Napkelet, 1927. július-december (5. évfolyam, 6-13. szám)

1927-07-01 / 7. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Szilády Zoltán: Fodor Ferenc: A szülőföld- és honismeret könyve

igazság, őszinte egyenesség és nemes eszményiségű hagyomány. Érzi, hogy ősei ellen vétett akkor, mikor idegen szándékot engedett rá eljegyzése al­kalmából — a családi birtokra s bűnt követett el önmagában fölnevelt igaz férfiassága ellen, mikor a számítást tette tiszta hite helyébe. A tragikus összecsapástól a háború menti meg Zarándyt. Eljegyzését felbontja, mert Svábhegyiről erkölcstelen hadi szállí­tásai miatt lehullik az erkölcsi lepel. Birtokviszonyait szociális érzékkel népe és saját javára oldja meg. Megtisztult férfiassága tehát nyugodtan indulhat el első és egyetlen szerelme kezéért. A munkának izgató és pontosan vezetett mese­menete van. Az elgon­dolást érezhetően kíséri az ábrázolás. A téma nagy területről kapcsolja az eseményeket, melyeket fegyelmezett regényírói technika tart össze. Sehol semmi kisiklás vagy egyensúlyoz­at­­lan agyonrajzolás. A háttér világos és meleg távlatot nyújt. Az események igaz és megható emberi levegőben készülnek fel általa. Az egész regény­ben egyébként van valami túlzásba­­vitt szabatosság. A szerkezetben érez­hető némi geometrikus síkidomszerű­ség : önmagában minden részlet fi­nom és kidolgozott és az összforma pontos és teljes, de minden egy sík­ban marad, nincsenek dinamikusan kimagasló központi eseményormok, nincsen mellékesemény, minden egy­formán fontos benne, így van a jelle­meknél is. Kár, hogy bármennyire változatosak is, de igen korán készek s az események erős realizmusával szemben kissé romantikus színűek. Ez önmagában nem baj, de kevés belső gazdagságra vezet s ellégiesíti a jelle­mek cselekvő ércét s a történés súlyát. A formai megalkotás e túlzásba vitt gazdagságának jóleső kigyenlítője az az eszmei magasság, mely fölemeli a regény belsőségét a legkomolyabb nem­zeti életkérdések világába. E kérdések mindegyikét a regény nem oldotta meg. De ha csak rávilágított, akkor is nagy érdeme marad, hogy hivatást töltött be. Ennél nemesebb jogcíme pedig egy könyvnek sincsen arra, hogy mindig éljen s mindig legyen jelen­tése. Brisits Frigyes. Fodor Ferenc : A szülőföld- és hon­ismeret könyve. (I. A mi hazánk. II. A mi községünk. A magyar nép­művelés könyvei. Budapest, 1926. 1— 383.1., 4 melléklettel és számos szöveg­képpel.)— Nemzeti mártíromságunk napjai óta nagyon sokat haladt a magyar önismeret. Más a képünk ős­hazánkról, fajrokonainkról, honfogla­lásunkról, Anonimuszunkról és Széche­­nyinkről ; — és mennyire más a ké­pünk hazánk földjéről, néprajzáról, szikünkről és hegyeinkről, állat- és növényvilágunkról! Költészetünk múzsái ott zengenek elvesztett földek tüskebozótjaiban. A szabad hazában a tudomány iro­dalma hódít új kincseket az elvesztet­tekért. Ezt az új tudományos kultúrát nyomon kell követnie az iskolának is. Nem elég már az akadémikus tudo­mány, önismeretünk kincseit nem rej­tegetni, osztogatni kívánjuk, hogy el­jussanak távoli kis tanyák nádfedeles kunyhóiba is. Az iskolákon kívül új népművelődés iskolái nyílnak és a nép számára új tanítókat kell nevelnünk. Nem elég már a betű és a szám, utakat tör egy magasabb népművelés és ennek helyes irányítói meglátták a levente­­ifjak serdültebb tudásvágyát és az új kisgazdák magasabb törekvéseit. Alig van még megfelelő iskolánk, amely ennek a modern kultúrának kútforrása lehetne ; annál szükségesebb, hogy iskola helyett jó könyveket adjunk kezébe azoknak, akik bármely fokon tanítani hivatottak népünk körében. Ilyen jó könyvek sorozata lesz az, amely vallás- és közoktatásügyi mi­niszterünk megbízásából útnak indul Fodor Ferenc megnyitó kötetével, a Florismeret könyvével. «Az iskolán kívüli népnevelés ügye azzal áll vagy esik, hogy bele tudjuk-e vinni a magyar tömegekbe az állandó művelődés szükségességének tudatát, írja ajánlásában gróf Klebelsberg Kunó. És a miniszter e célkitűzésére élő fele­let az, hogy a gazdagon kiállított első kötet kinyomtatását Borsod—Gömör— Kishont vármegye közönsége vállalta.» Ezen szomorú, gyászos napokban a magyar föld ismertetését magában foglaló könyvet második imakönyvünk­nek kell tekintenünk, amelynek sorai­ból erőt, lelkesedést és törhetetlen biza­kodást meríthet az olvasó a földrajzi­lag egységes Nagy-Magyarország hatá­rainak visszaszerzésére, mondja az elő­szóban Zsóry György miskolci alispán. A szózat legmagyarabb sorait tűzi jeligéül a szerző és ebben a szellemben beszél magyar földről, levegőről, vizek­ről és növényvilágról. Elmondja ho­gyan lett a magyar földből magyar haza. Leírja a földmíves és pásztor 655

Next