Napkelet, 1932. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)

1932-11-01 / 11. szám - Leffler Béla: Karlfeldt és Petőfi

KARLFOLDT ÉS PETŐFI. (Részlet a Petőfi-Társaságban tartott székfoglalóból.) E­zelőtt húsz évvel egy szerény dolgozattal léptem a nyilvánosság elé. Ennek a kis munkámnak címe: Petőfi Svédországban volt és abban feldolgoztam a Petőfi Sándorra vonatkozó adatokat, melyekre svédországi bibliográfiai kutatásaim közben bukkantam. Igazán meglepett az akkor talált anyag változatossága és gazdagsága, de még inkább az a körül­mény, hogy Petőfi Sándor alakja és költészete olyan általánosan ismert volt a svéd nagyközönség előtt, sőt azt mondhatnám, hogy akkor még szinte egyedül képviselte Északon a magyar lírai költészetet. Hogy Petőfi neve és költészete igazán ismertté lett Svédországban, azt elsősorban a derék, szorgalmas s finom­lelkű három Schöldström-testvérnek köszönhetjük, akik közül az utolsó Karl Wilhelm Schöldström 1930. év tavaszán hunyt el 80 éves korában. 1926 nyarán meglátogattam kung-backai magányában az ősz tudóst és költőt, akinek szíve­­lelke kis gyermekkorától telve volt Petőfi iránti csodálattal s a magyarság iránti meleg lelkesedéssel meg őszinte nagyrabecsüléssel. Öreg íróasztala fiók­jából remegő, izgatott kézzel kereste elő újabb Petőfi-fordításait s ragyogó szemmel, szinte megfiatalodva olvasta fel azokat előttem. . . Ugyanakkor arra kért, hogy adjam át ragaszkodó üdvözletét magyar barátainak s a meg­hatottságtól elfojtott hangon emlékezett meg — saját szavait idézve: — «a világtörténet legnagyobb kegyetlenségéről, mely Petőfi szabad országát érte» . .. Egész életének legnagyobb vágyódása, hogy Petőfi szülőföldjét meglássa, nem teljesedhetett be. Utolsó óhajtása szerint Petőfire vonatkozó kéziratait és könyveit nekem hagyományozta, melyeket most a stockholmi Magyar Intézet külön szekrényében gondosan őrzök. Ezek az elsárgult papírlapok, apró füzetek, teleírva az ő jellemző hajszálvékonyságú betűivel, ezek a különféle magyar vonatkozású újságkivágások, fakóra vált fényképek és sokat forgatott könyvek, szótárak . . . mind megannyi megható bizonyítékai annak a meleg szeretet­nek és nem lankadó kitartásnak, mellyel Karl Wilhelm Schöldström Petőfi­­fordításait lassan, éveken át készítgette, simítgatta. Remélem, hogy alkalmam lesz a stockholmi Magyar Intézet kiadásában Schöldströmék valamennyi Petőfi­­fordításait az eddig még ismeretlenekkel együtt a svéd nagyközönség elé bocsá­­tanom. Nem mulaszthattam el most, mikor az a kitüntetés jutott osztály­részemül, hogy a Petőfi­ Társaság mélyen tisztelt tagjai előtt bemutatkozhatom, hogy néhány kegyeletes szóval meg ne emlékezzem a svédországi Petőfi-kultusz legérdemesebb mívelőiről, a Schöldström-fivérekről. Különösen felemelő köteles­séget teljesítek akkor, mikor az elhunyt lelkes magyarbarátnak, Karl Wilhelm Schöldströmnek, akit a mt. Társaság velem egyidőben érdemesített arra, hogy kültagjául megválasszon, utolsó üdvözletét, utolsó meleg köszönetét e díszes helyen tolmácsolhatom. A svéd Petőfi-fordítások — kevés kivétellel — német közvetítéssel készül­tek s így sokat veszítettek eredeti üdeségükből, miért is azt kellene feltételez­

Next