Napjaink, 1986 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
Az induló alaptőke csak elméletben volt meg, az igazi „vagyont’’ Püskinek a könyvterjesztő számára eladott könyvei jelentették. Püski főképp azért lett ügyvezető a terjesztőnél, hogy a saját kiadványait el tudja adni. Úgy gondolta, hogy a Bolyai-kollégisták majd ebben segítségére lesznek. Püskit azonban teljesen lekötötték a saját kiadójának az ügyei, az anyagi nehézségei és egyáltalában az, hogy talpon tudjon maradni. (Az 1940-es könyvnapra kiadott könyveit Püski csak úgy tudta megjelentetni, hogy eladta a teljes lakásberendezését, ő maga a feleségével együtt egy kis szállodába költözött, s Püskiné még szülni is onnét ment.) Püski tehát emiatt nem tudott a könyvterjesztő ügyeivel tevőlegesen foglalkozni. A másik ügyvezető, Boros Lajos pedig még tanult, a Bolyai Kollégiumot is igazgatta, s ezt a munkáját mindennél fontosabbnak tartotta. Ő egyszerűen a túlterhelés miatt nem tudott a könyvterjesztő ügyeivel bíbelődni teljes erőbedobással. Móricz Zsigmond a terjesztő dolgait — inkább csak az egy helyben való topogását — aggódva figyelte Fitossal együtt. Móricz a Kelet Népe terjesztésében is nagyon számított a Turul könyvterjesztőre. Ezért azon töprengtek, hogy kire bízhatnák rá ennek a fej nélküli, gazdátlan vállalkozásnak az ügyintézését. Móricznak és Fitosnak is Hartyányi István neve jutott az eszébe. Hartyányi 1914-ben egy Szolnokhoz közeli kisközségben, Vezsenyben született kisparaszti családban, s ekkor, 1940-ben debreceni bölcsész volt, történelem—földrajz szakon végzős. A debreceni bölcsészek Árpád „bajtársi egyesületének” volt a „vezére”, s a Turulellenzékhez tartozott. E vezetői minőségében rendezte meg a harmadik debreceni Diétát (előre meghirdetett előadások után hozzászólásokkal, vitákkal). Ott tartott előadást Móricz Zsigmond és Németh László is. (Fitos mint országos kulturális vezető színvonalas közreműködő gárdát hozott össze a Diéta záróünnepségére.) Hartyányi szerkesztette a Turul Szövetség debreceni kerületének a lapját, az Új Vetést, ő szervezte meg 1940-ben a Turul könyvterjesztő keretén belül a megfelelő anyagi és nagy erkölcsi sikerű, Veres Péter részvételével tartott debreceni könyvnapokat is. Mindezek miatt esett Móricznak és Fitosnak is a választása őreg: benne látták azt a szervezésben jártas, ügyszerető embert, aki avatott kézzel irányíthatná a tengődő terjesztési vállalkozás sorsát. Fitos megkérte Móriczot, hogy ő beszéljen az ügy érdekében Hartyányival, mert az eszménykép író szavának nagyobb a súlya, mint az övének. Móricz az egyik debreceni útja alkalmával találkozott vele, s az ő szelíd rábeszélésére vállalta el Hartyányi, hogy megpróbálja helyrehozni a könyvterjesztő dolgait. Feljött Pestre, kapott ő is egy vaságyat a Bolyai Kollégiumban, s hozzálátott, hogy áttekintse az ügyeket. Amikor alaposan tájékozódott, s jobban megismerte az addig kialakult helyzetet, a megoldást abban látta, hogy Püski Sándor adja föl a maga vállalkozását, mert együtt hatékonyabban dolgozhatnak. De Püski ebbe nem egyezett bele, ezért megállapodtak, hogy kilép a terjesztőből. Nemsokára Boros Lajos is távozott mind a könyvterjesztő, mind a Bolyai Kollégium éléről. Kettejük kiválása után lett Hartyányi a Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. ügyvezetője. A Honszeretet Egyesület lépett közbe, s mentette meg a széthullani készülő és súlyos anyagi gondokkal küszködő terjesztőt. Ők fizették ki Püski és Boros üzletrészét. Átvették terjesztésre a Magyar Élet és a Magyar Út című folyóiratokat is. A Turul Szövetségnek tehát 1941-től az égisze alatt indult vállalkozásokhoz, így a Bolyai Akadémia kiadóhoz és a könyv- és lapterjesztőhöz a nevén kívül egyéb köze már nem volt. Az ellenzéki szárny ugyanis 1941 decemberében a szövetség debreceni követtáborán különféle választási csalások miatt elbukott, s kiszorult a Turul felső vezetéséből, sőt Fitos Vilmost 1942-ben még a Turul Szövetség tagjainak a sorából is kizárták baloldali, népfrontos magatartása miatt. A Bolyai Kollégium is ekkor változtatta meg a nevét Györffy István Kollégiumra. Hartyányi István 1941 tavaszán vágott bele a könyvkiadásba Turul kiadó néven. Elsőként Györffy Istvánnak, a neves néprajztudósnak a Nagykunsági krónika című művét adta ki. Hartyányi nagyon tisztelte Györffy professzort, hiszen az ő emlékére indította meg még egyetemista korában a Györffy István népnyelvi szókincsgyűjtő emlékversenyt. Ez az első kötet az 1941. évi könyvnap „slágere” lett, s még a könyvünnep alatt elfogyott. Györffytől még két művet tett közzé Magyar nép — magyar föld (1942) és Magyar falu — magyar ház (1943) címmel. Tevékenységének első két évében a Turul kiadó nagy szerepet vállalt — mint már szóltunk róla — a Bolyai Akadémia könyveinek a közreadásában. Erdélyi Józsefnek, a népi líra újjáteremtőjének költészete közel állt Hartyányi szívéhez. Először a Villám és virág (1941) című verseskötete, majd kétkötetes önéletrajza — az elsőnek A harmadik fiú, a másodiknak a Fegyvertelen volt a címe — 1942-ben jelent meg. Kodolányi Jánost szerződése az Athenaeum kiadóhoz kötötte. Az első könyv, amelyet az írótól a Turul megjelentetett, az a harminc elbeszélését magában foglaló Rókatánc (1942) című gyűjteménye volt. Ezután a Cserépfalvi Imre kiadásában közzétett Suomi, a csend országa és a Magyar Élet kiadó gondozásában megjelent Suomi titka című műveit egy kötetben, képekkel illusztrálva adta ki 1942-ben Suomi címmel. Tanulmányait, cikkeit a Csendes órák (1942) című kötet tartalmazta. A Zárt tárgyalás című tanulmánykötete a Turul kiadásában 1943-ban jelent meg Kolozsvárott (azért ott, mert a fővárosban a cenzúra nem engedélyezte a mű kiadását, Kolozsvárott azonban sikerült engedélyeztetni, s emiatt ott kellett nyomtatni is). Kodolányi finn íróbarátjának, Arvi Järventausnak is két regényét adta ki Hartyányi Kodolányi fordításában, az egyik a Kereszt és varázsdob (1943), a másik A mennyei mester (1944). Németh László műveinek a terjesztését Hartyányi a „feladatok feladatának” tekintette. Mivel a Németh-regényeket a Franklin adta ki, a Tanú előtt és a Tanúban közzétett tanulmányait a Magyar Élet kiadó jelentette meg, az új és az azon időben született írásait ellenben a Turulnak adta. Hartyányi először a Lányaim (1942) című tanulmányát, majd Móricz Zsigmond (1943) című tanulmányát bocsátotta ki. Ez nem sokkal Móricz halála után látott napvilágot. Németh László a Magam helyett (1943) című önéletrajzának az első kötetét csak a következő alcímmel adhatta ki: Tanulmány az életemről, mert nem akart összeütközni a Franklin kiadóval. Az utolsó mű, amelyet az írótól Hartyányi adott közre, az az Értelmiség hivatása (1944) című tanulmánykötete volt. Szabó Pál szintén kedvelt szerzője volt a Turul kiadónak. Hartyányi kiadói munkájának a csúcsaként a magyar irodalom remekműve: a Lakodalom 1942 könyvnapján, a Keresztelő 1942 karácsonyán és a Bölcső 1943 könyvnapján került az olvasók kezébe. Szabó Pál trilógiája az 1946. évi filmföldolgozás óta a Talpalatnyi föld címet viseli. Szabó Páltól még két regényt adott ki Hartyányi; az egyik Tíz esztendő (1943), a másik Politika (1944) címmel hagyta el a sajtót. A népi irodalom „nagyjain” kívül persze fiatalabb szerzőket is bemutatott Hartyányi. Szentiványi Kálmán: Keresztutak között (1943) című versei és Tóth Endre: Se kint, se bent (1944) című verseskötete mutatják a kiadó vállalkozókedvét. Nemcsak szépirodalmi alkotásokat tett közzé, hanem értékes tudományos és nagyfontosságú ismeretterjesztő műveket is. Köztük Ádám Jenő: A módszeres énektanítás Kodály Zoltán bevezetőjével (1944) és a rádióelőadásaiból összeállt A skálától a szimfóniáig (1943) című műve, Fáy Aladárnak négyszáz ábrával illusztrált műve, A magyarság díszítő ösztöne (1941), Kovács Endrének, a történésznek Két háború közt (1944) című tanulmánya, Pálóczi Horváth Lajosnak Népünk dalai (1943), Szíj Rezsőnek a nagy magyar nyomdászt bemutató Misztótfalusi Kis Miklós (1943), Várkonyi Nándornak Magyar Dunántúl (1944) és Az írás története (1943) és Vatai Lászlónak Dosz- *-*- KERESZTEK BOGNÁR ÁRPÁD RAJZA