Napkelet, 1931. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)
1931-06-01 / 6. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Hajnal István: A magyar történetírás új útjai
üveg nélkül szemléli. A visszatérő mondatok és hasonlatok bizonyos ritmust adnak a prózának, a zenéhez viszik közelebb. Ezek az eszközök nemcsak egy-egy hangulatot vagy érzést ébresztenek fel az olvasóban ; az egész regényen elömlik egy szavakba nehezen foglalható alaphangulat, amely mintegy fátyolba burkolja az egész regényt. Mintha borult őszi ég alatt egy szomorú és jóságos emberrel lenne együtt az ember, aki keveset és halkan beszél és ezalatt távolról alig hallhatóan orgona búgna. Az ember azt érzi, hogy az élet nem öröm, a halál nem is olyan nagy baj és sokkal többet kell küzködnünk, mint amennyit az elérhető eredmény megér. Ebből az alaphangulatból kiesik egy-két részlet, amikor túlságosan közel kerül a valósághoz (különösen a regény elején) és föléje emelkedik néhányszor, amikor az olvasó nem tud külön érezni, kénytelen a főhőssel azonosítani magát. (Levélírás Ena néninek, találkozás a bárónővel a szent sírnál, a regény befejezése.) A regény koncepciója is jó. A cselekmény zökkenő nélkül halad célja felé, nem akasztja meg fölösleges epizódokkal (kivéve a főtisztelendő hosszú elbeszélését a mostohaanyáról és leányáról). A megoldás izgalmas és váratlan, noha kifogástalanul előkészítette reá az olvasót. Ez az erős szerkezet előnyösen különbözteti meg Bálla Boriszt a külföldi hasonló törekvésű regényíróktól, akiknél a lélekrajz és hangulatkeltés szétdönti a regény egész szerkezetét, a cselekmény egészen eltűnik és lélektani példatárrá vagy megfigyelés sorozattá süllyed. Az események és a fiú lelkében végbemenő küzdelmek mindvégig érdekesek, mert az íróban nagy mértékben megvan az elhitető erő. Az olvasó valóságérzékét még a (néha már a művészkedés határán járó) idézgetések sem bántják, mert itt is tud mértéket tartani a szerző, ha nem is túl szoros ez a mérték. A regény alakjai közül legjobban meglátott és életrekeltett maga a főhős. A mellékalakok igen szegények színben, aminek valószínűleg az az oka, hogy a főhős lelkén keresztül láttatja csak őket. Legjobb Stail báró, a nyegle és mégis szimptikus kamasz, legszíntelenebb a hittantanár, noha sokat k spapolt. Ami az író világnézetét illeti, az is újszerű : nem demokrata, mert szimpátiája az úriemberek felé fordul. Ez új hangot jelent legfiatalabb irodalmunkban, amelyben az alsóbb néposztályokról, különösen a parasztságról zengett himnuszok — okkal vagy ok nélkül — mind hangosabban kezdenek szólani. Azonban az író furcsán fogja fel az úriembereket. Az uriasság nála külsőségekben nyilvánul meg : könnyed járásban, finom mozdulatokban, sőt néha bizonyos nyegleségben. Fölöslegesnek tartjuk részletezni, hogy valakinek úri mivolta talán nem az ilyen lényegtelen dolgoktól függ, hanem inkább a nagyobb önzetlenségtől és a lelki nemességtől. Felületes arisztokratizmusával ellentétben, vallásossága mély és őszinte. A halott «mama» él és segít fiának, a regény végén a hős halála valóságos «happy end», mert ez az örök üdvösség kapuja, egy-egy szertartásának a leírása, a gyónás fontossága a fiú életében : mindez azt mutatja, hogy hitélete élményekben gazdag. Mindent egybevetve a Niczky növendék élvezetes olvasmány és háborúutáni irodalmunknak egyik legsikerültebb, legérdekesebb alkotása. Fábián István: A magyar történetírás új útjai. — Szerk. Hóman Bálint. ( A Magyar Szemle Társaság kiadása. Budapest, 1931. 454 l.) Kétségtelen, nem mindennapi gondolat egy ily kötet kiadása : A szellemi tudományok egyike, harcias fegyverzetben, küzdelmek útjait s céljait 35