar nép — magyar föld (1942) és Magyar falu — magyar ház (1943) címmel. Tevékenységének első két évében a Turul kiadó nagy szerepet vállalt — mint már szóltunk róla — a Bolyai Akadémia könyvei­nek a közreadásában. Erdélyi Józsefnek, a népi líra újjáteremtő­jé­­nek költészete közel állt Hartyányi szívéhez. Először a Villám és virág (1941) című verseskötete, majd kétkötetes önéletrajza — az elsőnek A harmadik fiú, a másodiknak a Fegyvertelen volt a címe — 1942-ben jelent meg. Kodolányi Jánost szerződése az Athenaeum kiadóhoz kötötte. Az első könyv, amelyet az írótól a Turul meg­jelentetett, az a harminc elbeszélését magában foglaló Rókatánc (1942) című gyűjteménye volt. Ezután a Cserépfalvi Imre kiadásá­ban közzétett Suomi, a csend országa és a Magyar Élet kiadó gon­dozásában megjelent Suomi titka című műveit egy kötetben, képek­kel illusztrálva adta ki 1942-ben Suomi címmel. Tanulmányait, cikkeit a Csendes órák (1942) című kötet tartalmazta. A Zárt tár­gyalás című tanulmánykötete a Turul kiadásában 1943-ban jelent meg Kolozsvárott (azért ott, mert a fővárosban a cenzúra nem engedélyezte a mű kiadását, Kolozsvárott azonban sikerült engedé­lyeztetni, s emiatt ott kellett nyomtatni is). Kodolányi finn íróbarát­jának, Arvi Järventausnak is két regényét adta ki Hartyányi Kodo­lányi fordításában, az egyik a Kereszt és varázsdob (1943), a másik A mennyei mester (1944). Németh László műveinek a terjesztését Hartyányi a „feladatok feladatának” tekintette. Mivel a Németh-regényeket a Franklin adta ki, a Tanú előtt és a Tanúban közzétett tanulmányait a Magyar Élet kiadó jelentette meg, az új és az azon időben született írásait ellenben a Turulnak adta. Hartyányi először a Lányaim (1942) című tanulmányát, majd Móricz Zsigmond (1943) című tanulmányát bo­csátotta ki. Ez nem sokkal Móricz halála után látott napvilágot. Németh László a Magam helyett (1943) című önéletrajzának az első kötetét csak a következő alcímmel adhatta ki: Tanulmány az éle­temről, mert nem akart összeütközni a Franklin kiadóval. Az utolsó mű, amelyet az írótól Hartyányi adott közre, az az Értelmiség hi­vatása (1944) című tanulmánykötete volt. Szabó Pál szintén kedvelt szerzője volt a Turul kiadónak. Har­tyányi kiadói munkájának a csúcsaként a magyar irodalom remek­műve: a Lakodalom 1942 könyvnapján, a Keresztelő 1942 karácso­nyán és a Bölcső 1943 könyvnapján került az olvasók kezébe. Szabó Pál trilógiája az 1946. évi filmföldolgozás óta a Talpalatnyi föld címet viseli. Szabó Páltól még két regényt adott ki Hartyányi; az egyik Tíz esztendő (1943), a másik Politika (1944) címmel hagyta el a sajtót. A népi irodalom „nagyjain” kívül persze fiatalabb szerzőket is bemutatott Hartyányi. Szentiványi Kálmán: Keresztutak között (1943) című versei és Tóth Endre: Se kint, se bent (1944) című verses­kötete mutatják a kiadó vállalkozókedvét. Nemcsak szépirodalmi alkotásokat tett közzé, hanem értékes tudo­mányos és nagyfontosságú ismeretterjesztő műveket is. Köztük Ádám Jenő: A módszeres énektanítás Kodály Zoltán bevezetőjével (1944) és a rádióelőadásaiból összeállt A skálától a szimfóniáig (1943) című műve, Fáy Aladárnak négyszáz ábrával illusztrált műve, A ma­gyarság díszítő ösztöne (1941), Kovács Endrének, a történésznek Két háború közt (1944) című tanulmánya, Pálóczi Horváth Lajosnak Népünk dalai (1943), Szíj Rezsőnek a nagy magyar nyomdászt be­mutató Misztótfalusi Kis Miklós (1943), Várkonyi Nándornak Magyar Dunántúl (1944) és Az írás története (1943) és Vatai Lászlónak Dosz- *­-*- KERESZTEK BOGNÁR ÁRPÁD RAJZA

Next