Napkelet, 1923. január-május (1. évfolyam, 1-5. szám)

1923-04-01 / 4. szám - Szilárd János: A nagy hegyek meséje (elbeszélés)

A A A (Λ Y II i: ̇ Λ A i: k AI I] 8 K .1 K I.­ ulius volt és a bukovinai havasokra királyi palástot terített a nyár. Mi pedig hosszú, sötét sorokban mentünk, vándoroltunk az oldalak rejtett ösvényein, egethasogató fenyőszálak alatt, ahol a halott erdő áhítatába belecsörögtek a pogány fegyverek, felduzzadt, izmos, goromba tölgyek között, amelyeknek gigászi lombsátorán föl-fölvirított a nyári ég, majd az irtó mélységek fölé borult sziklahátakon, mikor elhalt a szó, s a magyar mezők fiait egy idegen végzet borzongása ülte meg. Itt a havasok örökké hűs szellője Sóhajtozott a horhosok torkán, ott a bozó­tok nyári rekkenése, szörnyű, megrekedt, verítékező hőség feküdt a tü­dőnk fölé, amott, a felperzselt kövek sivár gerincén tüzelt a hegy, mint a begyújtott kohó — és mentünk szédülve, karikás szemekkel, meggör­nyedt háttal, zihálva, félig ébren és félig öntudatlanul, mint egy lázál­­mas kór: a becsület és a virtus egy táborba hajtott bélpoklosai. Nehéz nyár volt. Mert mikor az Argestru behemót oldalába vájt téli szállásaink fölött megindult a hó és az oldali zuhogó vizei a Besz­tercébe dőltek, mikor a hirtelen fellángolt júniusi napsugár egyik napról a másikra télből tavaszt varázsolt és a nyúlsóska kiütközött, gyönyörű bársonya fölött szemlátomást pattogott, fejelt a rügy és a szikkadó föld párázatát elöntötte a korán virágzó szeszériák nehéz illata, majd arra ébredtünk, hogy a tegnap még mezítelen bozót­dús rózsalugassal hajol dohos fedezékeink fölé: a nyárral a parancs is megérkezett. Ko­­renszky légióit rohamra hajszolta a polgári cár, s minket, a repülő hon­véddandárt, gyalogmenetben vittek a dorna-vatrai hármas határtól Kim­­polung sziklás üstökein át a szolkai hegyek felé. Ezen a nehéz, de az emlékezés ködlő távolából visszasírt és visszaálmodott barangoláson tör­tént, hogy dandárunk a szucsavicai öreg kolostor falai alá érkezett. A várszerűen épített zárda, amelynek omló falait megviselték a nehéz századok s ahol a bőkezű Mária Terézia sok súlyos klenódium­i mai napig is a görögkeleti egyház féltett ereklyéi közé tartozik, ez a stíltalan, de patinás és hatalmas várkapujával romantikus klastrom a szent szinódus által büntetésre ítélt görögkeleti papok internátusa volt. Ezt a körülményt az elszállásolásban segédkező Konstantin atya jámbo­ran elhallgatta előttem, mikor kvártélyt csináltam a brigadérosomnak s egyben érdeklődtem a kolostor múltja és jelene felől. Ám a német tele­pítésű kis falu polgármestere már kevésbbé volt tapintatos, s profán bő­beszédűséggel nemcsak a kolostor takargatott belső életét feszegette föl, de azt is elárulta, hogy Konstantin atyának van egy Olena nevű hajadon lánya, aki olyan szép, mint a pünkösdi hajnalhasadás. .. . Nyár volt. Csodálatos nyár, a legszebb, amit valaha láttam.

Next