Napkelet, 1927. július-december (5. évfolyam, 6-13. szám)
1927-07-01 / 7. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Szilády Zoltán: Fodor Ferenc: A szülőföld- és honismeret könyve
igazság, őszinte egyenesség és nemes eszményiségű hagyomány. Érzi, hogy ősei ellen vétett akkor, mikor idegen szándékot engedett rá eljegyzése alkalmából — a családi birtokra s bűnt követett el önmagában fölnevelt igaz férfiassága ellen, mikor a számítást tette tiszta hite helyébe. A tragikus összecsapástól a háború menti meg Zarándyt. Eljegyzését felbontja, mert Svábhegyiről erkölcstelen hadi szállításai miatt lehullik az erkölcsi lepel. Birtokviszonyait szociális érzékkel népe és saját javára oldja meg. Megtisztult férfiassága tehát nyugodtan indulhat el első és egyetlen szerelme kezéért. A munkának izgató és pontosan vezetett mesemenete van. Az elgondolást érezhetően kíséri az ábrázolás. A téma nagy területről kapcsolja az eseményeket, melyeket fegyelmezett regényírói technika tart össze. Sehol semmi kisiklás vagy egyensúlyozatlan agyonrajzolás. A háttér világos és meleg távlatot nyújt. Az események igaz és megható emberi levegőben készülnek fel általa. Az egész regényben egyébként van valami túlzásbavitt szabatosság. A szerkezetben érezhető némi geometrikus síkidomszerűség : önmagában minden részlet finom és kidolgozott és az összforma pontos és teljes, de minden egy síkban marad, nincsenek dinamikusan kimagasló központi eseményormok, nincsen mellékesemény, minden egyformán fontos benne, így van a jellemeknél is. Kár, hogy bármennyire változatosak is, de igen korán készek s az események erős realizmusával szemben kissé romantikus színűek. Ez önmagában nem baj, de kevés belső gazdagságra vezet s ellégiesíti a jellemek cselekvő ércét s a történés súlyát. A formai megalkotás e túlzásba vitt gazdagságának jóleső kigyenlítője az az eszmei magasság, mely fölemeli a regény belsőségét a legkomolyabb nemzeti életkérdések világába. E kérdések mindegyikét a regény nem oldotta meg. De ha csak rávilágított, akkor is nagy érdeme marad, hogy hivatást töltött be. Ennél nemesebb jogcíme pedig egy könyvnek sincsen arra, hogy mindig éljen s mindig legyen jelentése. Brisits Frigyes. Fodor Ferenc : A szülőföld- és honismeret könyve. (I. A mi hazánk. II. A mi községünk. A magyar népművelés könyvei. Budapest, 1926. 1— 383.1., 4 melléklettel és számos szövegképpel.)— Nemzeti mártíromságunk napjai óta nagyon sokat haladt a magyar önismeret. Más a képünk őshazánkról, fajrokonainkról, honfoglalásunkról, Anonimuszunkról és Széchenyinkről ; — és mennyire más a képünk hazánk földjéről, néprajzáról, szikünkről és hegyeinkről, állat- és növényvilágunkról! Költészetünk múzsái ott zengenek elvesztett földek tüskebozótjaiban. A szabad hazában a tudomány irodalma hódít új kincseket az elvesztettekért. Ezt az új tudományos kultúrát nyomon kell követnie az iskolának is. Nem elég már az akadémikus tudomány, önismeretünk kincseit nem rejtegetni, osztogatni kívánjuk, hogy eljussanak távoli kis tanyák nádfedeles kunyhóiba is. Az iskolákon kívül új népművelődés iskolái nyílnak és a nép számára új tanítókat kell nevelnünk. Nem elég már a betű és a szám, utakat tör egy magasabb népművelés és ennek helyes irányítói meglátták a leventeifjak serdültebb tudásvágyát és az új kisgazdák magasabb törekvéseit. Alig van még megfelelő iskolánk, amely ennek a modern kultúrának kútforrása lehetne ; annál szükségesebb, hogy iskola helyett jó könyveket adjunk kezébe azoknak, akik bármely fokon tanítani hivatottak népünk körében. Ilyen jó könyvek sorozata lesz az, amely vallás- és közoktatásügyi miniszterünk megbízásából útnak indul Fodor Ferenc megnyitó kötetével, a Florismeret könyvével. «Az iskolán kívüli népnevelés ügye azzal áll vagy esik, hogy bele tudjuk-e vinni a magyar tömegekbe az állandó művelődés szükségességének tudatát, írja ajánlásában gróf Klebelsberg Kunó. És a miniszter e célkitűzésére élő felelet az, hogy a gazdagon kiállított első kötet kinyomtatását Borsod—Gömör— Kishont vármegye közönsége vállalta.» Ezen szomorú, gyászos napokban a magyar föld ismertetését magában foglaló könyvet második imakönyvünknek kell tekintenünk, amelynek soraiból erőt, lelkesedést és törhetetlen bizakodást meríthet az olvasó a földrajzilag egységes Nagy-Magyarország határainak visszaszerzésére, mondja az előszóban Zsóry György miskolci alispán. A szózat legmagyarabb sorait tűzi jeligéül a szerző és ebben a szellemben beszél magyar földről, levegőről, vizekről és növényvilágról. Elmondja hogyan lett a magyar földből magyar haza. Leírja a földmíves és pásztor 655